Shunmyo Masuno - Az egyszerű élet művészete

Semmi, de semmi különleges nincs ebben a könyvben, de nekem annyira jókor jött az életembe.  Azon a hétvégén, amikor olvastam, képes volt mindent megadni, amire szükségem volt anélkül, hogy tudtam volna, hogy mire is van szükségem. 

Shunmyo Masuno (1953) egy négyszázötven éves zen buddhista templom főpapja Japánban, s egyben díjnyertes kerttervező is. A 2019-ben megjelent kötetét még abban az évben a magyar olvasók is kézbe vehették a 21. Század Kiadó jóvoltából, sőt 2021-ben megért egy újabb kiadást és egy még szebb borítót is. Idén pedig napvilágot látott a Nyugalom, mely 48 leckében tanítja a kiegyensúlyozott élet megszerzését.

Aki már találkozott a zen tanításaival, vagy annak bármilyen nyugati módosulatával, annak talán nem jelent semmi újat az "itt és most-ban való létezés" gondolata.  Mégis, úgy éreztem, hogy az egyszerű mondanivaló szép példákkal elegyítve simulékony befogadásra talál nálunk ebben a kötetben. A spirituális ébredés, amely az ember tudatára irányul és képessé teszi valódi természetének felismerésére, a zen tanításának egyik alapelve. Ez a találkozás azonban nem a kimondott vagy leírt szavakra koncentrál, hanem az igazi, belső lényünkre, amely abban a bizonyos "itt és most" pillanatában valósul meg. Tehát nincs semmi hókuszpókusz, csak a haszontalanságok tükre mögött létező egyszerű valóság.

100 gyakorlaton keresztül mutat rá Masuno hogyan induljunk el, milyen hozzáállással tudjuk apránként felépíteni magunkban a nyugalmat. Gondolatokat kapunk, kis irányba fordításokat. Nincs kötelező feladat, csak  ráhagyatkozás van saját magunkra, mi diktáljuk a tempót, miénk a ritmus. 

A könyvet, ahogy a szerző is mondja, érdemes magunk mellett tartani, lassan kipróbálgatva haladni vele. 30 leckét kapunk abban a témában, hogyan tudjuk feltölteni magunkat energiával. Apró szokások bevezetésére biztat Masuno. Itt volt az első találkozási pontom vele, mert épp az Atomi szokások témában voltam egy ideje elmélyedve. Azért is tudtam más ütemben haladni a könyvvel, mint ahogy azt ő tervezte, mert számos gyakorlatot már magam is kipróbáltam vagy alkalmazok. Mivel közel  két hónapja mindennapi olvasmányom Jack Kornfiel A bölcs szív című kötete, aki a buddhista tanításokat a nyugati világ pszichológiájának tükrében írja le, így sok dolog onnan is ismerős volt nekem. Mégsem tűnt unalmasnak ez a könyv, mert a zen mester egy oldalban, tömören összefoglalja az adott témához fűződő gondolatait. Végül is egyfajta esszenciája ez a tanításnak. Minden lényeges mondandót egyetlen sorban összefoglal a könyv bal oldalán, majd a másikon kifejti azt, úgy, hogy elsőre talán nem is tudjuk, mi a két cím közt az összefüggés. 

A következő 30 gyakorlat egy új nézőpont lehetőségével kínál meg, ezekhez hozza ismét csak apró  lépéseit.  Hogyan tud minden nap más lenni még akkor is, ha minden ugyanaz benne? Itt azért már nekem is volt gyakorolni valóm, nem is kerül messzire majd tőlem a kötet, hiszen a megtapasztalt nyugalom olyan vonzóvá teszi ezt a hozzáállást. 

 

"A bőséget nem a tárgyak felhalmozása jelenti, hanem a tudás, hogyan használjuk fel őket" - hangzik fel az ötvenedik tanításban. Semmi különös, mégis elgondolkodtató megfogalmazása annak, amit mi praktikumnak nevezünk, a zen pedig nyugalomnak. 

A harmadik blokk 20 módszert kínál az aggodalom enyhítésére. Persze, aki idáig eljut, az már szinte zsigereiben érzi, hogyan viszonyuljon ezekhez a kellemetlenségekhez, mégis jó volt ezeket egy füst alatt átnézni és tudatosítani. Itt gondolkozhatunk el szenvedéseink gyökerén : a vágy, a harag és a tudatlanság hármas fogatán. Kornfield ezeket hosszasan fejti ki a fent említett könyvben, itt csak egy villanást kapunk, de akkor is éles tükröt mutat nekünk.

