2023. július 10., hétfő

Rowling, J.K. - Átmeneti üresedés

Többen ajánlották Rowling felnőtteknek íródott történetét, és jól tették, hogy felhívták rá a figyelmemet, mert újból sikerült átélnem az első Harry Potter könyvek okozta függőséget kiváltó olvasási szenvedélyét. Ugyanaz volt és mégis, teljesen más. 

Pagford, történetünk színhelye egy  teljesen egyszerű angol kisváros, a maga középszerűségével, mindennapi figuráival, unalmas eseményeivel. Egészen addig nincs is semmi baj ezzel a jól elketyegő közösséggel, amíg tragikus hirtelenséggel meg nem hal a városi tanács egyik képviselője, Barry Fairbrother. Már maga a halála is feldolgozhatatlan a pagfordiak számára, ám, ami utána következik, az lesz csak az igazi kaland. Az átmenetileg megüresedett poszt betöltésére többen is pályáznak a városból, de ahogy csak feltűnik egy jelölt, a városi honlapon az illetőt befeketítő álhír is lábra kel. Álhír vagy valóság? A kommentek szerzője az állítólagos Barry Fairbrother Szelleme, aki alaposan rálép a pályázók tyúkszemére. Miközben tanúi lehetünk az egyéni ambíciók szárba szökésének, beleláthatunk a város szociális szövetébe. Rowling egy masszív alappal engedi útjára városának történetét, ami egy régi ellenség viszony ingatag talajára épült. Pagford és a szomszédos Parlag utcái mára összefolytak, de a két rész közti különbség olyan égbe kiáltó, hogy azt nem lehet láthatatlannak tekinteni. Parlag egyszerű lakosai elütnek a  pagfordi miliőtől. A szerző ezt a különbséget nagyon szépen és árnyaltan mutatja be, teljesen átérezhető és valóságos benne minden apró kis részlet. A feszültséget természetesen a két terület lakosai között szövődő különféle kapcsolatok is táplálják. 

Az ellentétetek emblematikus alakja egyik oldalon a Mollison család, ahol a családfő, Howard a városi tanács vezetője, a látszólag feddhetetlen csemegeboltos férfi. Mindenki álarcot húz, jó gyerek módjára viseli az élet terhét, vagy ha a közösség nem bírja őt elviselni, akkor elmegy innen. A másik oldalon a szerhasználó édesanya Terri Weedon, illetve az ő lánya, Krystal áll, aki a maga egyszerű módján igyekszik segíteni Territ, hogy tiszta maradjon és köztük maradhasson három éves öccse, Robbie. 

Ennek a két városrésznek az ellentétét sokáig sikerült mederben tartani, de Barry halálával felbomlott ez a kínos egyensúly. Az álcázás nagymestereinek szembesülniük kell azzal, hogy titkaikat felfedik és ők is olyanokká válnak, mint az eddig általuk megvetettek. Egy betegség, egy kis illegális munka, egy titkos szerelem vagy viszony kiderülése sokat árthat az ember jó hírének.

Rowling mesterien feszíti a szálakat, fenntartva az olvasó figyelmét, fokozva a feszültséget. Nekem nagyon tetszett, hogy egy szociális problémát használ fel tükörnek, annak érzékeltetésére, hogy ki mennyire képmutató, látszatmegoldást kereső vagy közömbös. Mindegy karakter hihetetlenül plasztikus,  ez teszi a regényt remekművé. Bevallom, én nem érzékeltem, hogy az események elszabadult golyó módjára mindent letarolnak majd, meg is hökkentem a hirtelen jött fordulaton. Nagyon kíváncsi lettem volna, hogy enélkül merre vezette volna történetét a szerző. 

Amikor megtörténik a baj, amikor minden kaotikussá válik, dominó módjára dőlnek  sorra a szereplők, az egész történet egy kinagyított, és egy pillanatra megállított jelenet diakockája lesz. Ebben a pillanatban éreztem meg a regény nagyságát, mely azt mutatja be, hogy esendőségünk, csúsztatásaink ellenére is szövetségben vagyunk egymással, és ebben a kohézióban tudjuk valahogy működtetni a mindennapokat. Ha elszakadunk, kifelé repülünk a semmibe. Számomra ezt jelentette ez a történet, és így ebben a mondanivalójában tudott megérinteni. Egyébként nem értettem, hogy ezt a nagy alapossággal felépített szerkezetet miért hagyta így, kissé barbár módra leomlani a szerző, én sokkal több lehetőséget láttam benne. Rowling írói nagysága, kivételes tehetsége, amivel megalkot egy világot lenyűgözött most is. 

Hozott pontszám: 4,5

J.K.Rowling


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése