A. P. Okladnyikov · A. I. - Martinov Szibériai ​sziklarajzok

Bár félbehagyott könyvként jelenik meg ez a kötet nálam, egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármi baja is lenne. Mivel több mint kétszáz oldalt elolvastam belőle, kaptam némi rálátást, ennek tükrében osztom meg gondolataimat.
Diószegi Vilmos könyvében többször is említi Okladnyikovot, azt a tudóst, aki bár folyton úton van, terepről terepre utazik, mégsem sajnálja az időt, hogy tudását és segítségét megossza a magyar kollégával. Diószegi A Sámánok nyomában című könyvében olyan képet fest az orosz professzorról, hogy kedvet kaptam többet tudni róla. Egyébként valószínűleg mindkét kutató ugyanazzal a megszállottsággal volt átitatva, mely hideget, éhséget és lemondást nem ismerve űzte őket a legkisebb nyom, a legapróbb hipotézis kibontásának nyomába.
Tehát ezért kerestettem ki a könyvtár raktárából Okladnyikov és Martinov Szibériai Sziklarajzok című könyvét.

Könnyű megfeledkezni arról az aprócska tényről, hogy az eredetileg 1972-ben megjelenő könyv idejében minő bátorságot jelentett olyasmit kijelenteni a Szovjetunióban, hogy már az i.e.IV. évezred embere is felsőbb erőket hívott segítségül mindennapjaiban. Okladnyikov kutatásai szerteágazóak, nem csupán a sziklarajzok, hanem az ősi társadalmak összefoglaló története és kultúrája is foglalkoztatta. Régészként egész életét ennek a témának szentelte.
A könyvet Hoppál Mihály alapos tanulmánya nyitja meg, mely bevezeti az olvasót a Jenyiszej és Angara folyó között elterülő hatalmas területen létrejött uráli népek lakta vidék egységes kulturális jegyeibe. Okladnyikovék az 1960-as évek elején fedezték fel a Tom folyó mentén a helyenként nagy számban megjelenő sziklarajzokat. Az Írott sziklán például körülbelül háromszáz kisebb – nagyobb rajz fedezhető fel. A jelek feltárása maga után vonja az értelmezés kérdését. Jelekről és jelképekről már eddig is volt forrásanyag a sziklaművészetben, de vajon mi lehet a megfejtése a hajdani jelbeszédnek Szibéria vidékén? Mennyiben realisztikus és mennyiben szimbolikus ez a megjelenítés? És legfőképp, mi volt a szerepe a sziklarajzoknak akkoriban? A bevezető kitér arra, hogy ezeknek a sziklavéseteknek és a világ más pontján felfedezett sziklarajzoknak vannak hasonló vonásaik, sőt témáik. A szibériai sámánizmusban, melynek megjelenését az i.e. I. évezrednek tehetjük mindig is nagy szerepe volt az állatoknak. A sámán állatalakja mögött az az ősi hiedelem áll, hogy minden szent, ami állat – hiszen az emberi létezés fenntartásának zálogai. A sziklavéseteken megjelenő sámán alakokról, azok felismeréséről, a profántól való elkülönítéséről is megtudhatunk részleteket. Egészen megdöbbentő, hogy évezredek múlva is létezik olyan szimbólum, aminek olvasata ugyanaz, mint keletkezésének idejében. (pl. sugaras korona fejdísz) Ahogy Hoppál Mihály írja, „szovjet kutatók sora dolgozta ki annak módszertanát, hogyan lehetséges írásbeliséggel nem rendelkező népek történetének és szellemi hagyományai eredetének rekonstruálása.”
A helyi lakosok már régen felfedezték környékükön azokat a sziklába vésett és rajzolt ábrákat, melyeket ősi festékfélékkel színeztek meg. Mindig is tudni szerették volna, mit üzennek az ősök? A „Piszanyica”, azaz "írott szikla, írásos kő ábráit mindig is vallásos tisztelet övezte. 1962-ben Okladnyikov és társai is végre találkozhatnak ezzel a nyomokkal. Többször is visszatérnek a területre, hiszen a viszontagságos idő nem mindig teszi lehetővé, hogy kutatható, egyáltalán láthatóak legyenek ezek az ábrák. Bár már a XVII. században készült feljegyzés a rajzok megtalálásáról az igazi kutatás csak az 1960-as évek derekán indulhatott el. Erről a feltárásról és értelmezésről szól tulajdonképpen a könyv.
Szó van benne a sziklarajzok felfedezésének történetéről, a rajzok gyűjteményéről, időmeghatározásról, stílusjegyekről és arról a világképről, melyet a rajzok sugallnak.
A könyvnek csak a középső részét hagytam ki, mely a különböző korok stílusjegyit tárgyalja, az már nekem túl részletes volt, elvesztem benne. Viszont jó, hogy visszatértem a könyvhöz, mert a kötet számomra legizgalmasabb része pontosan a sziklarajzokon alapuló világkép értelmezés. A rénszarvasok figurái, a maszkok, mitikus lények, szörnyek, napábrázolások mellett szó van a rendre megjelenő csónakokról, melyek az ősök országába vivő, két világ között kapcsolatot teremtő eszközök, a sámánkultúrában egyéb eszközökön is felfedezhető mintázatok.
A rengeteg rajzos illusztrációt tartalmazó kötet laikusok számára is közérthető módon foglalkozik a témával. A könyv végén pedig fotók segítségével mi is megnézhetjük a sziklarajzokat.
Olvasás során egyszerre érezhetjük azt, hogy izgalmas és természetes az ábrák értelmezése. Amit szerintem még fontos hangsúlyozni, hogy egy olyan vidéken és nép körében folyt a kutatás, ahol hiányzik az írásbeliség, vagyis a szájhagyomány és átörökített tárgyi hagyománykultúra mellett kiemelkedő szerepet tölthetnek be azok a sziklarajzok, melyek a múlt lenyomatai.

 

Hozott pontszám: 4,5