Nagy László Oratórium alcímet viselő kötete egyetlen hosszú drámai ének, mely 1971-ben jelent meg a Mikrokozmosz füzetek sorozatán belül. Ez a sorozat tulajdonképpen éppen arra volt hivatott, hogy a hosszabb, de nem kötetnyi terjedelmű költői vállalkozások kultuszának adjon teret. (Például: Weöres Sándor- Áthallások, Jékely Zoltán - Minden csak jelenés, Kormos István - N.N.bolyongásai)
Eddig még az irodalomban nem találkoztam az oratórium megnevezéssel, ezért a zenei előképekből ítélve, valami emelkedettebb, biblikus történetre készültem. Ehhez a belső átrendeződéshez az is hozzájárult, hogy a viszonylag vékony kötetet felvágatlan, dupla lapokra nyomtatták. Ez is szokatlan, eddig soha nem tapasztalt jelenség volt. A belső oldalon rögtön egy Kondor Béla rézkarc, a könyv egyetlen illusztrációja fogadott. Egyéni megítélés kérdése, hogy mit ábrázol az alkotás, nekem egy káoszba való zuhanást, az ég rendezettségéből és tisztaságából való lebucskázást juttatta eszembe. A cím -vagyis az Ég és föld-, segítségével pedig előkészítettem immár a végső bevezető képet magamban.
Az oratóriumban három hang, az Atya, a Fiúk és a Hang szólalnak meg. Maga a Hang két alkalommal, a történet legelején és a közepén kap szerepet, ezzel egyben jelzi is, hogy két találkozás zajlik le. Nem csupán tagolja, hanem fel is vezeti az eseményeket, a drámákból ismert kórus feladatát látja el. Az atya elkeseredetten, könnyein át szemléli az ősi rend felbomlását. Ez a káosz a természeti egyensúly felborulásának képeivel jelenik meg, melyhez a költő kemény szavakat párosít az élővilág szépségeivel: "a cicka-füvek vad rugózását" "ezüst vizek zubogását"
Ekkor lépnek be a fiúk, akik illendően köszöntik apjukat, és rögtön arra kérik őt, hogy emelkedjen ki a bibliai sötétségből és tekintsen fel az új világ haladásának ragyogásába. A váltakozó párbeszédek ezt az alapvető nézeteltérést járják körül. Vagyis az ősi hagyományok ütköznek a haladással, a szülő-gyermek viszonyának folyton meglévő feszültségei öltenek alakot. Az oratórium irodalmi szövegelőzményének tekinthetjük Bartók Béla Cantata Profana-ját, melyet az 1930-as évek morális válsága ihletett. Ebben a darabban egy öregedő apa kilenc fia szarvassá változik. Az apa hiába kéri gyermekeit, hogy változzanak vissza, azok úgy maradnak, ezentúl csak tiszta forrásból ihatnak. Mind szövegében, mind dallamvilágában a Bartók által is gyűjtött román kolindákban gyökerezik a mű. A kolindák, román karácsonyi, pogánykori szövegemlékek, azt a sorstapasztalatot fogalmazzák meg, mely szerint, aki egyszer elhagyta eredetét, az soha nem térhet oda vissza.
Hasonló véglegességet élhetünk át ebben a műben is. Ha szigorúan a szöveg mentén haladunk, akkor tapasztalhatjuk a két generáció végleges elszakadását. Alapvetően az oratórium nem azt a folyamatot mutatja meg, ahogyan ez az eltávolodás megtörténik, hanem magát a végső elválást. Ilyen tekintetben jelenik meg az oratórium súlyos drámaisága. A második hang után, a második találkozás hozza majd el a szakítást.
Az apát, mivel atya-ként van megnevezve, az égbe helyezzük, s egyébként is van egy letekintő perspektívája. A fiúk így a földet uralják. Az ég, mint az ősi törvények lakhelye és a föld, mint a haladás helye ütközik végérvényesen a műben. Nem is kifejezetten az apa támad fiaira, hanem egy örökösen meglévő nézeteltérés, különböző világkép jelenik meg a sorok között. Talán innen a cím is, föld és ég, mely nem átjárható, s valamelyik fél végső bukásával zárul. Itt köszönt vissza számomra a bevezető rézkarc ábrája.
Kondor Béla rézkarca a könyvből
Nagyon jó volt elkalandozni kicsit ebben a műfajban. Nekem biztos sokat adott az élményhez az is, hogy egy ilyen bibliofil igénnyel megalkotott köteten keresztül ismertem meg a művet. Nagy László életének utolsó időszakában írta egyetlen oratóriumát, melyben a tőle megszokott természeti képekben és millió színben ábrázol, de számomra érzékelhető volt egyfajta keménység, szikárság is.
A két nézőpont gyakori összeférhetetlensége, a kompromisszumot kizáró helyzetek bemutatása nem csupán az apa-fiú viszonyára, hanem a korszak megalkuvást nem tűrő hozzáállására is vonatkozhat. Mert a szarvassá vált fiúk már csak a tiszta forrásból ihatnak.
Nagy László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése