Az álmodozók már csak ilyenek, nem akármilyen, hanem lehetetlen álmokra van szükségük. De a történetekben – ha méltók erre az elnevezésre – mindig van valami váratlan, hihetetlen. Nemegyszer a vágy és a valóság találkozásából születik meg a különleges pillanat.
A történetben szerepel az a szomorú nap, amikor a legendás Beatles együttes énekes-gitárosát meggyilkolták. A zenész élete utolsó interjújában a szerelmét idézte: „Az álom, amit egyedül álmodsz, csak egy álom. Az álom, amit együtt álmodtok, valóság.”
Akár e történet mottója is lehetne ez a gondolat.”
Annamarie a szerző könyvéről:
Ez valóban egy történet, amennyiben Marcellel kezdődnek az események, és vele is végződnek.
Három kisregénynek azért nem nevezném, egy kis jóindulattal kettőnek, de alapvetően egy regényben ennek nem kellene szétválnia. Teljesen bele is simulhattak volna egymásba, úgy szokott lenni.
A történet szerelmi történet. Nem. Ez nem.Van benne csók, meg kézfogás, de olyan, mint vonzalom, vágy, érzelem, vagy merészebb dolgok, szóval az sincs.
A többivel egyet tudok érteni.
Aztán még sorolhatnám mi nincs benne, ami jót tett volna az olvasási élményem növeléséhez. Amit legjobban hiányoltam, hogy nincs benne Párizs. Egy hangzatos kávéházi név, a TGV beszúrása, vagy a Notre-Dame előtti találkától még nem fog ez a varázslatos város megelevenedni. Mint, ahogy a szerelem sem lesz képes ennyitől átérezhetővé válni, vagy a történet hátborzongató, sorozatgyilkosos része is képtelen volt valamilyen lenni.
Utálok ilyet írni, de ez nagyon gyenge volt.
Hozott pontszám: 3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése