Lehet rám hatni a szépséggel, és ez a könyv egy esztétikai élmény.
Méretét tekintve is megköveteli, hogy otthon, egy kényelmes fotelba bevackolódva olvassuk. A kötetet kinyitva egyszerre jelenik meg tél és nyár, ősz és tavasz, egy varázsütésre a természet maga költözik szobánkba. A kert konyhája először a fűszernövények ártatlan kis zöldjével bólingat be, majd egyre merészebb utakra tévedünk Beh Mariann kezét fogva. Hiszen nem állhatunk meg a borsikafű, a bazsalikom vagy a lestyán üdeségénél, a kertkaput elhagyva a vadon növényeit is becsempészhetjük Hestia asztalára. A csalán vagy a medvehagyma fogyaszthatóságáról talán már sokunk hallott, de a merészebb vállalkozók a réti herét, a tyúkhúrt és a pásztortáska enyhén csípős, tündéri, szív alakú levélkéit is étkül vehetik. S ha ez nem volt elég, akkor együnk virágokat. Már sok-sok évvel ezelőtt olvastam Petrik Adrien könyvében (talán a
Hideg szóda élvezete kötetben), hogy mely virágokkal bolondíthatjuk meg salátáinkat például. Bevallom azóta sem került közelebb hozzám a gondolat, hogy virágot egyek, de aki esetleg belevágna ebbe, annak eligazítást ad az "Ehető virágok" című fejezet. Van itt ibolya, hárs, akác és búzavirág is, sőt még szeretett napraforgóm szirmai is húsételek és köretek díszeként végzi. No de mit készíthetünk ezekből a természeti csodákból?
A kötet második része a növények feldolgozásával foglalkozik: a begyűjtéssel, szárítással majd jönnek a receptek. Az ételek előállításánál néhol jelentősebb szerepet kapnak ezek, de van, hogy csak szórásként, díszítő elemként színesítik a fogásokat. Mindenki annyit vállal be, amennyi számára még elviselhető. A virágszirmokba hempergetett túrós-sajtgolyók izgalmasan néznek ki, leginkább úgy, mintha egy kisgyermek készítette volna, mondjuk anyák napjára. Bizony kell egy kis vállalkozószellem némelyik alkotás elkészítéséhez, de a szerző nem is ígér mást, csak egy kalandot, ízlelőbimbónak és szemnek. Az itt következő receptek évszak szerint vannak lebontva, hogy éppen mely növények vannak terítéken. Levesek, főzelékek, saláták, édességek és ínycsiklandozó italok is meghódításra várnak. Egyébként már az ételek címe is hívogató; a narancsos hársfavirágszörp akár tündérek eledele is lehet, akárcsak a rozmaringos mézeskalács. De húsételek is vannak a repertoárban, így a kísérletezőkedvűek elkészíthetik a fűszeres bodzaszószt húsgolyóval, vagy a grillezett karajt szivárványsalátával. Esetleg karaj nélkül is menni fog! Tény, hogy a bemutatott receptek főként húsmentesek.
Csodálatos fotók hozzák meg az olvasó kedvét a kreativitás konyhai kiéléséhez. Sajnos egy hiba is csúszott a kötetbe, a turbolya bemutatásához tartozó fotó véleményem szerint salátaboglárkát ábrázol. Ez annál is aggályosabb, mert a turbolyának van egy hozzá igencsak hasonlatos mérgező testvérkéje a foltos bürök, valamint a salátaboglárka is könnyen összetéveszthető a réti boglárkával, ami szintén nem javasolt fogyasztásra, és maga a szerző is javasolja, hogy alaposan nézzünk utána, hány aranysárga szirmocskája is van a begyűjtött virágnak.
Sajnos az általam vadturbolyának vélt növényt én sem mertem leszedni a hétvégi kirándulásomkor, de a bodzavirágból vagányan megszedtem kosaramat és ma már ittam is a hűs itókából. Tárkonyecetet, gyógyteákat, bodzaitalt és medvehagymás túrókrémet, illetve petrezselymest is készítettem már az inspiráló sorokat olvasva.
A csodás kötetet véleményem szerint kitűnő ajándékul szolgálhat!
Hozott pontszám: 4/5
Bodzavirágom...
Vadturbolya ????
A kellemes és ánizsos illat úgy tűnik, csak a zamatos turbolya jellegzetessége, mert ennek nem volt ilyen. Viszont egérszaga sem volt, mint azt a foltos bürökről mondják. Egy életem, egy halálom, egy levelet elrágcsáltam, nekem ízlett, de másnak nem mertem tálalni belőle. Pedig régi vágyam, hogy turbolyát fogyaszthassak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése