Canetti, Elias - Marrákes hangjai

"Idegen várossal ismerkedve jó, ha van az embernek egy külön helyisége, ahova elvonulhat, mikor az új és érthetetlen hangok zűrzavara terhessé válik. Csöndes szoba legyen, és ne lássa senki, mikor oda menekülök, sem mikor távozom. Micsoda gyönyörűség eltűnni egy zsákutcában, megállni egy kapu előtt, amelynek kulcsa a zsebemben van, és kinyitni úgy, hogy teremtett lélek ne hallja."

Micsoda gyönyörűség volt magamba szívni Marrákes színeit, illatait és  szerző által megidézett hangjait ebben az útinaplónak nevezett  prózában, mely sokkal inkább életképeket kölcsönözve szeretné az arab világot felfedni, mint egy út folyamatát ábrázolni. 

Az 1905-ben született spanyol származású Elias Canetti élete olyan érdekes, hogy mindenképp érdemes elolvasni akárcsak a lényeget kiemelő wikipédia szócikkét. Az eredetileg ladino anyanyelvű szerző Bulgáriában született, majd élt Angliában és Ausztriában is. Ez azért érdekes, mert végül német nyelvű Nobel-díjasként jelöljük, s mindennek ellenére Svájcban fejezte be életét. Természetesen élete során sokfelé utazgatott is. 1954-ben vetette papírra  marokkói utazása hatására a Marrákes hangjait. 

Tulajdonképpen nem is ezt a könyvet szerettem volna most olvasni, de vásárlás után hazafelé belelapozva a kötetbe,  rabul ejtett az első fejezet, és le sem bírtam tenni. Az első fejezet, ami a nyugati ember találkozását írja le a tevékkel. Már ez a próza is teljességében behozza az egzotikus ugyanakkor kendőzetlen valóság ábrázolásának duális megjelenését, mely az egész könyvre jellemző. Ezzel a kíváncsisággal és elfogadással megy tovább Canetti a szúkok, az arab piacok fűszerillatú hűs tarkaságába és mesél el az alkudozás és vásárlás rítusát. Mi áll valójában az eladása mögött, mi történik keleti szemmel a vásárlás során, ahol semmi sem áll az eladott portéka és a járókelők között. Milyen messze van ez már a mai internetes vásárlások gyakorlatától. A fejezetek lehetővé teszik nem csak az időutazást, hanem azt is, hogy lényeglátásban és igazi tartalmi szempontok szerint utazhassunk. 

A piacok után a nyelvek gondolkodtatják el a szerzőt, aki annak ellenére, hogy a spanyol, az angol, a német, bolgár és francia nyelvet is beszélhette akkoriban nem akart egyetlen berber vagy arab szót sem megismerni, hogy semmit se veszítsen el "az idegenszerű kiáltások erejéből." Azt akarta, hogy benső valójukkal érintsék meg a hangok. Így közelít a koldusokhoz, a vakokhoz, az arab világ zsidó lakosaihoz is. Tervezetlen utazások ezek, véletlenek vezérelte, gyakran merésznek tűnő sodródások. Nagyon szeretek olvasni olyan útikönyveket, ahol az utazó egy olyan nyílt lelkű kalandor, aki előtt a váratlan élmények tárháza nyílik meg. Egy asszony tekintete, egy zsivajgó gyereksereg, egy meglesett  lakodalom képei adnak lehetőséget a bebocsáttatásra. 

A kötet minden fejezete elvarázsolja olvasóit mesés képeivel és izzó hangulatával. Ez nem a háborúk kegyetlen arab világa, itt fennkölt mesemondók és írástudók üldögélnek földre kuporodva, hogy az áhítatosan hallgató emberek feje felett tüzes szavakkal adják tovább titkaikat. 

Canetti rövid, kerekre csiszolt prózái életérzéseket adnak át, melyek felébresztik az emberben az utazás és a beavatás vágyát. A bazárok és bárok világa vágyakat is zárnak magukba, míg végül eljuthatunk "A láthatatlan" megtapasztalásához, s hogy egyetlen hang maradjon csak kongva bennünk, mely "minden más hangot túlél." Ez Marrákes hangja. 

Hozott pontszám: 5