2017. június 15., csütörtök

Nádasy Ádám- Nyírj a hajamba





Kérlek, gyere vissza. Tenyerelj
a napomba, szükség, hogy igazodjak.
Ne hagyj az utcán butaságokat
beszélni (mi van velem, hát mi lenne)
megállás nélkül, kérlek, gyere vissza,
rontsd el a szúnyoghálós terveket,
amiket ablakomba applikálok,
moss ki az aljzatomból, lassú víz,
hogy legyen újra szégyellnivalóm.
Ne hagyd, hogy fölül álljak mindenen,
állítsd a kapucsengőt Marseillaise-re,
vagy ABBA-ra (van olyan kapcsoló?),
nyírj a hajamba, majd ha visszajöttél,
átlósan széles sávot, hogy ne tudjak
feltűnés nélkül újra elvegyülni.
Légy mellettem, hogy botránykő legyek,
hogy levakarhassam a tetveket.

2 megjegyzés:

  1. Hmm..az egyik mindig jobban szeret... hogy tud fájni az üres csend, amit a másik hagy maga után... :(

    VálaszTörlés
  2. Szép a versben a brutalitás követelése. Stigmákat kér, jeleket, amik ott maradnak, amik erőssé teszik. Felemelésre vágyunk!

    VálaszTörlés