Fejes Endre - Vidám cimborák

Viharvert kis kötet lett mára Fejes Endre Vidám cimborái. Az 1966-ban megjelent válogatás már akkor is ritkaság számba menő novellákat tartalmazott. Nem fog senki sem csodálkozni, ha azt mondom, hogy nem csak a kötet, hanem ezek a vidám cimborák is viharvertek. A szerző nem szakadt el azoktól a tipikus figuráitól, akik munkásságát fémjelzik; a periférián ragadt, de hajdan szépet, olykor nagyot álmodó, egyszerű munkásifjaktól. Még sincs két egyforma sors, egyforma életút, hajszálvékony reménysugarak éltető ereje vetül át a szereplők életén. 

A nyolc novellát és egy irodalmi forgatókönyvet tartalmazó könyv előszavában maga Fejes Endre szól hozzánk és kéri megértésünket, egyben kiemeli a Kéktiszta szerelem című munkáját, melyet hosszúnak tart, mint novellát, rövidnek, mint regényt. Utóbb láttam, hogy később ehhez is készült forgatókönyv és 1970-ben vászonra is vitték. A gyári munkások életéből ellesett mozzanatokból felépülő történet egy lírai szépségű szerelmet mutat be. Fejes Endre prózája tárgyilagosan ábrázol, nem részletezi a környezet bemutatását, nincsenek hosszú leíró részek, mégis elevenen jelenik meg szemünk előtt a cselekmény minden részlete. Érdekes kontrasztban áll a figyelmes, háttérbe vonulni képes szeretet azzal a kemény világgal, amit a vassal való munka megkövetel. Érdekessége a novellának, hogy ebben a történetben is megjelenik egy Hábetler nevű férfi, de csak névrokona lehet a  Rozsdatemető hősének.

Ugyanilyen érzékenységet éltem át a kezdő novella, az Élő Klára olvasásakor. A hatvanhárom esztendős férfi meséli el egyetlen szerelmének rövid történetét, melyben a hol cirógató, hogy bántó szél játszik mindenkivel. A címadó novella, a Vidám cimborák olyan férfibarátságok színterébe vezetett be, melyet nőként sosem láthattam. Többet mondott el ez a kis írás a férfiakról, mint  évek tapasztalata. Itt is egyszerre kell átélnünk az összetartozás élményének melegségét a kegyetlenség szikárságával. 

A kötetben helyet kapott az Etűd I és II írások, melyek érdekessége, hogy egy későbbi regény  a "Szerelemről egy bolond éjszakán" részletei. Ezt a munkáját tartják egyébként a szerző legszemélyesebb írásának.  Az Etűdök Párizsban játszódik, főhőse pedig a világcsavargó munkás.

A Vidám cimborák című könyv második felét a Mocorgó című novella irodalmi forgatókönyve teszi ki. Bevallom, eddig még ilyen stílusú dolgot nem olvastam. Meg is lepődtem, amikor a filmet megnézve szóról szóra ismertem fel a mondatokat. Makics József egyetlen vágya, hogy sátrat nyithasson a Teleki téri piacon. Ez a semmiségnek tűnő álom azonban elég ahhoz, hogy kibírja a XX. század adta gyűrődéseket. A történelem vihara egy valós szélvihar képében tépázza meg főhősünket. Életének történetét egy százasért meséli el az írónak. 

Az a húsba vágó Fejes Endre írásaiban, hogy úgy fikciók a történetek, ahogy egyáltalán nem azok. Makics József 1956-ban a Bakáts téren hal meg, ott ahol azóta is minden évben megemlékezünk  azokról, akik itt vesztették életüket 1956 őszén, ott ahol azóta is áll a "Szikrázó fényben az egytornyú templom, a parányi téren gyerekek játszanak, a járdán emberek sietnek a dolguk után. Már elvitték a sírokat" A sírokat ugyan elvitték, de a történelmi tények itt maradtak közöttünk. Fejes Endre írásai nem engedik, hogy elfelejtsük ezeket a tényeket, a gyökerünket.

Nagyon szeretnék még olvasni a szerzőtől!

Hozott pontszám: 5

 

 

Bakáts téri 56-os emlékmű