"Fantasztikus! Mennyi kifinomultság, mennyi bölcsesség, mennyi szellem és gyermeki ártatlanság! Milyen mély, mégis oly szűzi. Hihetetlen! Olyan, mint egy imádság!"
Ez a jelenet annyira megfogott, hogy át szerettem volna élni! Így aztán megvettem magamnak Gordana Ikonok című könyvét, és pontosan a születésnapomon beültem a nappalimban a fotelba, ölembe tettem a könyvet és akárcsak a filmben Alexander, átlapoztam a könyvet és engedtem a képek varázsának. Évszázados utazás ez, ahol most nem a szövegen, hanem a tekinteteken, a színeken és mozdulatokon volt a hangsúly.
Az Ikonok című könyv a maga 25x31 centis méretével egészen közel enged az alakokhoz. Van az elején egy körülbelül 15 oldalas bevezető az ikonok világába, ami valami kis háttér információt ad az alkotásokhoz. Érdekes volt számomra, mit emel ki a szerző ebből a hatalmas tudásbázisból, és azt mondhatom, hogy szép kerek bevezető lett belőle. Az ikonok, melyek évszázadokon át egyrészt a vallásos hódolat tárgyai voltak, másrészről műalkotások, jóval többet jelentenek, mint csupán "eikon"(gr.) -képek. Rövid betekintést nyerünk abba, hogy ikonok már a kereszténység előtt is léteztek, bár kétségtelen, hogy a későbbiekben nagyon megosztóvá vált az Isten ábrázolásának kérdése. Sokan úgy vélték, hogy sem templomra, sem oltárra, sem pedig képekre nincs szükség az Isten tiszteletéhez. Ennek ellenére léteztek ilyen képek, erre bizonyság a 200 körül keletkezett katakombák falfestményei. A korai kereszténység időszakából is maradt ránk néhány ikon. Változást a 754-ben megtartott ikonoklasztikus zsinat hozott, ahol V. Konstantin császár bevonásával kimondták, hogy a Logoszt nem szabad képi eszközökkel ábrázolni. Mivel a pápa nem vett részt ezen a zsinaton, ezért úgy döntött, hogy e tekintetben elszakad Bizánctól, így az alkotómunka Rómában zavartalanul folytatódott, ennek köszönhetően rengeteg ikon született ebben az időszakban is. A kötet bemutatja a legjelentősebb ikonfestő központokat, és érintőlegesen a legfőbb ikon témákkal is foglalkozik. (Pantokrátor, deészisz, Theotokosz)
A bevezető után 64 ikonnal ismerkedhetünk meg az albumban. Az ikonok elsősorban Görögországból, Macedóniából, Oroszországból, Bulgáriából valók, illetve a szentendrei Szent Mihály templom ikonosztázia részletével Magyarország is képviselteti magát a kiadványban. Minden kép mellett találunk egy rövid leiratot, mely hangsúlyozza azt a sajátos vonást, amire érdemes odafigyelni. Talán ezen a ponton éreztem egy kis hiányosságot, mert a képek bővebb bemutatása pont hogy lehetővé tette volna azt, hogy bővebben foglalkozhassunk azzal, ami a bevezetőből kimaradt, például a szimbólumokkal, színhasználattal és a megértés szempontjából fontos teológiai felvetésekkel.
Nagyon jó volt elmerülni az ikonok világában, megfigyelni azokat az apró részleteket, melyeket talán könyvből a legegyszerűbb ellesni, s közben ortodox egyházi zenét hallgatva kiszakadni a mából és közelebb kerülni a hajdan volt alkotókhoz. Meglátni a képekben valami olyasmit, amit nekem üzennek. Számomra az ikonok alakjainak tekintete a legmeghatározóbb, ahogy szemembe néznek és tanúságot tesznek arról, amihez szavak nem vezetnek. A képek plasztikusságuk mellett magukban hordozzák a letisztult egyszerűséget is, így lehetnek eszközei a meditációnak, akárcsak a központba behúzó mandalák. A szemek mellett a beszélő kezek, a kifejező kézmozdulatok voltak hangsúlyosak nekem, illetve nem tudtam levenni a tekintetem azokról a mudrákról, melyek már a XIV. század ikonjain hangsúlyosan jelen vannak.
A gyönyörű kiadványt érdemes volt beszerezni az antikváriumból. Azóta többször kinyitottam, a képek mindig mutatnak valami újat. Napokig azon gondolkodtam, hogy lehet-e, szabad-e valóban lefesteni, megfesteni ezeket? Kell-e a szemnek mindez? A válasz kibontásra vár ugyan, de a saját kérdéseken túl valódi értéket képviselnek egy olyan világból, mely nem ilyen távolságból és akadályok mellett szemlélte önmagát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése