Körülbelül erről az alfa pontról és kérdésről indítja gondolatmenetét Oliver König és Karl Schattenhofer. Milyen jellemzői vannak egy csoportnak, mi tarthatja őket össze, milyen típusú kisközösségek léteznek? Aki azt gondolja, hogy csupa triviális dologról van szó, az nem téved ugyan, de ennek áttekintése sok részletet letisztáz az ember fejében. Mindannyian megéltük azt, hogy tagjai vagyunk egy kötelező csoportnak (például az iskolai osztályunk) és remélhetően azt is, hogy olyan csoportnak is tagjai vagyunk, amit szabad akaratunkból választottunk, bármikor elhagyhatjuk. Ha a tömeg és csőcselék kategóriától eltávolodunk, és maradunk a szerzőpáros által felvetett klasszikus értelemben használt csoport fogalmánál, akkor minden különbözőség ellenére, elég sok hasonlóságot is találunk ezeknél a közösségeknél. Ezekről a közös metszetekről olvashatunk a második fejezetben, ahol egy érzékletes példával, a "jéghegy-modellel" találkozhatunk.
"Hétköznapjainkban gyakran azt tapasztaljuk, hogy a csoportokban igazából másról van szó, mint ami látszik, vagy hallatszik. Ez nem azért van így, mert a csoport tagjai el szeretnék titkolni azt, hogy számukra mi az igazán fontos, hanem azért, mert több ember összjátékának ilyen a dinamikája. Ahhoz, hogy jobban le tudjuk írni mi is játszódik le egy csoportban az ügyeken túl, bevezetnénk a „jéghegy” metaforát. A jéghegy egy hetede látszik ki a vízből, hat hetede rejtve marad. Ez a felszín alatti hatalmas láthatatlan, látens tömeg határozza meg miként is viselkedik a jéghegy látható csúcsa."
Minden részletességet mellőzve elárulom, hogy négy nagy dimenzióban vizsgálhatjuk meg a csoportokat, a látható tárgyi síkban, és ahogy csökken a kommunikálhatóság a környezet felé, a következő alsóbb, de ugyanakkor nagyon fontos szintekkel találkozunk: kapcsolati sík, pszichodinamikai sík végül a legmélyén a gyökérkonfliktusok. Bár árulkodóak a kifejezések, azért ne vonjunk le messzemenő következtetéseket csupán ezekből, mert a ragyogó kifejtésben sokrétű választ kapunk ezekre a vertikális rétegződésekre.
A csoportok dinamikájában fontos szerepet játszik az odatartozás, a hatalom és az intimitás. Ezek sem ismeretlen jelenségek senki számára, de talán kevésbé tudatosította magában az ember, pedig megértésük sokat segíthet abban, hogy rájöjjünk mi zajlik körülöttünk egy teamben, egy lakóközösségben, a munkahelyünkön vagy akár a baráti társaságunkban. Nekem legtöbbet a munkahelyi viszonyok megértésében segített ez a rész, ahol talán sokan érezzük azt, hogy tagjai vagyunk egy csoportnak, de mintha nem lenne semmi befolyásunk a dolgok alakulására. Itt lesz nagy jelentősége a következő fejezetben tárgyalt szerepeknek, illetve normáknak.
Gyakran érezhetjük azt, hogy semmi nem változik a csapatban. A hatodik fejezet a csoportfolyamatokat vizsgálja meg. A különböző elméletek ismertetése nagyon hasznos, de megértem, ha a laikus olvasónak itt megszólal a vészcsengő, hogy túl lexikális. Szerintem megéri venni a fáradságot és átrágni magunkat ezen, mert ismét csak azt mondhatom, a szerzők olyan igazságokra világítanak rá, amivel kapcsolatban voltak már eddig is tapasztalataink. Aki csoportdinamikával foglalkozik behatóbban, az szinte azonnal találkozni fog Kurt Lewin nevével, akinek vizsgálatai itt is megjelennek.
A továbbiakban szó lesz a csoportdinamikai munka alapelveiről, a tréner szerepéről, kompetenciákról, melyek megléte sokat segíthet a csoportmunkában és képzési lehetőségekről. A zárószó pedig leírja, hogy a kötetben bemutatott, úgynevezett T-csoport hogyan és hol működik Magyarországon, milyen tapasztalatokkal rendelkezik, kit lehet keresni annak, aki képződne. Olvasás után és is rákerestem ezekre a lehetőségekre, amit találtam, annak alapján bátran ajánlom, én is belevágnék egy ilyenbe, hiszen van hova fejlődni.
Kiknek ajánlom mégis a kötetet? Ha munkámból adódóan nem foglalkoznék csoportokkal, akkor is azt gondolom, hogy nagyon hasznos lett volna elolvasnom. Életünk során jó pár sebet szedtünk már össze a különböző csoportokban megtapasztalt élményeink kapcsán, talán most lehetőség van arra, hogy megértsük a nagy miérteket. Természetesen ez a rövid kötet nem beszél mindenről, hiszen a cím is csak azt ígéri, bevezet a témába. Orvoslásról, javításokról például nincs benne szó. A változó csoportjelenségekről, a közösen megélt veszteségekről, a csoport vezetőinek kényszerű váltásai okozta átalakulásról szintén nem olvashatunk. De a leírtak nagyon hasznosak lehetnek pedagógusoknak, vezetőknek, szupervízoroknak, coach-oknak, szociális munkásoknak és bárkinek, aki csoportokkal szeretne foglalkozni vagy meg akarja érteni, milyen törvényszerűségekkel kell számolnia majd munkája során.
Alapos, közérthető és tudatformáló hatású kiadvány.
Hozott pontszám: 5
"A csoportban zajló önmegtapasztalás azt jelenti, hogy olyan oldalamat is felfedezhetem és megérthetem, amelyekről addig nem volt sejtésem, és amelyeket így nem is tudtam alkalmazni kapcsolataimban és élethelyzeteimben."
"A csoportok fejlődését többé-kevésbé kifejezetten az ember individuális fejlődésével hasonlítják össze. Ezek szerint a csoportok ugyanúgy fejlődnek, mint az ember, és fejlődésük minden lépcsőfokán az épp ott tipikus konfliktusokkal és problémákkal kell megküzdeniük, és ha nem birkóznak meg ezekkel, az korlátozza vagy akár lehetetlenné is teszi további útjukat."
"Önmagunkon is, társas környezetünkön is csak nehézkesen veszünk észre változásokat, mert észlelésünk folyamatosságra és állandóságra van beállítva. Ezért a változást inkább a szokásostól eltérő nyugtalanító kizökkenésnek vesszük, nem pedig a korábbiak (tovább)fejlődésének."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése