Gerlóczy Márton - Check-in

A 2012-ben megjelent könyvében egy nem szokványos útikönyvvel ajándékozza meg olvasóit Márczy Lajos, alias Gerlóczy Márton. Tíz ország titkaiba leshetünk bele a legkülönösebb szituációk által. A csóró magyar író személyében utazó Márczy hol testvérével, hol barátjával, hol a haverokkal múlatja az időt. A legtöbbször minden bevezetés nélkül esünk be egy reptérre, egy városba, vagy egy szállodába. Mert most nem is a célokon van a hangsúly, nem is az új helyszín szépségén,  hanem egész egyszerűen Márczy csak a leplet akarja lerántani az adott ország arculatáról. Vagyis, dehogy akarja, épp csak megteszi. 

A szatirikus hangnemű bemutatók karcosak, mellőzik a romantika még leghalványabb gyanúját is. Ékes példája ennek a Bora Borán tett kirándulás, amikor a világ egyik  legelőkelőbb szállodájában egyetlen  cél lebeg immáron Mr. Márczy  előtt, hogy az otthonról hozott 69 forintos sertésmájkrémet lefotózhassa a Csendes Óceán eme ékes helyén. "Ez a sertésmájkrém volt hivatott elnyelni azt a fájdalmas, boldog dallamot, melyet a helyzet disszonanciája okozott" 

De nem kevésbé  kínos a helyzet a hamburgerek hazájában, ahol ehetetlen a sajtburger, vagy Prágában, ahol a prostik szedik rá a tesztoszterontól túlfűtött ifjakat. A látszat csalfaságára mutat rá a Norvégiába költözött depressziós, és még az írónál is szegényebb kivándorolt haver esete is. Várna, Tokió, Bangkok, Kingstone, Sousse mellett feltűnik még a magyar Békéscsaba és az utazásokat keretező Budapest városa is. Gyakran egy kocsmatúrán éreztem magam, nyakig a nihilben, ami egyértelműen nem az én sztorim.

Könnyed kis lektűröknek tartottam az írásokat, valami fricska félének egészen az legutolsó fejezetig. Bevallom, hogy a végső írás átkeretezte számomra az egész könyvet. Volt egy olyan érzésem, hogy a legutolsó fejezetből született meg az egész kötet ötlete. Egy saját élményem jutott az eszembe, amikor több hónap külföldi utazás után átléptem a magyar határt és az első amit kaptam, egy büntetés volt, amolyan Isten hozott hideg zuhany. Persze könnyebben megúsztam mint Mr. Márczy csóri Márczy, de valami nagyon hasonlót éreztem.  

Komolyan venni nem lehet, sőt nem is kell ezt a könyvet; szórakoztató hangneme kissé pikírt, csípős, amely görbe tükröt tart a sztereotípiákban gondolkodó olvasók elé. Tetszett, hogy minden könnyedsége mellett igényes irodalmiság lopakodott a sorok közé, érdekes ebből a  szemszögből is megnézni a művet. Mégis távol maradtam az egésztől, nem az én nyelvemen íródott és engem nem is szórakoztatott. Szerencsére nem ez volt az első Gerlóczy könyvem, így dehogy vesztettem én el lelkesedésemet, hogy sorra vegyem például az idén megjelent A katlan című könyvét. De ez most csak: 

Hozott pontszám: 3,5

"– Mi a foglalkozása?
– Könyveket írok, sajnos.
– Oh, that's lovely – mondja, és ellép tőlem, hogy Jenőt is megkérdezze.
Lovely. Ahogy mondja. Elképzelem a magyar határőrt, amint lovelynak találja, hogy valaki könyveket ír."