Az utolsó 20 lecke pedig abban segít, hogyan tehetsz minden napot a legjobbá. Ez a jelenbe rögzített figyelemre fókuszál. A háborús időket hozza példának a szerző, amikor a szamurájok állandó farkasszemet néztek a halállal, s azt sem tudták, mit hoz majd a holnap. Ezek az idők még fontosabbá teszik a jelen pillanatának megélését. 

 

A szerző gondolatait a japán kultúra hagyományain keresztül mutatja be, így ez dupla utazás élményt ad. 

A könyvtár polcáról véletlenül leemelt kötet így tud egy csodás élménnyel megajándékozni. Természetesen ez azon kevés könyvek egyike lesz, amit beszerzek majd saját részre is. 

Hozott pontszám: 5 

 

 

"Mindig tégy meg minden erőfeszítést, bármilyen helyzetben és körülmények között vagy, hogy előjöjjön valódi éned – belső személyiséged –, és megfelelően reagáljon arra, amivel szemben találod magad."

 

*  *  *  *  *

"Mi történik, amikor kávét szeretnénk inni? Ha otthon vagy, bekapcsolod a kávéfőzőt. Ha máshol vagy, veszel egy csésze olcsó kávét. Mind a kettő tökéletesen természetes. De képzelj el egy másfajta forgatókönyvet! Először kimész az erdőbe, és tűzifát gyűjtesz. Tüzet raksz, vizet forralsz. Megdarálod a kávébabot, felnézel az égre és azt mondod: „Milyen gyönyörű ez a nap.” Az ilyen módon elkészített kávé valószínűleg sokkal jobban ízlik, mint ami egy gépből jön ki. Talán azért, mert a folyamat minden egyes lépése megelevenedik: a tűzifa gyűjtése, a tűzgyújtás, a kávészemek megőrlése."

 

*  *  *  *  *  

 

"Nem arról van szó, hogy azért nem érünk rá, mert nincs elég időnk. Azért nem érünk rá, mert nincs hely a szívünkben."

 

 

Shunmyo Masuno

 

 

 

Grün, Anselm – Dufner, Meinrad : Az egészség mint lelki feladat

A test és lélek szoros összetartozásának értelmezése koránt sem új keletű, mégis most egy újrafelfedezés hajnalát éljük meg. Különösen a betegségek értelmezésével kapcsolatban keressük az okokat a lélek mélységeiben. Noha soha nem tapasztalt mértékű tudás birtokában van az emberiség, mind a diagnosztika, mind a gyógyszeres kezelések tekintetében, mégis sokszor tehetetlenül szemléljük a betegségek megjelenését testünkben. Hiába a vitaminpótlás, a higiénia, a megfelelő táplálkozás, az egészség törékeny valósága nagyon is kardinális szerepet tölt be mindannyiunk életében.

Grün és Dufner egy előadássorozat anyagát rögzítették ebben a könyvben, ami először visszavezet a betegségértelmezések történetébe. Vannak, akik a betegséget Isten büntetésének tekintik, vannak, akik egyfajta leckének, aztán biofizikai zavarnak is tartjuk, a negatív karmát is okolják jó páran, s vannak, akik illúziónak vélik, vagy kikerülhetetlen részének az életnek. Hogyan fonódik vajon össze a test és lélek, lehet-e azt mondani, hogy minden betegség oka lelki eredetű?

Akárhogy is értelmezzük, egy betegség rákényszeríti az embert, hogy megszabaduljon az önmagáról alkotott illúzióitól és rákérdezzen istenképére. A szerzők gondolatait és következtetéseiket Istenbe vetett hitük határozza meg, így egy új élet kezdete, egy Istennel történő új alakot öltött viszonyt jelent számukra az egészség csorbulása és elvesztése.

Az egészséges életvezetés – a dietetika- az ókori orvostudomány része volt. Már ekkor is jelen van az a hit, hogy az orvoslás egyszersmind vallásos tevékenység is, hiszen a gyógyító erő csakis istentől származhat. Már ekkor is az egészséges élet feltételének tekintették a teremtőhöz fűződő helyes kapcsolatot. A Katolikus Egyházban azonban fokozatosan elkülönült ez a test és lélek egysége, és az orvostudományé lett a test, az Egyház pedig a lélek megmentésére törekedett. Persze a katolikusok között is voltak olyanok, mint például Hildegard von Bingen vagy Albert Magnus, akik a teológia keretei között értelmezték a dietetikát. Talán ma is az Egyház feladata lenne, hogy hirdesse a testi, a lelki és a szellemi élet egységét. Ez a könyv inkább az Egyház és a hit gyógyító erejére szeretne fókuszálni.

A szerzőpáros ezután behozza a betegség, mint szimbólum témáját. Gyakran a test tárja fel mindazt, amire a lélek vágyik, vagy amit a lélek elnyom magában. Ilyen tekintetben mégiscsak érdemes a test tüneteire figyelni. Az önismeretünk forrásai között a gondolatokon és érzéseken túl, ott vannak az álmok, a cselekvéseink és a test. Láthatjuk, hogy a gondolkodás nem képes minden területet végigpásztázni, ráadásul képes félrenézni, ha neki úgy kényelmes. A test viszont jelez. Ez a jelzés pedig szimbolikus kifejeződése lelkiállapotunknak, közvetlen üzenet arról, hogy mi is van velünk. Ha megengedjük magunknak, akkor megtapasztalhatjuk, hogyan válhat lényeges önismereti forrássá a betegségünk. 

"A betegség azonban csak akkor tudja ellátni a pozitív feladatát, ha odafigyelünk rá, és megpróbáljuk megérteni a nyelvét.”

Anselm Grün gondolatait érdemes saját tapasztalatainkkal összevetni. Minél távolabb van szerintem egy ilyen esemény, annál nagyobb annak esélye, hogy más perspektívákat is meglássunk.

A szerzők azt hangsúlyozzák, hogy a betegség lehet egy esély. Felnyitja a szemünket úgy, ahogy eddig semmi. Tehát ez a megközelítés már eltávolodik azoknak a véleményétől, akik kizárólag a belső állapot tükreként értelmezik  a betegséget. Nézetük szerint a betegség egy helyzet, amelyben test szerint találkozunk Istennel.

Egyrészt tehát meg kell tudni tartani magunkban az egészséget, törekednünk kell a teljesség harmóniájára, egyúttal el kell fogadni, hogy nem vagyunk tökéletesek. Az egészség egy ajándék, amit nem lehet kikényszeríteni, nem rendelkezünk vele. Ezért a szerzők úgy vélik, hogy a betegség megtaníthat arra, hogy minden tekintetben Istenre tudjunk hagyatkozni, az istengyermeki állapotba vezet vissza bennünket. Innen mélyíti el mondandóját a kiengesztelődés és a kegyelem befogadásának témájában.

 A könyv második fele az egészség kritériumait tárgyalja, melynek alapvető feltétele az egészséges lelkiség, amit hitük szerint abban a szemléletben mutatnak be, hogy az igazi Istenhit kivezeti az embert önmagából, és az Istennel való egyesülésben túlnőhet önmagán. 

Amilyen picike ez a könyv, annyira képes erős gondolatokat közölni velünk. Mindenképp kell a befogadáshoz nyitottság, mert szembefordít korábbi, vagy  a társadalom által legalizált nézetekkel. A sebzettségünk megélése mindenki számára egyéni tapasztalást  jelent. Az ember egy  nagyobb erővel találja szembe magát. Óhatatlanul belép a képbe a spiritualitással való kapcsolatunk, aminek fejlődése egy életen át tart. Nem csak keresztényeknek ajánlom a könyvet, de valószínűleg, nekik nagyobb nagyobb élményt jelent majd. 

Nestor, James - Lélegzet

 Egy elveszett tudás újrafelfedezése

 

James Nestor az újságírók jól ismert stresszes életét élte, mellesleg a háza rendbehozatala körül is óriási problémák akadtak, ráadásul épp csak felépült egy tüdőgyulladásból, amikor orvosa azzal a meglepő javaslattal állt elő, hogy James menjen el, és vegyen egy légzésórát. A foglalkozáson átéltek újfajta tapasztalatokkal gazdagították, s olyannyira fellelkesült, hogy "szagot fogván",  lélegzéskutatásába kezdett. Elutazott Görögországba, hogy a szabadtüdős búvárokról írjon, közben kilábalt a pánikbetegségéből, s a légzésórák következményeként meglepődve észlelte magán, hogy energiája megsokszorozódott.

Már  vizsgálódása legelején azt látta, hogy a lélegzés tudománya mélységes mélyre vezet, egyáltalán nem mondhatni azt, hogy eleddig fel nem fedezett területre tévedett volna. Hosszú évszázadokra, sőt ezredévekre visszamenőleg nyomon követhető az emberi lélegzés megfigyelése. Nestor útja is keresztül-kasul vezetett a világban. A franciaországi sírkamráktól kezdve, a szovjet titkos sportlétesítményeken át, egészen az Egyesült Államok, Stanford Fej és Nyaksebészeti Központjáig, ahol is egy hihetetlen kísérletnek vetette alá magát. Közben megszállottan kutatta az ősi szövegekig visszamenőleg a levegő útját. A kínai Tao hét könyve  Kr. e. 400-ban már teljes egészében a légzéssel foglalkozott; hogyan gyógyíthat vagy pusztíthat el minket légzésünk. De megtalálta annak bizonyítékait is, hogy a japán, indiai, afrikai, hawaii, észak-amerikai indián, buddhista, taoista, keresztény kultúrák és vallások egytől egyig létrehoztak valamiféle imatechnikát, amelyek ugyanazon légzésminták alkalmazását igénylik. 

James Nestor témájának bemutatását az antropológusok felismerésével indította. Az ősi koponyákat összehasonlítva a mai emberi koponyákkal feltűnő különbségeket vettek észre. Az emberi életforma változása magával hozta az arccsont, az állkapocs, az orrüreg morfológiai változásait is. Ezek a változások vezettek oda, hogy mára rengeteg ember szenved elégtelen légzéssel, ami elsősorban az orrlégzést érinti. De milyen is a jó légzés? Hogyan, hol, hányszor kellene levegőt vennünk? Milyen élettani folyamatokkal jár együtt a lélegzés? Mi a szerepe az oxigénnek és hogyan képes gyógyítani a szén-dioxid? 

Ezeknek a kérdéseknek a kimerítő megválaszolására törekszik a szerző úgy, hogy nem csupán a tüdőgyógyászokat, pulmonológusokat, hanem  énekeseket,  sportolókat,  jógikat, fogászokat, antropológusokat,  rákkutatókat, kórustagokat és még ki tudja ki mindenkit kérdez meg a témában. Minden egyes felvett szál megerősíti a helyes légzés fontosságát! Szóba kerül Wim Hof is, aki előásta, és népszerűsítette az ősi tibeti szerzetesek tummo légzéstechnikáját, amivel képesek lennénk szabályozni testhőmérsékletünket. Ámulva olvastam tizenéves koromban azokról a tibeti szerzetesekről, akiknek beavatása az volt, hogy meg kellett szárítaniuk csupasz testükön a nedves leplet. Hasonló meglepetéssel szolgált Nestor néhány felfedezése, illetve az, ahogyan felszínre hozta és egységbe rendezte mindazt, amit arról a rutinszerű dologról tudnunk kell, amit légzésnek hívunk. 

A könyv nagyon alaposan járja körül a témát, számos tudományos cikk, hivatkozás és melléklet támasztja alá állításait. Szó van a szájlégzésről, orrlégzésről, kilégzésről, tempóról, rágásról és a kötet végén részletes leírást találunk a különböző technikákról, melyek a kötetben megemlítésre kerülnek. Így a Nádí Sódhana (ezt tanultam, de nem tudtam, hogy így hívják), rezonáns légzés, Butejko-légzés, tummo, Szudarsan Krija, jógalégzés, dobozlégzés, lélegzetvisszatartó-séta, 4-7-8-as légzés, orrdugulás megszüntetése légzés. 

Csodálatos maga a téma is, szerintem rengeteget lehetne írni még ezen felül is róla. A kötetben jól érezhető az a megszállottság és lelkesedés, ami James Nestort jellemzi. Olvasás közben aktív cselekvőivé válunk a leírtaknak, mindenki azonnal meg is próbálhatja azok hatását magán. Tetszett, hogy noha a szerző számos probléma megoldójának tartja a légzést, bemutatja a csodásnak számító gyógyulásokat, de megtartja ama józanságát, amellyel hangsúlyozza, hogy mennyire elengedhetetlen az orvoslás, a medicina, a modern technikai gyógyítás, a diagnosztika és úgy egészében az orvostudomány. 

Természetesen, mint minden amerikai önsegítő könyvet, így ezt is belengi valamiféle felesleges lelkesítés, vagy ömlengés, ami a bestseller könyveket általában jellemzi. Az alcím is ezt sugallja -sajnos, így akinek emiatt van egy kis viszolygása, az nyugodtan tegye ezt félre, mert a könyvön belül inkább egy kíváncsi ember megszállott fanatizmusával találkozik, nem üres frázisokkal!

Hozott pontszám: 5

James Nestor