Natsuo Kirino - Kín

Még mindig Japán, de már napjainkban, és egy egészen más társadalmi réteggel ismerkedhetünk meg, mint a korábban általam említett könyvekben. Ez itt a városi szegény réteg, akik nevetséges bérért vállalnak itt-ott munkát, akiknek vágyaik és igényeik túlszárnyalják a lehetőségeiket. A történet négy kulcsfigurája négy nő, akik éjszakai műszakban dolgoznak egy készételt csomagoló gyárban. Nem árulok el nagy titkot, hiszen a fülszöveg is kikotyogja, hogy az egyikük hirtelen felindulásból megöli a férjét. A kétségbeesett asszony egyik kolléganőjéhez fordul, hogy segítsen eltüntetni a holttestet. A furcsa megoldás indítja be a gépezetet, amely egymásra ránt sok-sok embert, és ennek segítségével nyakig merülhetünk a Japán társadalomismeretben illetve a mélylélektanban.

Ami nagyon érdekes a történetben az a négy nő egyéni története. Mindegyiknek megvan a maga keresztje, amit vonszol és ami lerántja olyan mélységekbe, amit talán nem is gondolt magáról. Mire vagy képes, meddig van merszed elmenni, hogy kikeveredj az adósságodból, hogy iskolába küldhesd a gyerekedet, hogy fellélegezhess. Mivel nem igazán krimi történetről van szó, a legelején a szemünk láttára történik meg a gyilkosság, így a könyv legfőbb erénye pontosan ez az alapos ábrázolás. A történtekbe véletlenül bekapcsolódik egy korábban elítélt ember is, remélve, hogy ő majd elviszi a balhét, és az ő múltja -de azt mondom a jelene is- olyan vérfagyasztó, hogy az embernek az élettől is elmegy  a kedve. Tokió társadalmának egy nagyon beteg, roncsolt rétegét ismerhetjük meg, és csak remélhetjük, hogy nem egy általános képről van szó. Bár, amikor azt olvasom, hogy napi szinten milyen mennyiségű és pornó manga jelenik meg náluk, milyen természetes meleg pornó mangát olvasni a metrón, akkor mégis csak arra gondolok, hogy itt nagy bajok vannak. 2006-ban Alejandro Gonzalez Inárritu előrukkolt egy úgy nevezett falhoz verős filmmel, a Bábel-el. Nagyon megrázó történet, talán nem is ez a legmegfelelőbb szó erre, de tény, hogy nagyon a valóságról szól, válogatott egyszerű tragédiák láncba fűzve, ami engem is elképesztett. Abban a filmben mindenki eldöntheti mi veri ki nála leginkább a biztosítékot, nos számomra mindenképp a japán vonal volt az. Képekben elénk teremtve ott áll a nyüzsgő főváros Tokió a maga roncs embereivel, fókuszban egy kamaszlánnyal. Valójában nem is története kiábrándító, bár az is, hanem az a valóság amit lefest a rendező arról a világról, a kapcsolatteremtésről, az egészséges lélek nyomát sem látni a fiatalok körében. Most is ez az érzés hatalmasodott el rajtam a könyv olvasásakor. Ebből nem lehet kimászni, vagy mégis?  A hajdani szép eszméjének a nyomát sem lehet látni, vagy csak ők nem látják meg.

Különleges hangulatú és remekül megírt könyv Natsuo Kirino Kín című kötete. 
((Nagyon zárójelben azért ide írom, hogy voltak bekezdések, amiket átugrottam, kicsit brutálisra sikeredett a leírás, de még az ilyen gyönge gyomrú olvasó is, mint én, képes kiolvasni a könyvet.))