Nádasy Ádám- Nyírj a hajamba

Kérlek, gyere vissza. Tenyerelj
a napomba, szükség, hogy igazodjak.
Ne hagyj az utcán butaságokat
beszélni (mi van velem, hát mi lenne)
megállás nélkül, kérlek, gyere vissza,
rontsd el a szúnyoghálós terveket,
amiket ablakomba applikálok,
moss ki az aljzatomból, lassú víz,
hogy legyen újra szégyellnivalóm.
Ne hagyd, hogy fölül álljak mindenen,
állítsd a kapucsengőt Marseillaise-re,
vagy ABBA-ra (van olyan kapcsoló?),
nyírj a hajamba, majd ha visszajöttél,
átlósan széles sávot, hogy ne tudjak
feltűnés nélkül újra elvegyülni.
Légy mellettem, hogy botránykő legyek,
hogy levakarhassam a tetveket.

Ha összetörsz én nem szégyellem

A vágy mint a baj rám talált,
Nem bánom nem is fájt,
A harapás nyom a szívemen.

A vágy tárt karú zuhanás,
Itt vagyok, hogy látva láss.
Ha összetörsz én nem szégyellem.

Csak vágy vagy talán szerelem,
Nem tudom kedvesem,
Úgy ölelj ahogy még senkit nem.

Csak vágy, hogy nem jön már soha más
De mondd, hogy tart a varázs,
és nem történhet most jobb velünk,
Így csak így legyünk!

A vágy lángra gyúlt akarás,
Testbe zárt lobogás,
Csak az tud élni aki égni mer.

A vágy, lázrózsás dobogás,
Tág szemű látomás,
Ez hozott hozzád újra el.

Csak vágy, vagy talán szerelem,
Nem tudom kedvesem,
Úgy ölelj ahogy még senkit nem.

Csak vágy, hogy nem jön már soha más
De mondd hogy tart a varázs,
s nem történhet most jobb velünk,
így csak így legyünk.

A vágy tárt karú zuhanás,
itt vagyok hogy látva láss
Ha összetörsz én nem szégyellem,
csak így, csak így legyen!

A vágyak idomítása

Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. 

De kívánságaid rabja se legyél.
Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint
szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.

Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének

valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a

szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelídül és derék háziállat lesz belőle.

Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt
tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.

(Weöres Sándor-Út a teljesség felé c. könyvből)

Mendelssohn-e-moll hegedűverseny Hilary Hahn szólistával

Tegnap a Margitszigeti Szabadtéri Színházban hangzott fel a 2017-es Budapesti Nyári Fesztivál megnyitójaként Hilary Hahn és a Nemzeti Filharmonikusok előadásában.

Pessoa-Légből kapott közjátékok

Órák járnak a fasorban,
Selyem-uszályt vonva porban,

Ruhájuk uszálya álom,
Végig a lomha sétányon,

Kéklik felettük a holdfény...
Halljuk, elhal fenn, halott lény -

Elhal, ám el mégse halkul -
Mámoros fuvola, dalt fúj,

Nem halljuk, csak hisszük éppen,
Hogy íme, hallani szépen,

Tovazúdul, mint a hullám...
Remeg a csend hangja múltán...

(Fernando Pessoa- Légből kapott közjátékok
Ficçòes do Interlúdio   I. Telehold)

Závada Pál- Egy piaci nap

"Iszonyodva olvastam Závada Hámosné  sorait, mégsem tudtam elszakadni tőlük." 

       Nekem még mindig túl nehéz Závada. Valahogy a témáinak sem vagyok elsőrendű közönsége, és a szövegeit sem tudom annyira élvezni, mint sokak. Pedig fontos dolgokról ír, okosan, szépen és bátran is.

  A könyv egy kunvadasi piaci napon kitört, brutalitásba torkolló zsidó gyilkolászás keretén belül vizsgálja a tömegpszichózis jelenségét. A tömeg eme viselkedése nem új-keletű dolog, Jézus óta tudjuk, mivé változik az ember a masszában. Szörnyű volt ismét végigélni ezt a katasztrófát. Az események súlyosságát tetézi az összes háttérkörülmény -az én lelkivilágomban mindenképp-,  hiszen 1946 tavaszán járunk, alig vagyunk túl a háború iszonyán, a náci holokauszt eseményein, és egyáltalán, azt gondolná az ember, hogy csak békére vágyik mindenki. Vagy talán épp most vannak a kimerültség olyan fokán, hogy képesek ilyen mértékű embertelenségre?

S ha ez még nem lenne elég kegyetlen, el kell mondani azt is, hogy csak senki ne ringassa magát olyan álomba, hogy ezek csupán  az író bácsi agyszüleményei. A történet ugyanis valós tényen, megtörtént eseményen alapszik. 

Závada Pál mesélője  Csóka Mária, akinek férjét, a tanár Hadnagy Sándort azzal vádolják, hogy a pogrom eszmei szerzője, és  a lincselő tömeg felbujtója. Az asszony semleges, csupán férjét féltő hozzáállása, lehetővé teszi a író számára, hogy szemüvegén keresztül mindkét oldalra belessünk. És látunk is sok mindent. Leginkább zűrzavart. A piac maga is egy zsibongó találkahely, ahol alkudnak, találkoznak, pletykálkodnak az emberek, mondhatni egy nagy kocsma. Itt aztán pillanatok alatt el tud durvulni a helyzet, mint ahogy ez meg is történik, amikor szárnyra kap a hír, hogy eltűnt két gyerek. Hol? Azt senki sem tudja biztosan. A karcagiak szerint Kunvadason, a kunvadasiak szerint Karcagon. Milyen gyerek? Azt sem tudni biztosan. A csődület hirtelen többszázas nagyságrendűvé dagad, s megállíthatatlan dolgok következnek. Mindenkiből előjön és sarjad az egyéni keserűség. 

     Képtelenség higgadtan hozzáállni az olvasottakhoz. Részint úgy érzem, hogy kellett ez a könyv, mert még mindig nem tudunk eleget a világháború után is tomboló antiszemita megmozdulásokról, de másrészről úgy összességében tartom reménytelennek a helyzetet. Mire vagyunk képesek, mi emberek? És most a nők is csúnyán leszerepeltek.

 Závada Pál

Hozott pontszám: 4
Kedvenc karakter: -

Balázs Béla-Messze vagy

Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakban állva kell kinézni messze,
mint tengerjáró szép bárkám után,
mint pálmás, kincses partjaim felé.

Most téged is szemet behunyva kell
a fájó mellből meríteni fel.
Mint eljövendő mesék neveit,
mint el sem jövő nóták ritmusát.

Messze vagy, messze. – Látlak minden este,
bárkámban vársz rám messze vizeken.
Énekled halkan legszebb énekem,
kezedben gyöngyös, fekete babér.