Sinrin-joku, avagy zöld út a boldogsághoz
Kettős érzés van bennem az olvasás után, mivel nincs a könyvvel semmi baj, leszámítva, hogy nem kellett volna ráírni a "shinrin-joku" és az erdőterápia kifejezést. Egy rendkívül tartalmas, gyakorlatias, praktikus és kreatív feldolgozása a boldogsághoz vezető zöld útnak, de aki elmélyült már az erdőfürdőzés eredetében, annak feltűnik a különbség. Remélem, hogy érzékeltetni tudom majd ezt az eltérést. Sarah Ivens módszere nekem leginkább azt juttatta eszembe, hogy hogyan lehet megszerettetni a természetben levést bárkivel, köztük a gyerekekkel is, és hogyan lehet a természet ritmusára hangolódni.
A tudományos háttér bemutatása után a szerző egy-egy fejezetben az évszakok adta lehetőségeket részletezni. Megdöbbentő, mennyi jó ötletet volt képes összegyűjteni és azt is számításba vette, hogy lehetnek itt egészen kezdők is, akiknek a legegyszerűbb feladatok is meglepőek lehetnek. Motiváló tippeket kapunk a kezdéshez. Ez a címe a fejezet is. Mutatok pár példát, hátha valakinek épp erre lenne szüksége: bemelegítés gyanánt lakásunkban cseréljük le az ősrégi bikinis képeiket varázslatos látképekre; vezessünk naplót, hogy érzékeljük, milyen változást idéz elő bennünk az erdőjárás; csatlakozzunk egy természetjáró körhöz; tűzzünk ki magunknak jutalmakat, hogy több időt töltsünk a szabadban; kevesebbszer kapcsoljuk be a tévét; menjünk sátorozni; menjünk piknikezni és hasonlóak. A szerző javaslata, hogy ne csak mi menjünk ki a természetbe, hanem az is jöjjön be hozzánk. A fák hazahozatalát illóolaj formájában gondolta, így a párologtatók, illóolajos fürdők és például illatosított zsebkendőink révén folyton magunk körül érezhetjük őket.
Aztán jönnek az évszakos felosztások. A tavasz kapcsán Sarah Ivens azt írja, hogy üljünk kenuba, kerekezzünk a városban, táncoljunk mezítláb a vízparton. Láthatjuk, hogy nem egy szokásos erdőfürdő terápiáról van szó. Aztán jönnek az évszakhoz kapcsolódó slágerlisták is, ezt már a nagy Wellness almanachban is megtapasztaltam, szóval már nem is csodálkoztam. Jönnek a tavaszi-lelki nagytakarítások, bár ezen a ponton nem sikerült a szerzőnek megragadni azt, mi zajlik valójában a kint-ben, ami segít, hogy ugyanezt megéljük a bent-ben. Sebaj, az ötlet ettől még jó, mint ahogy azok a tippek is, "hogyan stimuláljam új és üdítő módon a testemet és a szellememet". Be kell vallanom, hogy azért akadtak itt számomra nem tetsző ötletek, vagy csak a megfogalmazás volt közhelyes. (például cseréljem le a barátaimat, akik negatív hatással vannak rám, vagy egy másik, versenyezzek, de inkább magammal). A tavaszi zenék után, tavaszi hangulatú könyveket is ajánl a szerző. A szöveg sokszínűségét még az is felpezsdíti, hogy rövid, 8-10 soros -valószínűleg olvasói- gondolatokat és élményeket is találunk itt-ott, keresztnévvel és életkorral jelölve. Ugyanez az ötletgazdagság jellemzi a többi hónapot is.
Majd a szülőknek szóló fejezet abban segít, hogyan szerettessük meg a gyerkőcökkel a természetben való tartózkodást. Ez a rész is jobbnál-jobb élményekre ad lehetőséget. (Vigyük ki a benti játékokat, tanuljunk a szabadban, legyünk állati nyomozók, szerezzünk parcellát, rákásszunk, keressünk környékbéli hősüket, számoljuk meg a séta közben felbukkanó állatokat mondjuk.) Több oldalnyi lehetőség szerepel itt.
A könyv utolsó harmadában eljutunk oda, hogyan éljük meg egységünket a természettel, s ezen belül, miként legyünk egyedül az erdőben. Itt már Henry David Thoreau-t hozza idézetként az író. Mondjuk róla egy szó sincs, de lehet, hogy az amerikaiak számára ez teljesen egyértelmű, mint számunkra Petőfi és a szabadság eszméje. Röviden tehát képet kapunk arról, miért jó szólóban lennünk. De ha van párunk, az sem baj, mert a következő fejezetben éppen ők kapnak ötleteket akár a szabadtéri hancúrozás lehetőségeire. S ha már párkapcsolat, nem maradhatnak el a természetes afrodiziákumok sem. Úgy igazságos, hogy erről is írjak, szóval az avokádó, a csili, a fahéj, a görögdinnye, a mandula mellett még sok-sok hasonló hatású finomságot találunk. A következő fejezet a természetes szépségápoláshoz ad tippeket. Itt azért megjegyezném, hogy legyünk óvatosak. Korábbi olvasmányélményeim, melyek pont ebben a témában adtak eligazítást, felhívják a figyelmet, mire kell ügyelni. Szóval anélkül, hogy természetgyógyász vagy kozmetikus lennék, javaslom, hogy vigyázva kísérletezzünk! Nincsenek pontos adatok sem megadva, sőt itt azért van nyomdahiba is!
A kötetben ezen kívül még szó esik a természetben való étkezésről, valamint néhány ehető vadnövényről is. Remélem, mindenkinek lesz annyi esze, hogy alaposan tájékozódik máshonnan is, mi ehető és mi nem. De ha felismerjük az ibolyát, az árvacsalánt vagy a loncot, akkor akár a piknik közben is belekóstolhatunk a természetbe. S hogy ne csak magunkat kényeztessük, hanem az állatokat is, több inspirációt kapunk az ő téli etetésükhöz is.
A kötet zárófejezetében Sarah Ivens azokat a tanácsait gyűjti csokorba, melyek arra emlékeztetnek, milyen szemléletet kellene átörökíteni a jövő nemzedékének, miként kéne nekünk magunknak is megváltoznunk, hogy ennek eredménye látható legyen évtizedek múlva.
Ahogy írtam, csak a címnek kellene másnak lennie, mert ez valójában Természetterápia, és elég messze áll az eredeti shinrin-joku szemlélettől. Ha ilyen várakozással vesszük kézbe a kötetet, akkor egy kincsesládát kapunk a természettel való összhangba jutáshoz. Az általános bemutatók, a felvillantott ötletek egyike- másika lehet, hogy elindít majd minket egy új úton, ami alaposabb tanulmányozás után, alkalmazhatóvá válik.
Ezt most nem pontozom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése