Lillafüred-Herman Ottó-A víz ösvénye

Nem is olyan rég jártam életemben először Miskolcon és környékén. Abban a négy napban igyekeztünk a lehető legtöbbet magunkba szippantani a környékből és az úgynevezett nevezetességekből, amit nem szabad kihagyni. Nem is élménybeszámoló akar lenni ez a bejegyzés, maradok az irodalmi vonalnál, csak Molnár Krisztina Rita könyvét olvasva elengedhetetlen magyarázatokat kell csatolnom az értékelésemhez, mert  az, hogy ennyire megkedveltem ezt a kötetet, azt nem csak önmagának köszönheti.

Molnár Krisztina Rita A víz ösvénye című műve a  gyermek és ifjúsági könyv kategóriába tartozó, kicsit családterápiás, kicsit gyermeklélektani alkotás. A tízéves Tamás és anyukája Eszter, ahogy majd kiderül örökbefogadó mamája, terápiás céllal Lillafüredre utaznak, hogy a kisfiú gyógyuljon asztmájából és a városi zűrzavarból. Tulajdonképpen erről a pár együtt töltött napról szól a könyv és arról az útról, amit megtesznek egymás felé, a végső lépésekről, amik még hiányoztak. Eszter és Tamás anyukája, Iza osztálytársak és barátnők voltak. Ebben a tartalmas időben megtudjuk a két lány barátságának a történetét, majd azt is, hogyan távozott Iza. Az elmélyülő beszélgetéseket kalandok is tarkították, séták a vízesésnél, a Szelet-barlangban, a Függőkertben. Halványan a múltból előlépett Ottó és Attila is, akiknek szerepét egyértelműen nem értem, de annyira tetszett, hogy nem is akartam különösebben ezen gondolkodni. Attila, azaz József Attila és Ottó, vagyis Herman Ottó. Két emblematikus alak az én életemben is. József Attilával már sokszor találkozhattatok itt a blogomon is, Herman Ottó csak az utóbbi időben kapott nagyobb hangsúlyt. Itt kell visszatérnem az októberi lillafüredi kirándulásomhoz, amikor is ellátogattunk a Peleházba, Herman Ottó nyaralójába. A csupán két szobából álló kicsiny múzeum annyira erőteljesen megelevenítette számomra a hajdan itt szorgoskodó polihisztor életét és személyiségét, hogy azóta sem tudtam megszabadulni vonzásától. Van valami hátborzongató abban, hogy ugyanúgy hívnak, mint őt. Egy "r" és egy "n". A korábban Herrmann néven anyakönyvezett természettudós magyarságára hivatkozva Hermanra változtatta

nevét. Kalandos életének csak nagyon kis szeletkéjét képezi a Peleház, viszont mintegy eszenciája mindannak, amit fontosnak tartott. Természetesen nem csak a kiállított személyes tárgyaknak, hanem egy zseniális idegenvezetésnek is köszönhettük, hogy alakot ölthetett közöttünk a tudós. Így aztán nem volt kérdéses, hogy amint hazaértem be is szereztem Varga Domokos Herman Ottó című könyvét, aminek olvasása egészen mostanáig váratott magára. A kirándulás, mely végül tényleg kirándulássá alakult, a polihisztor kedvenc helyeinek felkeresésével zárult. Lillafüred határában mi is ráleltünk egy-két házra, ahol a turista szezon végeztével talán lehetségessé válik kicsit bevackolódni a természet ölébe. A Bükk őszi karneváljának legjavában a színes levelek úgy peregtek elénk, mint egy valódi levél-eső függöny. Az őszies, párás levegő pedig tényleg képes kiszívni az emberből a zaccot.

Eszter és Tamás is találnak egy kis házat a település határában, ahol csigaházakat tűztek a kerítésre. A kíváncsi kisfiú szóba elegyedik a kertben szorgoskodó nénivel, aki meghívja magához a látogatókat, hogy Tamás találkozhasson az ott lakó unokájával, Zsomborral. A remek teadélután barátsággal, kitárulkozással és nagy felismerésekkel zárul. Úgy tűnik, hogy Tamásnak is sikerül végre kimondani a varázslatos szót "Anya". Molnár Krisztina Rita méltó szerzőpárja az illusztrációkat készítő Simonyi Cecília, aki leheletfinom pasztellmunkáival érzékenyen közelít a témához. Részletgazdag, álomszerű alkotásai csodálatos kiegészítője a könyvnek. Csak ajánlani tudom mindenki figyelmébe!

Hozott pontszám: 5

Szent István Barlang

Lillafüred 

 József Attila

 Hámori-tó (9 méter mély, ezt már Tamás is tudja)

 Lillafüredi Palotaszálló

Fehér-kő, Herman Ottó kedvenc helye