Fiume -nevének már csak említése is beindít az emberben egy önkéntelen áramlatot. Adatok, emlékek, érzelmek "kisgömböce" ez. Valamikori, általános iskolai emlékeimből tör fel a büszke érzés: volt tengerpartunk, volt egy nagy tengeri kikötőnk, Fiume. Mivel mindig vonzott a hajózás, a tenger, a víz, így nagy kedvvel vágtam bele Benedek Szabolcs könyvébe.
Az 1913-as évben járunk -ami Florian Illies könyve szerint, az évszázad nyarát birtokolta-, amikor a budapesti lapszerkesztő, Kovách Richárd egy cikkre bukkan a konkurencia hasábjai között. A nagy hír pedig az, hogy cápák ütötték fel fejüket a fiumei partoknál. Kovách leutazik a helyszínre, hogy saját szemével győződjön meg, mi zajlik a kikötővárosban valójában, miért kell az uborkaszezon ütőkártyáit kijátszani egy amúgy mozgalmas időszakban?
Megérkezve a helyszínre, az inkognitóban működő riporterek zsánerén magára öltve, rögtön nekilát az igazság felderítéséhez. Sajnos a hírek igaznak bizonyulnak, sőt már emberáldozattal is számolni kell. Az egyiptomi tíz csapáshoz hasonlatos szerencsétlenségek követik egymást, és hamarosan egy tömegkatasztrófa kellős közepén találjuk magunkat.
Egy történet, ami egy kikötőben játszódik mindig is izgalmas lehetőségeket hordoz magában. Népek keveredése, kultúrák elegyedése, a természet és a civilizáció elkerülhetetlen együttélésének színhelye a kikötő. A külföldi hírek előszobája, távoli országok egzotikumainak bevezetője, mind-mind gazdag, buja, kimeríthetetlen témák lehetősége. Jelen esetben a Monarchián belüli feszültségek leginkább tetten érhető pontja, ahol keveredik magyar, horvát, olasz, szerb nemzetiség. A várható robbanás be is következik, de ennek súlyát képtelenek vagyunk érzékelni.
Sajnos az egész könyvre jellemző ez az erőtlenség. Annyi lehetőséget rejt ez a téma, ahogy említettem a helyszín is fantasztikus, és most óriási csalódásomnak kell hangot adnom.
Az érezhető, hogy a szerző alaposan utánajárt Fiume korabeli ábrázolásához szükséges adatoknak, óhatatlanul böngésztem én is az említett épületek, korzók, hajók képei között, de mégsem sikerült belehelyezkedni a környezetbe. Ugyanezt éreztem a politikai feszültségek leírásának gyöngeségében. Hol marad az olasz szenvedély? De a szereplők közti viszony is megközelíthetetlen volt. Érzelemmentesen írni lesboszi szerelemről? Kártyaszenvedélyről? Bántalmazásról? De még a tengerbiológus / geográfus Garády is számomra szenvtelen volt. A cápák metaforikus alakja, ha volt ilyen szándék esetleg, hasonlóan nem okoztak megrázkódtatást bennem.
Mégsem gondolom azt, hogy ez egy rossz könyv volt. Persze nagy krimire, nyomozásra, leleplezésekre senki ne számítson!
Viszont tagadhatatlan, hogy sokkal-sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Én pedig ezt a sokkal-sokkal többet vártam volna.
Utóirat: De tegnap egy burek-et megkóstoltam.
És el fogom olvasni egyszer a Szent István csatahajó történetét is.
Hozott pontszám: 3/4
Benedek Szabolcs
Szent István csatahajó vízre bocsátása 1915
A kőolaj-finomító gyár és rizshántoló gyár Fiumében.
Háry Gyulától
Háry Gyulától
József Főherceg fiumei rezidenciája
Hasznos linkek:
Képek 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése