Schutti, Carolina - Mezitláb a selymes fűben

Ugye milyen gyönyörű cím? Szerintem azért olvastam el ezt a könyvet, mert megfogott a címe. Aztán a fülszövege, ami a szó klasszikus értelmében nem is igazi fülszöveg. Rá is kerestem, hogy mit nevezünk fülszövegnek. Elvileg ismertető szöveg, mely a könyv tartalmát foglalja össze. Nos, ez esetben csak egy rövid idézetet tartalmaz a fülszöveg:

"A kertben csak menta, kamilla, snidling és kapor termett. A fű szurkálta a meztelen talpunkat, de puha füvet el se tudtam volna képzelni. Már nem. Kiskoromban biztosan futkároztam puha füvön, legalább egyszer, mert évekkel később kaptam a nagynénémtől egy fotót, amin az anyámmal állunk egy parkban. Rövid, fehér, hímzett virágos ruha van rajtam, a gallérja kézzel beszegve. Az anyám fogta a kezemet, a kamerába mosolygott, és nem bírt egy helyben maradni a fotó kedvéért, a karja életlen lett, akárcsak az arca. Mezítláb álltunk a füvön, bizonytalannak látszottam, a szemem tágra nyílt, a számat eltátottam."

Ezek után kit fogott meg a könyv? 

Hozzáadom a magam pár gondolatát, hátha, hátha...

Carolina Schutti Innsbruckban született osztrák írónő, és 2015-ben ezért a könyvéért elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját,, melyet 2009-óta évente ítélnek oda a legtehetségesebb kortárs íróknak. A kötete az Európa női szemmel című sorozat részeként jelent meg. 

Kicsi könyv, rövid fejezetekkel, mozaikos felépítéssel. Egy kicsi lánnyal találkozunk a történet elején, Majával, aki rögtön a matrjoska babáiról kezd mesélni, meg a néniről, akinél lakik. Hogy hol él, nem tudni. Csak azt sejthetjük, hogy életének első évében értette a belorusz nyelvet, a lengyelt is tudja valahonnan, vagy csak érti, de nem tudja. Ködös minden, mint egy gyermek fejében az emlékek. Ebből az emlékkupacból emelkednek ki azok a foszlányok, amit a kislány megoszt velünk. Leginkább arról, hogy hol élt, mivel játszott, ki volt a barátnője és ki volt Marek. 

Homályos epizódok váltakoznak a kötetben, mégis összességében egy nagyon is tömör és kifejező szöveggel van dolgunk. A gyökértelenség keserű ízével a szájban keresi hovatartozását Maja. Nincs ugyan kimondva, de lehet érezni, hogy traumatizált gyermekkora lehetett. Anyja - apja eltűnik, majd felbukkan, nagynénje neveli, de nem árul el semmit a múltjukból, egy gyermekotthon képei is felvillannak. Minden olyan súlyos ebben a selymes fűben. 

Hét fejezet és alig száz oldal alatt Maja  már össze is kapart minden elmondhatót magáról. Kezében gyermekével, a vonaton ülve úgy tűnik, mintha célja felé haladna végre.
A könyvben mindvégig megjelenő matrjoska babák szimbóluma számomra a magunkról lefejthető rétegeket jelenítették meg. A kislány is mindig azt gondolta, hogy legkisebb figurát is ki lehet nyitni. Végül azért "kivettek a legkisebb babát, gyengéden a tenyerembe fektettem, ringattam, és bámultam, milyen felnőttesen néz ki. "

Kedvencemmé vált ez a könyv, amint befejeztem máris visszalapoztam az elejére.

Hozott pontszám: 5* (kedvenc lett)



"Ne gondold, hogy ostobaság egész nap a vonaton ülni, csak hogy megkeress egy házat, ami talán már nem is áll. Látnom kell mindent, mindent, amit az anyám látott, érezni szeretném, milyen hosszú ez az út, hallani szeretném, ahogy megváltozik a hangok szövedéke a vagonban, mikor átrobok a különféle országokon. Anja mellettem alszik, fogom a kezét.
Sírtam, amikor felhívtál a születésnapomon. Olyan közel volt a hangod, és tudtam, hogy csak fel kéne ülnöm a buszra, és pár óra alatt nálad lehetnék. Tudni, hogy gondolsz rám, hogy nem adtad fel a reményt. És megint ez a mondat, vigyázz magadra! A legszebb mondat a világon. Halk mondat, fülelni kell rá, aztán szétárad, hullámzik, cseng-bong, olyan sok bizalom van benne, és több szeretet, mint ami a szeretet szóba belefér." (101. oldal)

  (És ezt itt most a reklám helye, nézzétek meg, mennyiért lehet most hozzájutni:  EUROPE FROM FEMALE PERSPECTIVE)
  

Carolina Schutti