Misima Jukio - Nap ​és vas

Misima Jukio Nap és vas című könyve egy egész köteten átívelő végtelen metafora. Végtelen, mert még az utolsó lapoknál sem éreztem azt, hogy bárminek is a végéhez értünk volna.

Ismerve a szerző élettörténetét, olvasás közben képtelen voltam elvonatkoztatni attól, hogyan is fejeződik majd be ez az élet, mi fogja beteljesíteni a leírtakat. 

Misima önéletrajzi ihletésű könyve lelki fejlődésének alakulásába engedi be olvasóit. Teljes őszinteséggel tárja fel, miért érezte azt, hogy nem elég csupán nagyszerű és elismert írónak lennie, a szavak mesterének. A szavakat a tápláló művészet lényegének tartja, mégsem ezek jelentik a valóságot számára. Ahogy gyermekkori emlékeinek elejét a nyelvi tapasztalások adták, úgy munkájának első szakaszát is ez a kifejeződési forma jelentette. Később jött ehhez a test kiművelésének időszaka, amit a címben "vas"ként említ. 

Bár most eléggé lecsupaszítottam a kötet alapvető mondandóját, mégis valahogy ennek a két dolognak a megtalálásáról, fejlesztéséről és maximalizálásáról van szó. Természetesen a szerzőt is az foglalkoztatja, hogyan lehetne testet, lelket és szellemet teljes harmóniába hozni, amit ő végül csak a földi élet lezárulta utáni állapotban találja meg. 

Az erősen filozofikus hangvételű könyv rendkívül szubjektív nézőpontot képvisel, kifejezéseiben is sokszor annyira elvont, hogy nem tudtam egyértelműen követni. Sokszor csak hagytam, hogy hassanak a szavak, reméltem, hogy a képekből összeáll majd valami. Nekem nagyon más a gondolkodási sémám, számomra ugrált a szöveg mondandója, így inkább gondolatfoszlányok maradtak meg. Miközben nagy igazságokat mond ki, nem találtam hozzá olyan kapaszkodókat, ami kiszélesítené és elmélyítené ezeket az igazságokat, így sajnos a közhelyesség érzését adta nekem. Tudatában vagyok annak, hogy gondolatai mögött teljes és hiteles megélés áll, mégsem könnyű ezt elképzelni és végigkövetni nekünk. 

Keresi az "én" fogalmát, a "forma" mibenlétét, a test lényegét,  amit az izomzat  kiépítésében él meg emelkedett módon. Nagyon sajátosan látja ezeket, jó lett volna, ha sokkal világosabban osztotta volna meg. Hiányérzettel csuktam be a kötetet, aztán lehet, hogy csak arról van szó, hogy még nem értem meg rá.  

Hozott pontszám: 4 

 

Kassai Lajos - Levelek

Kassai Lajos tevékenységével már az élet több területén találkoztam. Nevével összefonódott a magyar lovasíjászat térhódítása a világban, és hagyományának feltámasztása kis hazánkban is. Már nem is emlékszem, hogy mikor és hol figyeltem fel rá, de az biztos, hogy az utóbbi időben inkább a spiritualitással kapcsolatos beszélgetéseiben merültem el, amikor adódott a lehetőség, hogy egy molytársunk révén, elolvashassam ezt a könyvét. Úgy gondolom, hogy a kötet sokat adott ahhoz, hogy még teljesebben lássam ezt az embert, aki számos dologgal foglalkozik, de leginkább, ahogy ő fogalmazott: annak a kulturális jégtörőnek a kormányzásával, amit a lovasíjászat jelent.

A könyv nagyjából első fele azokat az évértékelő leveleket tartalmazza, melyeket a Lovasíjász iskola vezetőinek, tagjainak írt az évek során. Ezek révén betekintést enged a mindennapok nehézségeibe, de egyben átadja azt a szellemiséget, amely iskoláját jellemzi. Sokat kell őt olvasni és figyelni, hogy az ember megértse, mennyiben sport, mennyiben hagyományőrzés, harcművészet, mennyiben szellemiség és mennyiben a lélek materiális megjelenése a harcászat keretében az, amit képvisel. Ezek sokféle nyoma keveredik a papírra vetett sorok között. Tetszettek ezek a szemelvények és tetszik az a tanítás, amit ő közvetít. Szilárd embernek tartom, de sajnos ez ma nem igazán érthető kifejezés, s gyakran összekeverik a merevséggel. Tudatos, célratörő ember, akinek állhatatossága révén jöhetett létre Kaposmérőn a Kassai-völgy lovasíjász központ, fedett pályával, rendszeres képzéssel.

A kötet második részében külső szemmel, többen írnak róla, kiemelve a számukra fontos aspektusokat. Vermes Renáta, Andics Bernadett, Mireisz László, Müller Péter, Cey-Bert Róbert Gyula, Piroska Péter szavait olvashatjuk. Majd a harmadik egységben a távol-keleti utazások tapasztalataiból oszt meg velünk néhány részletet Kassai. Törökországba, Kínába, de Kuala Lumpurba is eljutott a lovasíjászat, ezekből olvashatunk kellemes és kellemetlen élményeket.

Igazán tartalmas kötet, bár a levelek sokszínűségük miatt laza szerkezetet adnak a könyvnek. Ami összetartja mégis az egészet, az egyrészt maga Kassai Lajos alakja, másrészt a kötet homogenitását a csodálatos, kifejező fotók adják meg. Tipikusan olyan könyv, ahol a képi világ épp olyan sokat képes nyújtani, mint a szöveg maga. Nem törekszik a teljességre, nem is önéletrajzi kiadvány és harminc év összes vonulatát sem tudja visszaadni, mégis a kiemelések azt az érzetet keltik az olvasóban, hogy ezek talán a sarokkövei Kassai munkásságának.

Az utolsó levélből hozom zárszavaimat:

„A lovasíjászat maradi, avítt dolgokra tanít: akaratra, küzdelemre, hitre, felelősségvállalásra, önfegyelemre, arra, hogy megtaláljuk a helyünket egy közösségben. Elavult, jócskán meghaladott dolgok ezek, melyek a folyamatos (technikai) fejlődés diadalútjában állnak. A „történelem végén” ugyanilyen lejárt lemez a biológiai nemek kérdése és lassacskán már emberi mivoltunk is (…) Legyen a romlás bármilyen nagy is, apró hibák eredménye. Reméljünk bármilyen nagy változást, apró lépésekkel kell kezdeni.”

 

Hozott pontszám : 4,5

 Kassai Lajos