Az írónő rögtön egy nagyot ugorva Freud, Adler és Jung oldaláról kezdi megközelíteni a témát, hangsúlyozva a három nézet alapvető különbségét. Mert hát mi is a szerelem, mely szerteágazóan beborítja kultúránkat, történelmünket és saját való életünket? Hányan és hányan próbálták megragadni mibenlétét, s mi magunk is hányszor igyekeztünk elcsípni és megmagyarázni. Költőkké válunk, amikor elborít bennünket ez a felfoghatatlan érzés, vagy féltékeny őrültként lépünk fel magunkból kikelve. Mássá leszünk, ezt mindenki megtapasztalja, és erre csak egy nagyon is erős és egyedi erő képes. Erő, azaz mágia. Freud minden emberi megnyilvánulás mögött a nemi ösztönt jelölte meg, mint legfontosabb hajtóerőt. Adler hatalmi vágyként, Jung pedig Isten utáni vágyként értelmezte a szerelmet. Szepes Mária pedig így fogalmaz: "De mindhárom mögött ugyanaz az isteni ősenergia: a teremtés szüntelen mozgásban levő árama lüktet csak különböző létsíkokon"
A szenvedély oldaláról közelítve indul gondolatmenetének kifejtése, mely a végtelenből végesbe való betörésként jelenik meg világunkban. A lüktető, pulzáló vágy hona ez még. Majd körüljárja az összetartozás mibenlétét és azt, hogy hogyan tud valami természetfelettinek a megjelenítője lenni két ember szerelme.
Nem állítom, hogy kimerítette volna a szerző a témát, egyáltalán nem. Sőt, nekem kevésnek is tűnt mondandója, mintha csak egy szeletkét mutatott volna be abból a gazdag rétegződésből, ami benne kialakult, vagy megteremtődött. Érintőlegesen beszél csak a szerelem misztikumáról, de ez a tapintás, amivel nem is kell feltétlenül egyet érteni, ahhoz mégiscsak hozzásegít, hogy hangot adjunk a magunk véleményének, megfogalmazzuk és át is gondoljuk ezeket élettapasztalataink tükrében.
Ilyen tekintetben furcsának is, túl kézzelfoghatónak tűntek Szepes Mária tanácsai, mit ne tegyünk soha, illetve mi az, amit el ne mulasszunk megtenni azért, hogy harmonikus együttlétben éljük párunkkal. Olyanokkal találkozunk, mint például soha ne kicsinyeljük le partnerünk képességeit, ne gúnyolódjunk, ne vegyük át mások szövegeit, ne bíráskodjunk és hasonlók.
Gondolatindító sorok, sokszor kicsit elvont eszmefuttatások keveréke lett számomra a könyv. Voltak részek, melyek kifejezetten tetszettek, de akadtak olyanok is, melyekkel nem tudtam mit kezdeni. Mint minden vékonyka könyv, így ez is magában hordozza annak veszélyét, hogy néhol megállnánk és olvasnánk még a témáról. Nos, akkor azt ajánlom, hogy tegyük meg, ne adjuk fel, keressük meg a téma folytatását máshol! Gondolatébresztő, szemnyitogató olvasmány az írónő spirituális megközelítése, nem is akar több lenni. A sorozat más tagjához hasonlóan, ez is csak a bevezetője lehet az adott témának.
Hozott pontszám: 4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése