Egy könyv olvasásánál rendkívül fontosnak tartom az időzítést. Így aztán elmondhatom, hogy a Big Magic kötetben semmi újat nem olvastam, minden sorával tisztában voltam, rendesen átrágtam már magam a témán. Azonban, ha nem soronként értelmezem a kötetet, hanem úgy egészében, akkor nagyon is nagy hatást gyakorolt rám.
Elizabeth Gilbert célja nem más, mint hogy felkeltse az ember életében az örömöt, a flow élményt, az izgalmat vagy nevezhetjük kreativitásnak is. De mindenképp valami olyasmiről ír, ami az életünk bármely területén megjelenhet, elsőre felesleges luxusnak is vélhető tulajdonsággal rendelkezik, mégis ez lesz az élet csimborasszója. Véleménye szerint meg kell találnunk magunkban azt a dolgot, ami teret biztosít a kreativitás kiélésének, azt a valamit, ami teljesen egyedi igényességgel valósul meg az életünkben. Ez aztán lehet kerékpárápolás, konyhaművészet, írás, tetőfedés, zene, divat vagy bármi egyéb, a lényeg, hogy általa beengedjünk az életünkbe valami olyan pluszt, ami több annál, mint statisztikai létünk. No és nem elég beengedni ezt a valamit, hanem ápolni is kell. Ennek a gondozásáról és felemeléséről szól tulajdonképpen a könyv.
Hogyan szálljunk szembe azokkal a félelmekkel, amik akkor jelennek meg, amikor létjogosultságot követel ez a kreativitás? Megmaradjunk állhatatos műgyűjtőknek, akik mondjuk beszereznek minden fellelhető hangfájlt, vagy merjünk tovább lépni? A kötet első fejezete a bátorságról szól. A szerző rengeteg saját életéből vett példájával világít rá arra, hogy mi adhat erőt és bátorságot, illetve miért nem érdemes aggályoskodni s csak a korlátokra koncentrálni.
Ugyanilyen lendülettel ír a Varázslatról is, ami Elizabeth Gilbert egyedi látásmódját tükrözi a kreativitás területén. Az általa bemutatott hajmeresztő példa mindenképp megdöbbentő. Hinni nem muszáj benne, hiszen a dolgok megtörténnek a hitünk nélkül is. A hat fejezetben tárgyalt kifejtések közül az Állhatatosság kérdésével foglalkozó rész adott nekem a legtöbbet. Ahogy azt írtam, számomra egyetlen új gondolat sem volt az olvasottak között, mégis így egyben, rendszerben szemlélve rávilágított már korábban megtapasztalt összefüggésekre.
Mivel a kreativitás rendkívül hatékonyan jelen van az életem szinte minden területén, így csak egyetlen olyan vakfolt maradt számomra a könyvben, amit nem tudok hova elhelyezni. Nevezetesen az, hogy biztosan kidolgozható-e mindenkiben ez a képesség, mint ahogyan azt a szerző állítja? Logikailag értem én, de számos kreativitás tekintetében meddő életet látok magam körül, és bizony picit szkeptikus vagyok, hogy ezek a pislákoló fényecskék tűzzé izzíthatóak? Ráadásul csupán önerőből? Ha ezt a kicsi csúsztatást figyelmen kívül hagyom, akkor egy rendkívül pozitív hatású önfejlesztő könyvet ajánlhatok mindenkinek. A szerző legnagyobb erénye, hogy feloldoz mindenféle megfelelési kényszer alól, olyan nagy szabadságot biztosít az egyéniségek kidolgozásához, amivel ritkán találkozunk ilyen típusú könyveknél. Minden sorából sugárzik az erő és jóakarat, nem lehet nem szeretni ezt a nőt.
Hogyan születhetnek meg grandiózus ötletek a szimpla kíváncsiságból? Mi kell ahhoz, hogy nagyot és egyedit alkossunk, ami ráadásul önmagunk számára is energiát, sikert és örömet ad? Hogyan léphet be életünkbe a szenvedély az élet legkülönösebb zónáiban? Ezekkel az érdekes kérdésekkel foglalkozik a neves írónő, aki saját életének példáján keresztül igazolja, hogy mit lehet kezdeni a bennünk rejlő talentumokkal. Kicsit amerikai, kicsit hóbortos, végtelenül optimista, de milyen is lehetne egy jó önsegítő könyv?
Hozott pontszám: 4,5
"Igyekszem mindig emlékeztetni magam arra, hogy viszonyom van a kreativitásommal, és erőfeszítéseket teszek azért, hogy olyannak mutassam magam az ihlet számára, mint aki nyitott egy románcra – nem pedig olyasvalakinek, aki a férje alsónadrágjában flangál a házban egész héten át, mert teljesen lemondott magáról."
"Huszonöt évesen azt hallani egy kilencvenéves özvegytől, hogy az életét egy szenvedély változtatta meg (ráadásul nem is olyan régen), felért egy kinyilatkoztatással. Azon pillanatok közé tartozott, amikor szinte éreztem, ahogy a látóköröm kitágul, ahogy engednek az elmémet szorító abroncsok, és hirtelen feltárul előttem egy sor új lehetőség azzal kapcsolatban, hogy miként is festhet egy nő élete"
"Munkálkodj teljes szívvel, mert – és ezt megígérem – egy reggel, ha nap, mint nap így cselekszel, talán hirtelen azon kapod magad, hogy kivirágoztál."
"Mindnyájan eltemetett kincsek két lábon járó tárházai vagyunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése