Cusk, Rachel - Körvonal

A Körvonal trilógia első kötetnek mesélője, Faye Athénba utazik egy íráskurzus megtartására. A kétgyermekes édesanya túl a váláson, de még érezhetően  valami előtt állva indul neki a világnak. A repülőúton beszélgetésbe keveredik egy férfivel, akivel leszállás után is találkozgat, beszélgetnek és hajókáznak. Látszólag minden adott egy virágzó kapcsolathoz, de úgy tűnik, hogy a nő és szomszédja más vizeken evezgetnek. Miközben a férfi elmeséli három házasságának történetét, a nőről szinte semmit nem tudunk meg. De ez a zavarba ejtő szituáció nem csak vele, hanem az összes megjelenő szereplővel kapcsolatban fellép. Faye görögországi találkozásai mind egyszemélyes monológokba fulladnak. A nő, mintha csak gyóntatója lenne barátainak, ismerőseinek, sőt az akkor először látott embereknek is. Meglepően sokszor jelenik meg a beszélgetésekben a válás, szakítás és az utána következő időszak anomáliája. Az érdekes élethelyzetek ábrázolása egyfelől színes, másfelől elég érzelemmentes. Körülbelül a könyv közepén kezdtem kicsit fellelkesülni, de nem vitt tovább a lendület. Miközben megismerjük az íráskurzus tagjainak egy-egy történetét is, ismét csak az a furcsa helyzet állt elő bennem, hogy hiányt éreztem. 

Rachel Cusk egyik kezével ad, amikor részletesen elmond egy esetet az éppen mesélő életéből, de közben nem ad semmit, mert az egész lebeg a légüres térben, kapcsolatok, helyszín és időn kívül. Tényleg olyan az egész, mint egy forgószínpad, ahol ízig-vérig benne vagyunk a jelenetben, majd gyökerét tépve továbblép minden, s legnagyobb meglepődésemre csak a főszereplő marad jelen. Ha a körvonal címet szeretném behatárolni, akkor leginkább az jut eszembe, hogy a hűlt helyek körvonalából összeadódó valami hozza létre azt, amik valójában vagyunk. Mindenek ellenére egy igazán fantáziadús és nyugodt szöveggel találkoztam. Az események nyugodt egyenletességgel zajlanak, teljes elfogadás van mind a főszereplő, mind az olvasó részéről, egy ítéletmentes, befogadó közeg, olyan, mintha csak anyagot gyűjtene Faye, s vele mi is. 

Annak ellenére, hogy nem került hozzám közel a könyv, kíváncsi vagyok, merre vezeti olvasóit Rachel Cusk. A kiválasztott közeg, egy nyaralásféle életérzés az, ami kötetlenné tette számomra az eseményeket, áthelyezett mindent a "lehet" állapotába, egy nyitottságba, ahol bármi megtörténhet, ahol úgy fújhatnak át az emberen az események, mint egy könnyed nyári szellő. A gátlásokat feloldó utazás, az ismeretlenség élményével megajándékozó lehetőségek pedig pontosan ezt a körvonal nélküli létállapotot követelik ki maguknak, ezt a szappanbuborékos valóságot, ahol csak visszatükrözünk, és saját mosolyunkat  látjuk a másik felületén, ahol nem pattan szét semmi, mert csak lebegünk egymás mellett, mesélünk és hallgatunk...

 Hozott pontszám: 4  

Rachel Cusk 

fotó: Rii Schroer