Márai Sándor - A teljes napló 1974-1977

Márai naplót olvasni olyan, mint egy intellektuális bőségszaruban megmerítkezni. A teljes naplók sorozatának ez a 16. kötete, de számomra az első, amit olvastam. Márai Sándor 1943 és 1989 között folyamatosan írta, és a közönség számára olvashatóvá szerkesztette aktuális gondolatait. Mégis ezt a részt olvasva azt éreztem, hogy ez egy olyan kordokumentum, amiben a napló jelleg háttérbe szorul, s talán csak az adja a személyes jelleget, hogy az író miről szerez tudomást vagy mit emel ki. A magánjellegű bejegyzések eltörpülnek, nem is olyan hangsúlyosak, mint a politikai, társadalmi és kulturális események. 

 

Egyetlen oldal  olyan mennyiségű és minőségű információt  hordoz magában, amiről órákig lehetne beszélgetni vagy írni. Egyértelműen elmondható, hogy a Naplók a Márai életmű megkerülhetetlen és  legmeghatározóbb darabjai. Olaszországban, az önkéntesen választott száműzetésben íródtak, ahol talán ez volt az egyetlen módja írói önkifejezésének. Tematikáját tekintve találunk benne olyan részeket, melyek az útinaplók sorába illeszkednek - például az 1975-ös, hathetes amerikai út jegyzetei. Aztán Márai mindvégig naplózza az aktuális olvasmányait, bár kevéssé tér ki azok tartalmára. Találunk utalásokat arra,  hogy éppen mivel foglalkozik, mit ír, mely naplókat rendezi, milyen a könyveinek visszhangja. Vannak olyan részek, amikre talán a filozófiai kategória illene leginkább, például, amikor a demokrácia mibenlétét vizsgálja.  A demokrácia "most neonfényesen világít a nyugati Civilizáció kirakatában...Konzumcikk. Moslék és kacat."

A kulturális élményeiről is olvashatunk a vaskos kötetben, így találkozunk mozi és filmélményekkel, versekkel, regényekkel, írókkal, filozófusokkal, tudósokkal. 

 

Mégis  leginkább a történelmi beágyazottság adja a naplók gerincét.  E tekintetben a világsajtóra támaszkodik, rendszeres olvas "külföldi" lapokat. Mindeközben erősen jelen van az az olasz miliő is, melyben mindennapjai telnek. Itt is inkább társadalmi jelenségekre és eseményekre gondoljunk. Például, hogy a szemétszállítók sztrájkolnak, kitör egy vulkán, vagy éppen választások vannak. 

 

Nem tudom, hogy a Naplók sorozat más köteteire is igaz-e, de itt kifejezetten sok az asztronómiával, csillagászattal foglalkozó rész, ami abból is adódik, hogy ez az időszak már az űrkutatás hajnala. 

 

Ahogy belelapoztam most a könyvbe, azt látom, hogy teljes képtelenség írni, vagy bármit is kiemelni ebből a gazdagságból, minden oldal hemzseg a kihagyhatatlannak tűnő nevektől, eseményektől. Találkozunk Szolzsenyicin-el, Chaplin filmjeivel, óceánjárókkal, Great Gatsby-vel, Vergiliussal, Thorton Wilder-el, Albert Schweitzer nevével és még hosszan lehetne sorolni.  Szinte olvashatnám újból az egészet, mert ez megjegyezhetetlen mennyiségű információ. 

 

Egyrészt feltöltött az olvasás, másrészről sok is volt nekem, hiszen Márainak mindenről megvolt a maga szilárd véleménye, határozottság jellemzi minden sorát. Az, hogy valamiben ne lenne biztos, vagy nyitva hagyna ajtókat, nem igazán volt jellemző rá. Mégis ott volt benne a kereső ember, amit abból vettem észre, hogy az olvasmányai között napi szinten ott voltak a szent iratok. 

 

Mindenképp érdemes belelapozni bármelyik Márai naplóba, sok meglepetést is tartogathat a számunkra. Érdekességként meg is említek egy ilyet soraim végén: 

1974 május 14: Rómában bemutattak egy filmet, amelynek hősei, Jancsi és Juliska szeretik egymást, de a bizalmasabb ismerkedés pillanatában a fiú felfedezi, hogy imádottja nem leány, hanem travesztált fiú, és erre csalódottan távozni készül . A fiú-leány felháborodottan ezt kiálltja  a csalódott vőlegény után: "Csirkefogó!..Gyáva burzsuj!...Fasiszta!"