"Iszonyodva olvastam Závada Hámosné sorait, mégsem tudtam elszakadni tőlük."
Nekem még mindig túl nehéz Závada. Valahogy a témáinak sem vagyok elsőrendű közönsége, és a szövegeit sem tudom annyira élvezni, mint sokak. Pedig fontos dolgokról ír, okosan, szépen és bátran is.
A könyv egy kunvadasi piaci napon kitört, brutalitásba torkolló zsidó gyilkolászás keretén belül vizsgálja a tömegpszichózis jelenségét. A tömeg eme viselkedése nem új-keletű dolog, Jézus óta tudjuk, mivé változik az ember a masszában. Szörnyű volt ismét végigélni ezt a katasztrófát. Az események súlyosságát tetézi az összes háttérkörülmény -az én lelkivilágomban mindenképp-, hiszen 1946 tavaszán járunk, alig vagyunk túl a háború iszonyán, a náci holokauszt eseményein, és egyáltalán, azt gondolná az ember, hogy csak békére vágyik mindenki. Vagy talán épp most vannak a kimerültség olyan fokán, hogy képesek ilyen mértékű embertelenségre?
S ha ez még nem lenne elég kegyetlen, el kell mondani azt is, hogy csak senki ne ringassa magát olyan álomba, hogy ezek csupán az író bácsi agyszüleményei. A történet ugyanis valós tényen, megtörtént eseményen alapszik.
Závada Pál mesélője Csóka Mária, akinek férjét, a tanár Hadnagy Sándort azzal vádolják, hogy a pogrom eszmei szerzője, és a lincselő tömeg felbujtója. Az asszony semleges, csupán férjét féltő hozzáállása, lehetővé teszi a író számára, hogy szemüvegén keresztül mindkét oldalra belessünk. És látunk is sok mindent. Leginkább zűrzavart. A piac maga is egy zsibongó találkahely, ahol alkudnak, találkoznak, pletykálkodnak az emberek, mondhatni egy nagy kocsma. Itt aztán pillanatok alatt el tud durvulni a helyzet, mint ahogy ez meg is történik, amikor szárnyra kap a hír, hogy eltűnt két gyerek. Hol? Azt senki sem tudja biztosan. A karcagiak szerint Kunvadason, a kunvadasiak szerint Karcagon. Milyen gyerek? Azt sem tudni biztosan. A csődület hirtelen többszázas nagyságrendűvé dagad, s megállíthatatlan dolgok következnek. Mindenkiből előjön és sarjad az egyéni keserűség.
Képtelenség higgadtan hozzáállni az olvasottakhoz. Részint úgy érzem, hogy kellett ez a könyv, mert még mindig nem tudunk eleget a világháború után is tomboló antiszemita megmozdulásokról, de másrészről úgy összességében tartom reménytelennek a helyzetet. Mire vagyunk képesek, mi emberek? És most a nők is csúnyán leszerepeltek.
Závada Pál
Kedvenc karakter: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése