2022. augusztus 7., vasárnap

Oravecz Imre - Ondrok görde - Az álom anyaga

Oravecz Imre "A rög gyermekei" sorozatának első része a XIX. század második  felébe vezet minket, Szajlára, abba a kis Heves megyei faluba, ahol az Árvai család élt generációk óta. Egy olyan paraszti család mindennapjainak jeleneteiben vehetünk részt, ahol az élést, a túlélést a föld adta és jelentette. Ez volt az a bizonyos rögvalóság, aminek kifejezését használjuk a mai napig is, de igazán átérezni jelentőségét pontosan az ilyen jellegű történetekből lehet. És Oravecz Imre minden fennköltség nélkül mutatja be számunkra ezt a szinte elviselhetetlennek tűnő életet. 

A paraszti világról írtak már sokan, mégis a szerző fontosnak tartotta, hogy XXI.századból visszatekintve ismét felállítsa azt a színpadot, ahová elhelyezi alakjait. Ennek oka pedig nem más, mint, hogy rávilágítson a következő generáció Amerikába való kivándorlás-hullámának egész ok-okozati tényére. A trilógia első része még mélyen bele van ásva ebbe a kis völgybe, a földbe, amely a boldogulás záloga. Árvai Jánossal indul a folyam, aki igen okos, vállalkozó szellemű, jó érzékkel megáldott férfi. A szerző rögtön a történet elején rendkívül szemléletesen mutatja be számunkra alakját. Oldalakon keresztül olvashatjuk minden érdemét, szívósságát, kitartását, és aztán egy halk "de" mellett azt is megtudjuk, hogy mi az érem másik oldala. Egy becsületes, erős jellemű családot látunk, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe; hiszen az öregek hozzák a maguk bölcsességét, a férfiak az erejüket, az asszonyok a könyörületes szívüket, a gyerekek pedig örök csíntalanságukat, kíváncsiságukat és vidámságukat. Így lassan áttevődik a fókusz Jánosról az ő legidősebb életben maradt fiára, Istvánkára. A fiú is tele volt ötlettel, megfelelési vággyal, ésszel és állhatatossággal. Először inkább az apa-fia kapcsolatát élhetjük át, majd fokozatosan István alakja válik markánssá, míg a kötet végére, az immáron családapává vált fiú történetén lesz a hangsúly. 

Bár mindebből semmit nem tapasztaltam meg saját életemből, nem voltak gyermekkori vidéki élményeim, mégis a Tarna völgye korábbi utazásom révén ismerős volt, így Tarnaszentmária, Feldebrő, Kisnána és persze Sirok említése is megdobbantotta a szívemet. Amikor pár éve Tarnaszentmárián jártam, beszélgettem egy helybelivel, aki azt mesélte, hogy a fiatalok mind elvágyódnak innen, nem akarnak maradni. Nekik Eger jelenti azt a  kitörési lehetőséget, ami Árvai Istvánnak majd Amerika lesz.  

Az Ondrok gödre szépen előkészíti a Kaliforniai fürj útját, bemutatja a gyökerek minden oldalát. Oravecz Imre sorait olvasni nagyon megnyugtató, olyan természetes helyén van minden szó és kép, hogy otthon érzi magát még az is, akinek nincsenek emlékei ebből a világból. 

Hozott pontszám: 5 

 


                                                       Oravecz Imre 
Fotó: Végh László/Magyar Hang

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése