Ezzel a képpel indítja rövid prózáját az olasz Paolo Cognetti, megadva az alapot annak, hogy ami itt történik, annak szálai mélyebbre vezetnek a látszatnál, valahol a természetben keresendők a válaszok.
Van a völgyben azonban más is, többek közt egy erdőőr, Luigi, aki hét éve nem látott öccsét, Alfredot várja. Másfél éves börtönbüntetése után Kanadába menekült és favágónak állt. Most azonban hazatért, hogy meghalt apjuk után rájuk maradt apai örökségen, egy hegyi viskón osztozzon bátyjával. Ők a Balma testvérek, akiknek születését apjuk egy fa elültetésével ünnepelte. Az árnykedvelő jegenyefenyő Alfredo fája, az erős vörösfenyő pedig Luigi születésekor került a ház elé. Honnan tudhatta az apa fiai születésekor, hogy melyik fiú, milyen lesz? Vagy ahogy Hermann Hesse teszi fel a kérdést a Demian című regényében, lehet, hogy Kainon eleve ott volt a jel? Előre meg van határozva sorsunk?
Úgy tűnik, hogy Alfredo természete meghatározta sorsát, hogy mindig bajba keverte magát, hogy nem bírt egy helyben maradni, hogy szakítania kellett a csendes, joviális hétköznapi élet reményével - már, ha volt ilyenje. Ő az a szilaj kutya, akinek életét össze lehet állítani a mellette elhullott darabokból.
Ahogyan Cognetti korábbi regényében, a Nyolc hegyben a hegy jelenti a dráma mélységét, öblét, befogadó közegét, úgy ebben a regényben ezt a szerepet az erdő tölti be. Az erdő, ahol menedéket vesz a vad kutyapár, az erdő, amelynek jelképes részei a fiúk, a maguk szimbolikus fáival (jegenye és vörösfenyő) és melynek szerepe a regény végén is megmarad, hiszen kiirtásuk a tét.
A látszólag egyenesvonalú, a legkisebb buckát is mellőző cselekmény története sokkal vaskosabb, mint azt elsőre gondolnánk, ha együtt látjuk a Balma fiúk sorsát az erdőjével, a fákéval.
Ahogy a kutya útja bevégeztetett, Alfredo sorsa is beteljesedik. Mindvégig érzi az olvasó, hogy hiába a testvéri szeretet és elfogadás, nagyon nehéz a természet törvényeivel szembemenni.
A váltott szemszögből ábrázol események mindig visszatalálnak a két kóbor kutya olvasatához, ezért olvasás közben nem is akarjuk kettéosztani a két cselekményszálat, egységben vannak.
Sajnáltam, hogy ennyire rövid és tömör volt ez az írás, mert bár élvezet volt olvasni, bennem nem tudott erősen megmaradni ez a könyv.
Hozott pontszám: 4,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése