Vámos Ferenc - Kozmosz a magyar népmesékben

Ma már a mesével foglalkozó szakemberek számára teljesen egyértelmű, hogy van valami, ami a mesehős cselekedeténél is fontosabb lehet. Bár a történetmesélések fókuszában látszólag az áll, hogy hogyan vágta ki magát szorult helyzetéből a szereplő, mi minden, és ki mindenki segített neki, no és micsoda jutalommal zárult a tanulságos eset, de ugyanolyan erővel bír az is, hogy hol játszódnak le mindezek. A mesei helyek jelentőségét nem szabad alábecsülni. Egy helyszín lelki vagy szellemi tényezőnek felel meg. Nem lehet bárhol találkozni az ellenséggel, nem lehet akárhol begyűjteni a jutalmat, a varázseszközöket. A főhősnek ahhoz, hogy meg tudjon lépni egy fejlődést, hogy szintet tudjon ugrani, ahhoz pontosan arra az adott helyre kell mennie. A belső átalakulás stádiumait is megjelenítik ezek a helyszínek. Ennek akkor van különösen fontos jelentősége, ha  megnézzük azt, hogy hol látjuk magunkat az adott mesében. Egy kapu, egy földlyuk, a levegő, a fa odva, egy palota aranyterme vagy épp a pusztaság közepe néha különösen erős vonzerővel bír a mesehallgató, olvasó számára. A mese tájai belső tájak, belső helyszínek, pontosan leképezik a lelkiállapotunkat vagy vágyott állapotunkat. Ezek a magunk elé képzeld helyszínek mindig erősebbek, mint például a hős kinézetével kapcsolatos vizualizációink. Jó, ha minél alaposabban megismerjük ezeket a helyszíneket, mert a cél nem az, hogy onnan minél előbb elmozduljunk, hanem, hogy felismerjük, milyen erővel kell az adott helyen megküzdenünk. A mesebeli helyszínek szakrális terek, ezért tudjuk belsővé alakítani őket. A népi műveltség ismerte ezt, mivel ez egy velünk született tudás.

 

De nem mindig tartották ezeket olyan fontosnak. Már maga Vámos Ferenc is hangsúlyozza, hogy eddig a mesetudomány nem foglalkozott vele. Ezért 1941-ben megjelent kötetének első részében a helyszíneket vizsgálja meg alaposan, majd rátér a cselekmények megfejtésére. "A mesében ugyanis a tér és a cselekmény elválaszthatatlan egység. Egyik a másikkal sorsszerűen függ össze." Nem szabad elfelejtenünk - és erre pont Vámos Ferenc utal-, hogy az ember évezredeken át az ösztöneivel gondolkozott, az eszével csak sokkal később. A táj, illetve térelképzelésében még az őskorhoz tartozó vallásrendszer körvonalai rajzolódnak ki. A vallás a végtelenséggel, az emberfelettivel, és világ felettivel kapcsolatos érzések állásfoglalása - olvashatjuk  a könyvben. 

 

Eredetileg Vámos Ferenc több kötetre tervezte  munkáját, de csak az első látott napvilágot, A térelképzelés -alcímmel.  A szerző  először az ázsiai szakrális táj jellemző vonásait elemzi, különösen a Hvarenah-tájat, majd e tekintetben a magyar népmesék jellegzetességeit tárgyalja. Ebben népmeséink szabályszerűen visszatérő helyszíneit vallatja, például a hegyeket (világhegy, üveghegy), tengereket, erdőket. Feltételezése az volt, hogy a mesék földrajzi egységeiben  "szent tájak" leírását kapjuk, s ezek alapján összesíthető a magyar népmesék "kozmikus földrajzi" fogalomrendszere. A földkerekség minden pontján jelentkezik ez a képzeletbeli kép, a szakrális táj. Ez a szakrális táj tükörképe a kozmosznak. (Szent hegy például a világ minden táján van.)

 

Ezután a helyszínekkel összefüggésben a forgást vizsgálja különféle kultúrákban, mely a teremtés megvalósulása. Itt az indus elképzelésre, az upanisadokra és Védákra utal. Ezzel ellentétben az ugor hagyományokban a teremtés inkább leereszkedés, és a magyar mesékben nincs a forgásnak ilyen fajta jelentősége. Még  mindig a forgást vizsgálva, Vámos Ferenc a madárlábakon forgó várakat mutatja be és ezzel összefüggésben behozza az idő jelentőségét, illetve a Napmozgást az arktikus körökben. Részletesen kitér a vogul hitvilág Világfelügyelő férfiújára, akinek mágikus szerepéhez tartozik a forgás. Ezzel megjelenik a hős, aki az alsóvilágba száll, hogy a föld alá süllyedt Napot vagy pedig magát a forgást, (a forgó várban levő királykisasszonyt) s vele együtt a  világosságot visszaszerezze a földre. "Megváltás-eszme, sőt megváltás misztérium  ezeknek a meséknek a tartalma és értelme." - idézi Solymossy Sándort, aki alaposan utána járt ennek a témának és meseanyagot is gyűjtött hozzá. Vámos továbbmegy a képek értelmezésében és a forgást a világ rendjének szimbólumának tekinti. A vogul Világfelügyelő férfiú tehát megváltó istenség, mondja ki Vámos Ferenc és hivatkozásul Munkácsi Bernátot hozza. Az alsóvilág után a világhegy képét boncolgatja a tanulmány, és a tér-idő egységét nézi a forgás témájában. Minden kijelentését természetesen a magyar népmesék tükrében elemzi és onnan hozza  a példákat. 

 

A magyar meseanyag elénk táruló képeiben túlárad a természetimádás, istennek nincs, vagy csak alig van nyoma. Hiányzik belőle a mindenféle antropomorf isten elképzelés. "A legfőbb hatalom a magyar mesekör egyik rétegében, ember és világ felett: a forgás, azaz az idő. A kettőnek, az Időnek mint sorsistenségnek s a forgásnak kapcsolatát(...) pontosan mutatja a Berze Nagy Jánostól feljegyzett mondás: "kiforog az idő mindent".

 

A majd száz éves szöveget olvasni néha eléggé megterhelő. Másrészről, ahogy az érzékelhető volt, Vámos Ferenc gondolatai továbbgondolást igényelnek az olvasóban, ez nem az a kategória, amit elolvasok és azonnal magamévá tudok tenni. A későbbiekben néhányan eljutottak az általa leírt tartalmak igazságához, bár ahogy utána néztem, meseértelmezési kísérlete szinte visszhangtalan maradt. A tanulmány azonban gazdag háttérirodalomi anyagra hivatkozik. Sokszor találkozhatunk azzal a Strzygowskival, aki a legnagyobb hatást gyakorolt a szerzőre. Vámos Ferenc (1895-1969) tulajdonképpen építész volt, aki ösztöndíjat nyert Bécsbe. Itt ismerkedett  meg a művészettörténész Josef Strzygowskival, akinek előadásait rendszeresen látogatta. Később a  magyar építőművészet történeti fejlődésének vizsgálata mellett a magyar népi építkezés és a népmesék elemzésére is kísérletet tett. Egy olyan sokoldalú, nyitott gondolkozású emberről beszélünk, aki munkája mellett csellózott, festett, foglalkozott a folklórral sőt fordított is. 

 

Számomra azért volt fontos az írása, mert a mesei helyszínek fontossága nálam is előnyt élvez az utóbbi időben. A hálószobám falán nincs semmi, csak egyetlen dolog, egy térkép. Egy Tátrai Vanda féle mesejáró térkép, ahol a legfontosabb mesebeli helyszínek szerepelnek. Ha ránézek, megszólal bennem a kérdés, "hol vagy most, mit csinálsz ott, miért vagy ott?" Ha ezeket meg tudom válaszolni, akkor rendeződik bennem sok minden. Mondjuk azt, hogy szinte minden.

 

Sajnos Vámos Ferenc könyve darabokra esett a kezem között. Könyvem még nem ment így tönkre. Valószínűleg a ragasztás volt rossz, holott újonnan vettem. Pedig mindenképp újra fogok olvasni belőle részeket, vagy azért, hogy jobban megértsem, vagy azért, hogy újra gyönyörködjem gondolatvilágában. 

 

Hozott pontszám: 5  

 

 Mesejáró térkép a szobám falán