Pressing Lajos - Az égig érő fa

 Szellemi tanítások a magyar népmesékben 1. 

 

"Miután szellemtelen kultúrában élünk, van bennünk egy természetes éhség arra, hogy megismerjünk olyan ébresztő tanításokat, amelyek visszavezetnek minket saját természetünkhöz." Ezzel az erős mondattal kezdi meg könyvét Pressing Lajos, akiről tudni kell, hogy gyakorló pszichológus volt, s a harmincas évei közepén úgy döntött, hogy a szellemi útnak szenteli életét. Mindig is vonzotta a keleti misztika, érdekelte a jóga. A kilencvenes évek második felétől kezdve buddhista papként működik. Ahogy a könyv fülszövegéből megtudjuk, munkásságának középpontjában a keleti és a nyugati kultúra közötti kapcsolódási pontok feltárása áll. Így jutott el oda, hogy a magyar népmesék spirituális gyökereit kutassa. Feltételezése szerint a magyar kultúrában is létezhetett egy eredeti és teljes szellemi kinyilatkoztatás. Vagyis értelmezni tudta az ember a helyzetét, a világhoz fűződő kapcsolatát, és a tudat természetével is tisztában volt. Ez a népi hagyományok egyéb területén is megmutatkozott, sőt át is öröklődött, amit használati tárgyaink szimbólumkészletéből kiolvashatunk. Faragványok, szőttesek, ötvösmunkák és népdal, népmesei örökségek adnak lehetőséget arra, hogy megfejtsük eleink tudását. Átalakult, alapvető természetünkből kifordult életformánk és gondolkodásunk azonban megnehezíti számunkra e jelrendszer felfogását. Sokan gondolják azt, hogy ami régi, az primitív s a tudatlan ember egyszerű gondolkodását tükrözi. Pedig ezek az emberek mindenek voltak, csak nem tudatlanok. A teremtéssel, a természettel, a csillagok járásával összhangban éltek, olvastak a jelekből és tovább is adták a kinyilatkoztatást a saját eszközkészletükkel. A népmesék ilyen időkapszulák, melyek feltörése és értése megköveteli, hogy ne a saját jelenlegi logikánk szerint akarjunk működni. Erre a kalandra hív minket Pressing Lajos. 

A könyv első része amolyan bevezetés, ami segít azt felfogni, hogyan kell más szemmel nézni a népmesékre. Sokan leírták már eddig is, hogy a mese a lélek természetes közege, és ezt nem szabad most sem figyelmen kívül hagyni. A mai képi és kommunikációs kultúránkban mérhetetlen mennyiségben ömlik ránk az információ, de a mesék keletkezésének idejében ez volt az a minden, amiben összeforrhatott és a lehető legintenzívebben hagyományozódhatott tovább a tudás. Így lehetett szellemi vezető a mese, annak szereplői, helyszínei, segítő alakjai, kihívásai és problematikája. A szerző kiemeli, hogy ennek a fajta szellemi hagyománynak a feltárásában már vannak elődei, így hivatkozik Pap Gáborra, Szántai Lajosra. Az áthagyományozott vallási-szellemi igazságok felfedezését a népmesékben rajtuk kívül még Csöpel Láma és Kovács Imre Barna is leírta könyveiben. Amitől ez a kötet mégis más, hogy Pressing Lajos egy sokkal mélyebb és alaposabb értelmezési palettát tár elénk. Erre pedig három népmesét használ fel. A második fejezetben tárgyalt címadó történetet, Az égig érő fa meséjét, majd a harmadik fejezetben Az aranygyapjas kosokat,  és A minden kívánságot teljesítő drágakövet. A szerző az egyedi  jellegzetességeket emeli ki az adott történetekből, arra reflektál. 

A legalaposabb kifejtést Az égig érő fával kapcsolatban kapunk, ahol a szerző  párhuzamban mutatja be a mese elemzését pszichoanalitikus módon, tehát, mintha maga Freud igazolná téziseit az emberi élettapasztalat tükrében. Aztán jungiánus értelmezéssel egy mélyebb tartományba jutunk. Hihetetlen milyen összefüggésekre hívja fel a szerző a figyelmet. Folyamatos eufóriába kerül az ember olvasás közben. S ha ez nem lenne elég, következik egy mitológia-kozmológiai értelmezés, ami számomra a legtöbbet adta ez alkalommal. De negyedikként Pressing Lajos ad még egy olyan olvasatot, ami a mese spirituális mondandójára fókuszál, amihez a buddhista tanítások adnak számára legközvetlenebb támpontot. Nem akarja lefordítani a magyar népmesét a buddhizmus nyelvére, csak kihangosítja azokat népmesei tudásokat, melyek a legtisztábban vannak jelen a buddhizmusban is. Leginkább a tudattal való kapcsolatunk fokozatai és annak természete kerül bemutatásra; a kert, a királylány vagy például a sárkány leírása által. Mindeközben rálátunk arra is, hogy más hagyományokban miként jelennek meg ezek a jellegzetességek. 

A másik két mese már nincs ennyire szétbontva, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudná mélyen elgondolkodtatni olvasóját. Különösen a harmadik mesénél éreztem azt, hogy iszom a szerző szavait, s leginkább arra vágyok, hogy minél több dolgot felfoghassak. Azt kell megértenünk, hogy ezek az események, szereplők nem véletlenül olyanok, amilyenek a mesékben. Nem azért járják azt az utat, amit, mert a mesemondónak így volt érdekes vagy izgalmas. El kell felejtenünk azt a látásmódot, hogy a régiségben ok nélkül, kvázi véletlenül születtek a dolgok úgy ahogy. Gondoljunk már bele egy olyan világba, ahol a papír, az írószer, a világítás, sőt még az idő is oly becses volt, hogy amit kimondtak, leírtak, annak súlya, üzenete volt. Az emberek teremtettek, létbe hívták kezükkel azt, ami lelkükben lakott, ami szellemük üzenete volt. Ezekre az üzenetekre csodálkozhatunk rá a könyv olvasása közben, s persze óhatatlanul reflektálunk mindezekre önmagunkból, jelenünkből és saját élettapasztalatunkból és spirituális megéléseinkből. 

Szerencsére, nincs itt vége még a történetnek, hiszen a kötetnek van egy második része, mely Az élet vize címet viseli és a fülszöveg szerint:

"Legszebb ​népmeséink a női spiritualitásról, a természetben munkáló magasabb erőkről és a női szellemi energiákról szóló ősi tudást közvetítik. Néphagyományunk a maga rejtett, szimbolikus nyelvén a nyugati kultúrába való beilleszkedés során is megőrizte az Anyaistennő ősi kultuszának nyomait és más, ázsiai eredetű tanokat. A meseelemzések második kötete a népmesék olyan titkos tanításait tárja az olvasó elé, amelyek a nyugati vallásokból vagy teljesen hiányoznak, vagy az utóbbiak történeti fejlődése során – részben e vallások intézményesülése következtében – háttérbe szorultak."

A könyv minden sorát élveztem, mélyen elgondolkodtató még annak is, aki nem most találkozik először ezzel a megközelítéssel. Sok darabka tud bepattanni a helyére olvasás közben - talán így tudom a legjobban kifejezni. 

Hozott pontszám: 5* (kedvenc lett)