A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s konnyadt, puha.
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s konnyadt, puha.
Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
volna a fa.
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
volna a fa.
Igy csinál lelkem is.
Jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
egy némaság.
Jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
egy némaság.
Szállhatnék – nem merek.
Meghajlik, remeg
a gally, vár és lépked
a némaság.
Meghajlik, remeg
a gally, vár és lépked
a némaság.
József Attila – A fán a levelek... 1934. szept.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése