Hatékony módszer a szorongás, a depresszió és a traumák kezelésére
Egy tömör bevezető kiemeli a művészetterápia életminőség javító szerepét, amely ötvözi a művészet és a pszichológia területeit. A gyakorlatok alkalmazásával fejlesztjük az önreflexiós képességünket, ezáltal tudatosabban érzékeljük önmagunkat és lehetőség nyílik arra is, hogy az eddig szőnyeg alá söpört, vagy csak felcímkézett elakadásainkkal szembe nézzünk. Ez a tudatosítás maga a gyógyító folyamat. Non verbalitása révén képes leszakadni az ember a megszokott gondolkodási működéséről és egy mélyebb kapcsolódási szinten találkozni önmagával. A beszéd egyezményes jelrendszere kicsit háttérbe kerül, hogy valami ősibb, beszéd előtti állapotba jussunk. Ez persze nem lesz teljesen igaz az összes társterületre, hiszen a kötetben megjelenik az írás is, de ott is alapvetően a lecsökkentett korlátok a jellemzőek.
A könyv jól átláthatóan mutatja be a feladatokat, szellősen szerkesztett, néha talán túlságosan is kevés dolog került egy oldalra. Ilyenkor sajnos bekapcsol nálam a vészjelző, de igyekszem a tartalomra összpontosítani. Minden esetre ez a tipográfia azt erősíti az olvasóban, hogy bátran vágjon bele a feladatokba, mert nagyon egyszerű a megvalósításuk. Az említett bevezető után hat fejezet, hat különböző részterület gyakorlatait hozza. Az első általánosságokat tartalmaz, a második a festés és rajzolás területével, a harmadik fejezet a fotózás és digitális képalkotással, a negyedik a szobrászat és textilművészettel, az ötödik az írással végül a hatodik a kollázzsal jelölt feladatokból mazsolázik.
Senki ne számítson pszichológia magyarázatokra, tudományos kifejtésekre, a témákat épp csak vázolja a szerző egy-egy bekezdésben. A feladatok bemutatásának technikája mindenhol megegyezik. Egy ütős címmel kínál meg minket Guzman, majd egy mondatban összefoglalja, mit nyerhetünk ezzel a feladattal. Utána a szükséges eszközöket, előkészületeket olvashatjuk, akárcsak egy receptkönyvben. Majd a lap másik felén olvashatjuk, hogy mi is a soron következő gyakorlat lényege, alatta pedig lépésekbe szedve a megvalósítás. Végül kérdéseket és a feladat értelmezéséhez kapunk némi támpontot.
Ahogy a cím is jelzi egyfajta esszenciát kapunk, magukat a gyakorlatokat. Azért az nem kevés, hiszen a könyv tele van jó példákkal, hasznos ötletekkel. Párat ki is próbáltam, és ennek tükrében mondom azt, hogy ez a könyv annyit ér, amennyit megvalósít belőle az ember. Az olvasási élmény nem fog katarzist okozni, viszont az, ami megszületik a kezeink között, az tényleg gyógyítóan hat
A nagy kérdés, hogy egyedül vagy vezetve, vagy csoportban fogunk-e haladni.Természetesen mindhárom út járható. Tapasztalatom szerint az egyedüli alkotásnak van ugyan feszültségoldó hatása, de szükség van valamiféle tükörre, visszajelzésre vagy csak kérdésekre, ami a másik ember felől érkezik. Jó az, ha valaki követi a folyamatot, amin az ember keresztülmegy. Ha szakemberként olvassuk a könyvet, akkor érdemes példatárként kezelni. A szakmai kompetencia és szakterület függvényében lehet szelektálni a feladatok között. Itt már a kliens kérdése és állapota is mérvadó lesz. Én, aki a Katarzisz Komplex Művészetterápia módszerével dolgozom, biztos kihagyok majd pár lehetőséget ezekből.
Azt leszögezem, hogy a feladatok gyakorlati alkalmazása biztos jó hatással van az emberre, tehát, aki szívesen merészkedik az önismeret egy újabb terepére, az vágjon bele. Baráti összejövetelekre, témára való ráhangolódásba is ügyesen bevonhatóak a feladatok, és a kétszemélyes segítő kapcsolatokban, esetleges elakadásokban is segíthet egy-egy új módszer bevezetése. Az ilyen alkotások fejlesztik a kreativitást, növelik az önbecsülést a fent említett hozadékokon kívül. Gazdagodjunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése