A könyv olyan rossz érzéseket keltett bennem, hogy hetekkel ezelőtt úgy elraktam, hogy meg sem találtam, így írni sem tudtam róla. Több bajom is volt szegénnyel, de leginkább a benne található kegyetlenség az, ami elborzasztott, és képtelen voltam irodalmi vonatkozását értékelni. Most bő három héttel később megpróbálkozom egy objektívabb bemutatással.
Egy fiatal párizsi ifjú, vidéki származását letagadva próbál felkapaszkodni a nagyvilági élet létráján. Már gyerekkorát is kisebb stiklik jellemezték, amit bátran meg is oszt olvasóival. Később egy régi osztálytárs szerencséjét kihasználva kap állást. Történetünk elején a cég körüli bonyodalmak okán főnöke Ceylonba küldi, ahol mint embriológus fog tevékenykedni. Mondanom sem kell, az egész egy merő szélhámosság, de a könnyű élet reményében főhősünk mégis hajóra száll. Az utazás során megismerkedik egy titokzatos, káprázatosan gyönyörű nővel, Miss Clarával. A két ifjú között ellenállhatatlan vonzalom születik, aminek okán a férfi nem száll ki Ceylon szigetén, hanem Kínába utazik szerelmével. Itt derül ki, hogy gyönyörű kedvese abban leli kedvét, hogy heti rendszerességgel részt vesz a város helyi attrakcióján, a fogvatartottak kínzásán. Elképzelhetetlen szörnyűségek sorjáznak a lapokon, amiben talán az a legdurvább, hogy mindennek alapja csupán a kegyetlenkedésben lelt mámoros öröm. Főhősünk már az első alkalommal tiltakozni próbál, de a nőből sugárzó szépség, no és a beígért szexuális gyönyör maga alá gyűri minden ellenkezését. Miss Clara mézesmadzagként vonja maga után az érte epekedő férfit, aminek végállomás a címben jelölt Kínok kertje. Mert lehet itt mindent fokozni. Jól látható, ahogyan a férfi folyamatos elveszti minden erejét, behódol szerelme tárgyának, még ha az maga az ördög is, megteszi, amit kíván. Eladja lelkét ugyan nem a hatalomnak, vagyonnak, hanem a gyönyörnek. A vágy uralja immár minden porcikáját. Miss Clara nevet az ő "kisbabáján", hatalma van felette, uralja a másikat. Miután névtelen főhősünk derekasan végigjárta a Kínok kertjének minden fertelmét, csöppet sem meglepő módon, nem azt kapja, amit remélt.
Mirbeau ezzel a kettős dinamizmussal állítja színre a két karaktert, célját tekintve kivételes teljesítmény. A tetteik alapján épülnek fel a jellemek. A végsőkig elmenő művészi megközelítéssel van dolgunk. Képtelenség eldönteni, hogy melyik főszereplő az, aki leginkább elborzaszt. A szépségét kihasználó, uralomra törő nő, vagy az akaratát és agyát sutba dobó férfi. A téma talán izgalmas, hogy vajon ki okolható egy ilyen kapcsolat létezéséért, de teljesen felesleges ezen gondolkodni, hiszen ez csak az olvasó rosszallása. Sem filmen, sem könyvben nem szeretem, amikor ennyire befolyásolni akarnak, amikor ennyire a szélsőségekre játszanak. Ez nálam lezár minden érzékelést.Túl a szerző ezen eszközén, nekem a dialógusok is semmitmondóak, laposak, feleslegesek voltak. Sajnos a borzalmon kívül semmi nem maradt meg bennem mélyebben. Nem szeretem, amikor ennyire manipulálnak.
Ahogy utána olvastam a regény történetének, szomorúan kellett szembesülnöm azzal, hogy Mirbeau regénye először 1921-ben jelent meg magyarul, de az a kiadás még a teljes könyvet tartalmazta. Itt elérhető. Ellenben a Kőrösi Zoltán általi fordításból "Kimaradt a teljes első rész -ami behozza azt a gondolatot, hogy a ölés minden létező társadalmak alaptörvénye-, valamint eltűntek a regényszövegből a politikai és
kulturális utalások, sőt, a regény végkifejlete is más, a szöveg
gerincét pedig a kínzások leírása teszi ki." Ez teljesen érthetetlen számomra, bár biztos megvan az oka. Természetesen így is érezhető az a groteszk társadalmi korrajz, amit a századfordulós regény aktualitásában hordoz, de a lényeg mégis a klasszikus Femme Fatale-al való találkozás marad.
Hozott pontszám: 3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése