2021. július 21., szerda

Wenxuan, Cao - Bronz ​és Napraforgó

Cao Wenxuan napjaink egyik legnépszerűbb kínai ifjúsági regényírója, s noha évtizedek óta elkötelezett szerzője a gyermekirodalomnak, ez az első magyarra is lefordított könyve. A Bronz és Napraforgó 2005-ben született történetét eddig angolra, franciára, németre, törökre, lengyelre és olaszra fordították le. A könyv  népszerűségének okát leginkább abban látom, hogy a lírai szépségű, lassan csordogáló történet olyan, mintha egy manapság oly népszerű japán anime-t olvasnánk. 

Napraforgó egy árván maradt kislány, akit az 1960-1970-es évek kínai kulturális forradalmának idején magához vesz egy rendkívül szegény család Jinagsu vidékén. Az akkor hét éves kislány legjobb barátja a család néhány évvel idősebb fia,  Bronz lesz. "Bátyó" egy korábbi tragédia okán néma, de ez egy cseppet sem akadályozza abban, hogy mindent megtegyen kishúgáért. Ebben a kis családban lel otthonra Napraforgó, akinek eszessége elég korán megmutatkozik. Bármily nehéz is a család mindennapi létfenntartása, abban egyet értenek, hogy a kislánynak muszáj tanulni. De az iskolai élet számos előre nem látott akadályt is hoz magával.  Úgy tűnik, hogy az apa, anya és Bronz mellett, a nagymama is készen áll arra, hogy minden áldozatot meghozzon a kislányért. A családhoz tartozik még egy jámbor vízi bivaly is, aki nem csak az ismerkedéskor, hanem a későbbiekben is nagy szerepet játszik Napraforgóék életében. Ki ne szeretne egy ilyen házi kedvencet? 

Valójában nem kifejezetten felnőtteknek szánt irodalom ez a kötet, de a napraforgók szerelmeseként, nagyon szerettem volna elolvasni. Bátran kijelentem, hogy mindenki számára kellemes olvasási élményt jelenthet a történet, ha az illető szereti a lassú, apró mozzanatokból, természeti képekből kibontakozó ábrázolásmódot. Természetesen Cao Wenxuan elsősorban az ifjúságnak ír, a történet nézőponti fókusza mindenképp ott marad. A gyerekek vágyai, apró sérelmei és nagy igyekezetei révén kapunk képet a kislány életéről. Ebben a kemény világban a családi, a testvéri kötelék és az áldozatkészségben megmutatkozó szeretet jelenthet vigaszt. Két magányos lélek, az árva Napraforgó és a néma Bronz elszakíthatatlan kapcsolatának szépsége gyógyítja az embert. Mert Árpaföld lakóinak élete nem könnyű. Nem csupán a szegénység, a korlátozott lehetőségek, hanem a természeti csapások is kihívások elé állítják a falu lakóit. Ebben a küzdelmes életben is megvan a szépség, s ennek bemutatására törekszik mindvégig Coa Wenxuan. 

A gyerekek nehézségekkel teli élete, szinte felnőtt sorba való létük okán jutott eszembe az "anime" filmekkel való hasonlóság gondolata. A természettel összhangban való élet a túlélés záloga,  ennek megtanulása már a gyerekek számára is elengedhetetlen. De nem csak a természettel, hanem az életciklusokkal is találkozhatnak könyvünk fiatal szereplői. A születés és halál az élet szerves részei,  európai olvasóként talán kicsit meghökkentő is az, ahogyan a folyton ott lopakodó "kaszás" olyan fontos szerepet kap a történetben. Mégis ez az ábrázolás fontos kiegészítője annak, hogy jól megismerjük ezt a távol-keleti világot. Mert nem csupán a  hely  tipikus faunája, hanem ezek a tetten érhető jellegzetességek is sokat adnak az egészhez. 

Olvasmányos, hangulatos könyvvel ismerkedhettem meg. Amikor letettem, alig vártam, hogy újra kezembe vehessem. Az ábrázolt élet nehézségei ellenére, a sorok közt megbújó, stabil szeretet biztonsága miatt egy kedves és szerethető történetet kap az olvasó. Jó azt megtapasztalni újra és újra, hogy nem elcsépelt szólam, hanem való igaz, hogy csak a szeretet számít és nem a gazdagság. Mert, akit szeretnek, az valóban mindent megkap. 

Hozott pontszám: 5



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése