Térey János - Átkelés Budapesten

Még valamikor októberben részt vettem egy Óbuda Gázgyári helytörténeti sétán, ahol megismerhettem ennek a műemlék komplexumnak, nevezetesen a víztorony, az óraház és a száraztisztító történelmével, s a tőszomszédságukban felépült tisztviselőtelep keletkezésével. Az egész bemutató nagyon izgalmas - egyébként ajánlom mindenkinek-, és ezen a sétán hangzott el egy részlet Térey János könyvéből, mely akár épp aznap is íródhatott volna. Térey azt a pillanatot ragadja meg a múltból, ami a csöndes vidékies városrészben a mai napig mozdulatlan. Az Anjou-liliom formájú rések között szobába szökő napsugár ugyanúgy járja végig a padló sávját, mint tette azt húsz vagy negyven vagy hetven évvel ezelőtt. És nem csak a falak burkolóztak az időtlenség ruhájába, hanem maguk az emberek is. Változhatnak az idők, de az ember öröme és bánata valahogy ugyanaz marad. Az Átkelés Budapesten tizennégy verses novellát tartalmaz, melyekre mind jellemző az időutazás és időtlenség párhuzama. A lazán, még inkább észrevétlenül kapcsolódó novellák Budapest egy-egy kerületébe lesnek be, ahol a házfalak mögött kisemberek élik egyszerű napjaikat. Puritánságában képes nagy lenni minden mozzanat, egy megcsalás, egy meg nem valósuló lakásvásárlás, egy horgászkaland vagy egy pornófilm forgatása. A kötet számomra a súlytalanságot idézte meg, az élet cirkulációját, azokat a mozzanatokat vagy tárgyakat kiemelve, melyek stafétabotok lesznek a jövőbe: például egy liftakna vagy egy szőlőtő. 

Budapesti lévén, a  könnyed olvasmány számos helységéhez személyes élményeimmel tudtam kapcsolódni, ami természetesen hozzáadott az olvasáshoz. 

Kicsit múltidéző, kicsit csatangolós kötet ez, kószál, mint az emberi emlékezet. Szeretnék még olvasni a szerzőtől a jövőben.

Hozott pontszám: 4

Térey János

Fotó: Bach Máté

 

 

Boldizsár Ildikó - "Hogyan segítsek én terajtad?"

Segítő kapcsolatok a mesékben

Magam is segítőként dolgozom jó ideje, így elsőre a könyv címe ragadott meg. Azt hittem, hogy a könyv arról fog szólni, hogyan tud segíteni a mese, mint eszköz egy kapcsolatban. Természetesen a szerző korábbi könyveiben sokszor van erről szó, tehát nem ért csalódás, amikor realizáltam, hogy nem egészen ez lesz a téma. 

Boldizsár Ildikó a kötetet az idén (2023) elhunyt Morcsányi Gézának ajánlotta, aki elsőként hitt mindabban, amit Ildikó elkezdett megalkotni, s így hozzájárult ahhoz, hogy a meseterápia szakmai fejlődése hazánkban is elkezdődjön, avagy folytatódjon, immár más oldalról is megtámogatva. 

A kötet első hatvan oldala bevezet a Metamorphoses Meseterápia módszertanába, kiemeli a kialakulás lényeges mozzanatait és gyönyörűen hozza csokorba azt a mára  sűrűn szerteágazó segítőrendszert, ahol tudatosan alkalmazzák a gyógyításban, rekreációban a meséket. Csodálatos érzés volt látni így egyben ezt  gazdagságot. Ezen kívül ennek a bevezetőnek volt egy lényeges eleme, amit mindenképp ki kell emelnem, mégpedig a mítoszok szerepe. Ez a rövidke fejezet épp csak bevezet a nagy kérdésbe, hogy mi a mítosz funkciója, és bár archaikus időkből származik, miért nem képes mégsem úgy gyógyítani, mint a mese. 

A következőkben pedig bele is vágunk a segítés témájába, a szerző végigveszi, hogy ki szorul segítségre a mesékben és kik állnak a mesehősök mellé. Ezek a mesebeli segítők meglehetősen sokan vannak, nem is mindig emberek vagy állatok, gyakran tárgyak, növények, transzcendens valóságok. Az emberi segítők is meglehetősen eltérőek tudnak lenni, módszereikre, szerepeikre, céljaikra is  a sokszínűség jellemző. A kötet részletesen vizsgálja meg őket, közismert mesékből hozva a példákat. Ha különlegesebb mesét választott a szerző, akkor röviden elmondta azt részletet, ami a téma szempontjából fontos, így nem kell az összes mesét végigbogarásznunk. 

A Metamorphoses Módszer három alappillére a morfológia, a hermeneutika és a beavatási szertartások rítusrendje. A szerző leginkább Vlagyimir Jakovlevics Propp orosz mesekutató (1895-1970) munkásságára hivatkozik. Fő művében, A mese morfológiájában kiemeli, hogy a hős és a segítő közötti kapcsolat kulcsfontosságú, ezt a gondolatot bontotta ki Boldizsár Ildikó. Többször hangsúlyozza, hogy nem a mese gyógyít, hanem a mesével való kapcsolat, az a szemléletmód és gondolat, amit a mese felajánl, hogy megértsük belső világunkat. "A meseterapeuta abban segíthet, hogy a mesét létrehozó, formáló és megtartó világképelemek (mesemotívumok) gyakorlati, tapasztalati úttá - lehetőségmezővé- alakuljanak." 

A mese létrejöttekor jellemző világkép a függőleges dimenzió volt, mely titkos és profán tanításokat is tartalmazott, a helyreállítási út (a rend) ismeretét és az élet, valamint a természeti erők tiszteletét. A népmesék tehát azt a tudást őrizték meg, melyben keletkeztek. Ez a tudás, hogy létezik  "a világ megtapasztalásának és megélésének egy olyan módja, amelyben Rend van: nincsenek ellentmondások a tapasztalás, a tudás és a gyakorlati megvalósítás között."

A szerző a kötet végére el kellett hogy hagyja nagyra becsült tanítóját, Propp-ot, amikor is megelevenedik a hatvanadik segítő, a táltos paripán mellett egy másik  univerzális segítő. Nem árul el, hogy kicsoda, micsoda ő, aki kíváncsi, járjon utána!

Egy jól olvasható, tanításban bővelkedő kötetet olvashattam, ami számomra inkább tankönyv jellegű volt. Boldizsár Ildikó a bevezetőjében el is mondja, hogy könyvei tankönyv szerepet is betöltenek a Metamorphoses Meseterápia Módszertanában. Ezt eddig nem éreztem ennyire erősen, mint ebben a könyvben. Sokszor strukturál, összefoglal és tematizál, ami természetesen nem baj, sőt egy tankönyv esetében igen hasznos, de ha csak egyszerű olvasóként olvassuk a könyvet, akkor nem hoz olyan erős élményeket. Ezeket az oldalakat át is lehet lapozni, ha nem kell vagy nem akarjuk megtanulni. A könyv igazi fontosságát a szakértők tudják majd értékelni. Kiemelném a kötet szép megjelenését, mely a Magvető gondozásában jelent meg, egységes képet alkotva a sorozat korábbi részeivel.

Hozott pontszám: 4

 

 

Boldizsár Ildikó 

fotó: Kecskés Kala

Jankovics Emília - Jóságpöttyök

Jónak lenni jó, de csintalankodni szórakoztatóbb. Legalábbis annak, aki a csínyeket elköveti. Megijeszteni a kis tesót, összekötni egy osztálytárs cipőfűzőjét olyan vicces - gondolja Andris, történetünk főszereplője. Egészen addig, amíg valaki meg nem mutatja neki, hogy amíg ő nevetgél, a másikban mi játszódik le. Ezt az utat már számos mesehős megjárta, leginkább saját bőrükön tanulva valamiféle bosszú miatt. A Jóságpöttyök történetében azonban ez másként alakul. 

Az iskola közelében ugyanis megnyílik egy csodálatos cukrászda, ahol minden képzeletet felülmúló sütemények, torták és nyalánkságok kaphatóak. A gyerekek alig várják, hogy megkóstolhassanak valami finomságot a roskadozó polcokról. Nincs ez másként Andrissal sem, aki hamarosan meglátogatja ezt a csodaboltot. Ki is néz magának valami hatalmas, színes tortát, de amikor fizetni szeretne kiderül, hogy nem tud, hiába van pénze. Ebben a cukrászdában ugyanis jóságpöttyökkel kell fizetni, ami a gyerekek tenyerén terem láthatatlanul, amikor valami jót tesznek. A boltocska kedves cukrász nénije varázsporcukorral hinti meg a vásárlók tenyerét, ami megmutatja, hány jóságpötty van a gyerekek tenyerén. Gondolhatjuk, hogy a folyton bosszúságot okozó Andrisnak nem sok jó terem kis kezein. A kisfiú elhatározza, hogy megváltozik, hogy neki is legyenek jóságpöttyei. De ez nem is olyan könnyű annak, akinek csak úgy a semmiből ugranak elő a másikat bosszantó rossz ötletei. Jónak lenni nem egyszerű, nem is igazán tudja, hogyan kell jó cselekedeteket végezni. Szerencsére lesz valaki, aki ezen az úton elindítja. 

A bájos kis történet leginkább a 4-10 éves korosztályt szólítja meg egyszerű nyelvezetével, jól követhető cselekményével. A történet legnagyobb erősségének azt tartom, hogy hallgatói szinte vágyják a jóságot. Maga a cukrászda mint menedék, mint egy varázslatos sziget jelenik meg, és bár először a sütemény megszerzése Andris célja, utána megváltozik ő is. A jóság, a jó cselekedetek megtapasztalása számára is meghozza azt az élményt, hogy milyen jó osztozni a másikkal, milyen jó mosolyt fakasztani anya arcára, jóban lenni a testvérekkel, békében lenni és nem a büntetéstől szenvedni. Az önerőből elért cél egyben a gyerekek önbizalmát és önbecsülését is erősíti. A láthatatlan jóságpöttyök láthatóvá válása egyúttal azt is megerősíti a kicsikben, hogy sok jelenben elvégzett munka később termi meg gyümölcsét. Ezért mindenképp ajánlom a könyvet és nem csak olvasásra! Sok társához hasonlóan, ez a kiadvány is alapot nyújt egy esti mese utáni beszélgetéshez. Mondhatnám, hogy egyfajta érzékenyítő kiadvánnyal van dolgunk, mely egyúttal az érzelmi intelligencia fejlesztésében is segítséget adhat a szülőknek, nevelőknek. Egy 8 éves kisfiúnak olvastam fel a mesét, akit egyrészt beszippantott a történet hangulata, másrészt rögtön utána saját élményeivel kapcsolódott a hallottakhoz. A mesélést követő beszélgetés arra kanyargott, hogy vajon egy olyan nagyfiú, mint ő, milyen másfajta jó cselekedeteket tudna kieszelni? Ezért gondolom, hogy még egy 10 évesnek is érdekes lehet például az, hogy megfogalmazza saját, egyedi ötleteit.

Az olvasási élményt Tremmel Hudik Katalin festőművész finom ceruzarajzai gazdagítják.  

Hozott pontszám: 5

 

 

Részlet a könyvből (saját fotó)