Az alkotás mint életmód
A XXI. Század Kiadó önfejlesztő és életmód kategóriás könyveinek egyik legfrissebb darabja a kötet, mely számomra leginkább egyszerű megjelenésével és érdekes címével ragadott meg. Összességében egy, a témát sokrétűen körüljáró alkotással van dolgunk, ami sokak számára segíthet meglátni a dolgok összefüggését. Talán ez a sokszínűsége okozza azt, hogy a téma elaprózódik. Ami önmagában nem baj, csak megkíván egy olvasási ritmust. Ez a rendszer pedig az, hogy kis blokkokat olvassunk csak egyszerre belőle. Egyébként ezt a legtöbb önfejlesztő kötetnél be kellene tartanunk, különben az egész nagy dózisú, fel nem szívódó vitaminként működik. Magyarán szólva, értelmetlen. A kötet szerkesztője egyébként mindent meg is tett azért, hogy ne csússzunk bele ebbe a hibába; a fejezeteket egy felvezető mondat, vagy gondolatsor előzi meg, ami külön lapon van szedve, majd következik maga a rövid fejezet, lazán, nagy sortávval, és gyakran egy üres lap választja el a következő ciklustól. Tehát láthatjuk is, hogy itt nem érdemes falni a sorokat, ha meg is akarjuk jegyezni a leírtakat. Talán ebben van az önfejlesztő könyvek olvasási titka, hogy nem megérteni, hanem megélni kell az olvasottakat.
78 gondolati egységet tartalmaz a könyv, ami próbál egyfajta logikai sorrendet tartani, de a téma szerteágazó volta miatt, nehéz skatulyába szorítani az egységeket. Ennek az első blokknak a mottója számomra Robert Henri sora: "A cél nem az alkotás, hanem hogy abba a csodás állapotban kerüljünk, ami elkerülhetetlenné teszi az alkotást." Ez egy nagy alámerülési folyamat, amikor egy maggal találkozunk, az ötlettel, ideával, aminek kibontása maga a kreativitás folyamata. Rubin foglalkozik az ihlettel, a maggal, a kétségekkel, együttműködéssel, kidolgozással és nézőpontokkal. Egyik felvetés izgalmasabb, mint a másik nem is érdemes kiemelni egyet sem közülük, hiszen mindenki számára az lesz a leghangosabb, ami személyes érintettsége miatt tűnik ki. Így nekem a türelem és eltávolodás a munkánktól hatottak kijózanítóan. Nagy igazság van abban, hogy miután hosszú időt töltünk együtt alkotásunkkal, hiszen napok, hetek, hónapok alatt írunk meg egy szöveget például, teljesen a saját, elfogult szemszögünkből látjuk a dolgokat. Ilyenkor jól jöhet egy friss szemlélet, egy új nézőpont, valaki, aki nem vonódott be a témánkba. Tapasztalatból mondom, hogy itt kell az alázat, a józanság s türelem, mert a kritika fájni tud. Pontosan ezekre a kis hegyes tüskékre utal a szerző, melyek jótékonyan hatnak a produktumra, épp csak nem kellemesek.
Az általános alkotói folyamatok, melyek mindannyiunk életét fémjelzik sok hasonlóságot hordoznak magukban, legyen szó egy zeneszövegről, térrendezésről, ünnepi menüről, festményről, versről vagy épp egy blog bejegyzésről. A 78 gondolati egység ezután egyre inkább rátér azokra feladatokra, melyek a kreativitás mellett sikerre visznek egy megálmodott projektet; úgy, mint tudatosság, kidolgozás, elakadás kezelése.
Befejezve a könyvet azt gondolom, hogy leginkább a tudatosításban segíthet nekünk Rick Rubin, mert szerintem a kreativitás az valami több, mint könyvből bebiflázható tananyag. A meglévő kreativitásból viszont sokkal többet is ki lehet hozni, ha nem csupán ösztöneinkre támaszkodunk. Sokan azt mondják, hogy nekik elég az, ha megélhetik alkotói kedvüket, átadhatják magukat annak az euforikus erőnek, amit flownak nevezünk, megrészegedhetnek egy különleges, semmihez sem hasonlítható mámornak hevében, és valóban, a saját elégedettségünk maga a siker, mégse feledjük, hogy a kreatív és tehetséges emberek kiemelkedő alkotásainak mindannyian hálás élvezői vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése