Évvégi összegzés 2016

Valami csoda és véletlen folytán, 2016-ban átléptem a bűvös 100-ast. Nevezetesen 113 könyvet olvastam. Azaz....

                                          

111 könyvet olvastam:
2 félbe hagytam.
34 magyar szerző volt.
38 nő,
65 férfi, a maradék válogatás volt.
18 novellás kötettel lettem olvasottabb,
4 mesekönyv volt közte,
5 ifjúsági,
3 verses kötet.
Önsegítő, hobbi és életmód kategóriából 14 könyvecske futott be.

 Akkor most jöjjön a nemzetközi válogatott csapat:

japán, ukrán, finn, német, amerikai, guyanai, angol, mianmari, francia, skót, uruguayi, maláj, spanyol, kínai, vietnami, argentin, chilei, új-zélandi, orosz, svéd, kanadai, kirgiz, bolíviai, marokkói, dél-afrikai, észt, kenyai és holland tagok játszottak, azaz a magyaron kívül 28 különböző nemzetiség munkáját olvastam.
Idén sem hanyagoltam a hangoskönyveket, bár beszerzésük most lényegesen nehezebb volt, mint korábban. 13 hanganyag mászott idén a fülembe.
Az e-könyvek száma is növekedett. Nevezetesen 23 művet olvastam elektronikus formában, ami majdnem 20%  -ot jelent. Úgy látszik kezdek hozzászokni a dologhoz.
29 könyvvel lettem gazdagabb, amiből 4-et kaptam ajándékba, 7-et Rukkolán keresztül kaptam, 1-et molyon cseréltem, 1-et a kismarosi buszmegálló könyvtárból kölcsönöztem, és csak 14-et vásároltam.
Legolvasottabb hónapom a január volt, amikor 16 könyvet faltam fel. Leggyérebb  a november lett,   a maga 4 kötetével. Mentségemre szóljon, hogy akkor volt egy félbehagyott könyvem!

Számos kihívásban vettem részt a molyon . Nekem pont elég volt, sőt sok is.
Sikeresen teljesítettem az igen izgalmas gyümölcsös kihívást, aminek kapcsán rengeteg gyümölcsöt gyűjtöttem a könyvekben. Ment volna több is, de a teljesítés után már kicsit leeresztettem. Nem is gondolnátok, mennyi gyümi lapul a sorok között.
Aztán megvolt a 2016-16 szerző- 16 nemzet kihívás is. Csak most számoltam össze, hogy tulajdonképpen 2029-ig jó lettem volna.
Vállaltam pár ifjúsági könyv, az Eufória című könyv, vietnami irodalmi könyvek, hirtelen felindulásból elkövetett könyvek elolvasását. Olvastam kortárs magyaroktól minimum tizenhármat.
Aztán volt egy igencsak nehéz kihívás, ami néha teljesen kikészített a mindennapos hajszolásával, ez az egy év novellákkal kihívás volt. Minden nap egy novella feladattal. Sokszor nem volt időm, fáradt voltam, nem volt kedvemre semmi. Ez nem volt egy egyszerű vállalás, és 2017-ben nem is csatlakozom a csapathoz, bár jó néhány novellát várólistára tettem.
Aztán a legszomorúbbat hagytam a végére. Február 5-én, a születésnapon előtt való napon elment közülünk Kőrösi Zoltán, kedvenc magyarom, ahogy nevezni szoktam, kedvenc magyar írómat. Részt vettem egy emlékolvasáson, bár ne kellett volna ilyennek lennie. Három könyvéből merítettem idén erőt. Engem ez viselt meg legjobban, bár kétségtelen, hogy 2016 bőven rabolta tőlünk nagyjainkat.

Igyekeznem kell, mert az alábbi kihívások futnak még számomra:
Nagy utazás, 80 könyvvel a világ körül. 80-ból 37-nél tartok, szóval van itt még feladat.
Aztán bekapcsolódtam a Spanyol Amerika feladatba, itt 8 könyvet kell elolvasni, amiből 7 megvan. Hú, már csak egy kell.
A Scolar Kiadóhoz kapcsolódó kihívás is elcsábított. Itt 9 könyvet kell elolvasni, ebből csak 3 van meg. Mondjuk már csak egy év van a teljesítésre.
Itt van még az Északi fény varázslatos című kihívása, ahol 5 könyvet kell elolvasni, amiből 4 meg is van. Egy izlandi szerzőre várok. Szerintem idén ez is meglesz.

Tervek a 2017-es évre:
1. A futó kihívásokban kitartani -ez menni fog
2.Több önsegítő, lelki fejlődést elősegítő könyvet kell olvasnom! -ebben gyönge voltam idén.
3.Több mesét kell olvasnom. Annyira jót tett nekem a mese, akkor meg miért lustálkodom?
4. Továbbra is figyelni fogok, hogy női szerzőket, és kortárs magyarokat is olvassak.
5. 2017-es kihívások 2017-17 nemzet-17 szerző . Várólista csökkentés 2017-ben. Ezzel a kihívással 2015-ben felsültem, ezért már 2016-ban nem is mertem rá vállalkozni. De most újult erővel látok neki.
6. Feltett szándékom, hogy több könyvet veszek elő a könyvespolcomról. Nem mernék vállalkozni a saját könyvek olvasottságának 80% -ra való feldagasztására, de titkon remélem, hogy sikerül. Nagyon szégyellem, hogy sok olvasatlan kiadvány várakozik a polcomon. 

Körülbelül ennyi. Aztán jönnek majd az elcsábulások.

Amit még kiemelnék a 2016-os évvel kapcsolatban, hogy 5 könyvnek sikerült felkerülnie a kedvencek közé, ami nálam jelen pillanatban csak 45, szóval sok jó könyvvel találkoztam az elmúlt évben. Nevezetesen: Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz, Csingiz Ajtmatov: A tengerparton futó tarka kutya, Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje, Charles Frazier: Hideghegy, J.M Coetzee:Barbárokra várva. 


 Ez volt a 2016-os év számokban, kicsit szárazabban, mint az évközbeni értékelésekben. 


1.kép
 

Liber Mortis

Tudod, az a legborzasztóbb, hogy nem felelsz, hogy nem tudunk beszélgetni. Ezt mindennél nehezebben bírom. Nézem a tévét -egy hatvani orvos felfedezte H.Bosch híres képén, hogy az ábrázolás boncolt szem anatómiai képletét mutatja, befejeződik a Buddenbrooks, szólnék, nincs kinek, kihez. Hallgatom a híreket, következtet az agyam, nincs, aki meghallgassa, mi a véleményem Bécsről, mint a Reagaen- Brezsnyev találkozó színteréről. Zene szól, kérdezném, mi ez, te mindent tudsz. Most írjak neked, a halottnak? Hiszen jelzel, ahogy csak tudsz, ma megint pénzt is küldtél, érzem a közelségedet- kevés. Éjjel átdugom a lábam nem létező lábadhoz..

Ha olvaslak, hallom a hangodat. Nagyon sajátságos, de szerelmesebb vagyok beléd, mint bármikor életemben. Nem csak szeretlek. Szerelmes vagyok. Mint akkor, amikor még nem szerettük egymást ennyire, csak szimpla szerelmespár voltunk, vad erotikus erőtérben.

 (Szabó Magda-Liber Mortis)

 

White, Karen- Köztes ​idő

Karen White az Egyesült Államokban él, Oklahomában. Talán ott találkozott olyan emberekkel, akik életéből ihletet merítve megírta ezt a történetet, melynek egyik vezérmotívuma a második világháború vége felé Magyarországról Amerikába menekülő Szarka testvérek élete.

A jelenben futó szál Amerikában Edistón szigetén játszódik, ahol Helen Szarka éli idős napjait. Lelke mélyéig meg van rendülve, mert szeretett húga meghalt. Unokaöccse, Finn egyik alkalmazottját, Eleanort kéri meg, hogy heti pár alkalommal látogassa meg Helen nénit. Legyen a társalkodónője. Eleanor elvállalja a munkát, mivel tolószékben ülő nővére, Eve ellátásában akar még többet segíteni. A dolgot nehezíti, hogy Eleanor gyengéd szálakat táplál sógora, Glen irányában. Velük él még az édesanya, aki szintén nem könnyíti meg Eleanor dolgát.

Eleanor lassan beleszokik az életbe Edistónban, ahol gyermekkorát töltötte. Akkoriban még élt édesapja, aki zongorázni tanította, s lelkesen készülődtek együtt a zenei pályára. De az apja egy nap nem érkezett vissza a tengerről. Nem sokra rá, egy buta játék kapcsán Eve balesetet szenved, ami miatt Eleanor magát hibáztatja. S valljuk be, az egész család így viszonyul hozzá. Vezekelj a hibádért.

Finn, egyedül neveli a lányát, a tízéves Gigit. Az ő történetük is egy teljesen komplett egység. A kislány leukémiás volt, most gyógyult, de az anyja képtelen volt elviselni a helyzetet, amit a betegség teremtett, és magára hagyta a családot.

Ez a három kis tökéletes buborék találkozik, pukkad ki, majd fonódik egybe a "Köztes időben".
Az összekapcsoló motívum pedig a zene lesz, mely mindenkiben sebeket tép fel, de egyben gyógyít is.  Helen Magyarországról érkezett 1944-ben, testvérével, Bernadettel. Mindenki hatalmas terheket cipel, amiket képtelen letenni, felesleges vezekléseket folytat. Képtelenek beszélni ezekről a terhekről, pedig a megbocsátás és felemelkedés egyetlen útja csak ez lehet.
Helen lassan megnyílik Eleanornak, goromba modorával rákényszeríti a fiatal lányt, hogy ő is magába nézzen, és válaszoljon, miért hagyta abba a zenélést, ki tehet valójában a régi balesetről?
Chopin C moll nocturne -ért cserébe Helen elmeséli azt a réges-régi történetet, ami lelkét nyomja. Hogyan szöktek meg Budapestről, mit hagytak maguk után és honnan kerültek hozzájuk a falukon lógó értékes festmények.

Tartalmas 400 oldal ez, de minden romantikus eseményen túl, nekem leginkább az írónő stílusa tetszett. Az első 70 oldal után le mertem volna fogadni, hogy kedvenc lesz, de aztán csak előjött az a rossz beidegződés, hogy az amerikai számára megemészthető sztorit kell írni. Pedig milyen szépen le lehetett volna csupaszítani a dolgot, és Karen White meg tudta volna csinálni így is a dolgot. Vérzett a szívem. (de azért megadtam érte az 5 csillagot.)

spoiler
Teljesen felesleges volt az autósbaleset, az egymásra találás megtörtént a szereplők között.
spoiler vége

A karakterek nagyon kidolgozottak, a cselekmény is érdekesen alakul és értékeltem, hogy nagyon finoman szövődik az eseményekbe a szerelem. Apró kis ecsetvonásokkal, kicsi pöttyökkel, egy pillantással, egy összenevetéssel.

A történelmi szál, mely ugye azt az időszakot jeleníti meg, amikor Magyarországot megszállják a németek és a zsidóság után hajtóvadászatot folytatnak. Majd Budapest szisztematikus bombázását, amikor mindenki menekül, ahogy tud. Ebben a forgatagban menekülnek a Szarka nővérek is Svájcba, majd Amerikába. Bernadett beteg, nincs eszméleténél, Helenának kell erősnek lenni, dönteni és cselekedni. Aztán egy életen át cipelni a döntés következményeit. Helena is abba a hibába esik, hogy önmagát vádolja, akárcsak Eleanor.

A köztes idő -érdekes cím- elhozza  a feloldozást. De ezt már a katolikus egyház is megmondta réges-rég, és a pszichológusok is ezt alkalmazzák...tessék kibeszélni magunkat!

Hozott pontszám:5
Kedvenc karakter: -


Eredeti cím: The time between
Fordította: Frei-Kovács Judit
Megjelent: 2013/ 2015 Alexandra Kiadó

Áttekintő 2015

Régebben készítettem olyan év végi számadást; mit sikerült megvalósítanom olvasás tekintetében az elmúlt évben, és mi az, amibe beletört a bicskám, és hasonló apróságok.

Akkor 2015 először számokban:

82 könyv olvasása, amiből
1 hangoskönyv volt,
18 magyar,
64 egyéb nemzetiségű,
40 női író munkája,
36 férfi szerző,
a maradék több szerzős könyv.
Összesen 24 134 oldalt pörgettem végig.

Sorozatokat nem szoktam olvasni, most mégis két sorozaton is keresztül ettem magam. C.S.Lewis Narnia sorozata volt az egyik, a másik a sokat vitatott Szürke ötven árnyalata.

Több kihívásban is részt vettem a 2015-ös évben. Úgy emlékszem amit vállaltam, azt el is végeztem.
2015-15szerző-15 nemzet kihívás volt a legizgalmasabb. Az egész év során törekedtem, hogy minél többféle nemzetiségű írótól született könyvvel gazdagítsam a listámat, amiben az a hátsó szándék is vezérelt, hogy közelebb jussam ama célomhoz, hogy a világ összes, 196 országából származó könyvet elolvashassak.
Így olvastam:

Brazíliából, Japánból, Törökországból, Vietnamból, Németországból, az Egyesült Államokból, a Dominikai Köztársaságból, Olaszországból, Írországból, az Egyesült Királyságból, Ausztráliából, Eritreából, Magyarországból, Mexikóból, Belgiumból, Indonéziából, Dániából, Franciaországból, Szlovákiából, Norvégiából, Ukrajnából, Hollandiából származó írók munkáit. 22 ország szerepelt a listán. Ragyogó!

Magyar szív, magyar lélek kihívásban 12 magyar szerzőtől származó könyvet kellett elolvasni.
Pöttyös és csíkos könyvek kihívásban pedig 5 csíkos és 5 pöttyös könyvet. 

Most jönne a kedvencek rész, amire nagyon nehéz válaszolni. Sok könyv elsőre nem is tetszett annyira, most pedig visszanézve emlékezetesek. Kedvenceltem Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor kötetét, mert nagyon katartikus olvasás volt számomra. Nem szépirodalom, inkább gyermeknevelés, pszichológia  kategóriában. Szépirodalmi könyvek közül kiemelkedett Svenja Leiber Sioinó című írása, Sabina Berman Én, én, én kötete, Amélie Nothomb Vádirat című kötete, mely nem is tetszett annyira, de mint utóbb kiderült sokkal mélyebben hatott rám, mint azt gondoltam. (A kis gonosz!) Az indonéz Andrea Hirata munkája is remek lett. Olvasásaim között a japánok voltak még idén az élen, az elolvasott 8 különböző japán szerző könyvei közül leginkább a Natsuo Kirino Kín krimije tetszett a legjobban. A magyarok közül nálam Száraz György Miklós Elpatkolsz szívem, mint a pinty műve aratta a legnagyobb sikert. 
2015-ben megpróbálkoztam kifejezetten krimit is olvasni, ezt mindenképp pozitívumként könyvelem el. Mesekönyvet sajnos nem olvastam, viszont ifjúsági kategóriában biztos túlteljesítettem, ha a csíkos-pöttyösöket és Narnia történeteit ide sorolom. 

Nem vállaltam a Csökkentsd a várólistád kihívást, de az elolvasott könyvek közül 13 könyv már legalább egy éve várt nálam elolvasásra. Idén sem mertem ebbe belevágni, így is elég sok a kötöttségem. 
Viszont részt vettem a Moly Karácsonyban, ami nagyon tetszett, és jövőre is benevezek rá. 

54 könyvet szereztem be innen-onnan, bár van egy nagyobb örökség kupac a garázsban, de ezt nem vettem be a csapatba. :) 
Ami újdonság még az e-könyvek olvasása, illetve első e-könyv vásárlásaim. Vegyes  a tapasztalat. A szürke árnyalataival biztos nem mászkáltam volna az utcán, ezt praktikus volt így olvasni, illetve én is eljutottam a tárolás problémájához, ezért kezdtem így beszerezni olvasmányaimat. 

Nagyon nagy csalódásom nem volt, hisz nagy elvárásaim sem voltak, de a Tündérkrónikák új tagjának számító Iced,  Karen Marie Moning-tól, nem igazán tetszett. 

Jöjjenek az idei elhatározások:

-Ismét részt veszek a 2016-16 szerző- 16 nemzet kihíváson, de ebben az évben kicsit ún. extrémebb helyekre látogatok. 

-Sokkal több magyar szerzőtől származó könyvet olvasok! Terv az 1 magyar 1 külföldi ritmus követése.

-Részt veszek a mindennapi novella olvasási kihívásban. 

-Olvasok idén mesét is!

-Részt veszek a Latin-Amerika kihívásban és

-Az Északi fény kihívásban, vagyis ismét komolyabban előveszem a skandinávokat!

((-Dupla- dupla zárójeles, titkos vágyam, hogy idén elérjem végre a 100 könyves, számomra még soha meg nem ugrott  lécet!)) 


Emellett figyelnem kell arra, hogy a 196 ország kihívásországai is csökkenjenek!

Nos, körülbelül ezek az elvárásaim az idei év olvasásaival kapcsolatban!

Enger, Cecilie: Anyám ajándékai

Nagyon ritkán olvasok friss megjelenésű könyveket, valahogy sohasem izgatott magában az a tény, hogy „juj, elcsípjem a legfrissebbet”. De ezt a kötetet már akkor kinéztem magamnak, amikor még csak vártuk a megjelenését, és be kell vallanom, hogy nagyon jó választás volt. 

Nem is tudom hol kezdjem, kavarog bennem minden.

Nos, ha mondjuk adva volna, akár egy kreatív írás órán a téma, (soha nem tanultam ilyet) hogy mutassunk be egy emberi sorsot, egy élettörténetet, akkor ez egy csillagos ötös dolgozat lenne. Cecilie Enger ugyanis olyan ötletet húz elő kalapjából, hogy az édesanyja életét, az elmúlt évek karácsonyi ajándékaiból bogozza ki. Az Alzheimer-kórban szenvedő idős asszony egy otthonba kerül, és a gyermekeire hárul a hajdani családi ház kiürítése. A gyerekek megosztozva veszik magukhoz a hagyatékot, de nem holmi ékszeren, tévén vagy nyaralón osztozkodnak, hanem a család szellemi hagyatékán. Cecilie az egyik fiókban megtalálja az édesanyja jegyzeteit, mely az elmúlt évtizedekben ajándékozott és kapott karácsonyi ajándékok akkurátusan lejegyzett listája, mellékelve a karácsonyi menü, egy-egy megjegyzés. Így rejtve betekinthetünk az 1900-as évek, norvég kulturális életének pezsgésébe is, mert ők, velem ellentétben, mindig a legújabb megjelenéssel lepték meg szeretteiket. Knut Faldbakken, Putte gyermekkönyvei, Nordahl Grieg, Henrik Sørensen, Rolf Jacobsen, Dag Solstad, Hans festményei, Normann Dahl, Astrid Lindgren, Harpo és még sorolhatnám a színen feltűnő neveket, akik karácsonyi ajándékokká válnak. Emellett a gyerekek saját készítésű apróságai, a nagyszülők festményei, fényképek, szánkók és sítalpak, sapkáék, ruhák és megannyi emlékké vált tárgyiasított szeretet. Ezeknek az emlékeknek a kibontásával kibontakozik az Enger család élete is, s legfőképp az édesanyáé, akinek ennek a könyvvel állít emléket lánya.

 

Hans Normann Dahl

         Nehéz eltalálni egy könyv jó lezárását, különösen azt figyelembe véve, hogy mindannyian tudjuk mivel zárul az élet. Cecilie Engernek sikerült az egyértelműen lírai hangvételű könyvet szépen, minden giccs nélkül befejeznie. Igazán megnyugtató, békés könyv volt ez annak ellenére, hogy a szereplőknek nagyon is felkavaró lehetett ezt végigcsinálni.

          Cecilie Enger újságíróként dolgozik Asker-ben. 1994-ben jelent meg első kötete a Szükség (Nødvendigheten). Az Anyám ajándékai első magyar nyelven olvasható könyve, mely 2013-ban megnyerte a Norvég Könyvkereskedők díját. Ez a kötet nekem is nagyon tetszett, és szerintem jó húzás volt a Typotex Kiadónak karácsony előtt előhozakodni vele, mert jó választás lenne ajándékként a karácsonyfa alá.

 Cecilie Enger

Hozott pontszám: 5
Legkedvesebb karakter: ? Talán az apa

"...Megszagolhatom az ajándékokat, megérinthetem őket az ajkammal. Azokat a dolgokat, amelyek nincsenek szem előtt, előveszem a fiókok és a szekrények mélyéről, és mintha csak véletlenül történ-ne, olyan helyekre teszem őket, amelyek megfelelőnek tűnnek számomra..."

"..A tárgyak, amelyeket tőlük kaptunk vagy örököltünk, önmagukban is kerek elbeszélések voltak, és a történetek, amelyek ehhez a két emberhez kapcsolódtak, egyszerűen nem eresztettek engem..."

"..– Gyere ide hozzám, Cecilie – mondta kislánykoromban, amikor annyi mindentől féltem, és amikor nem tudtam megszabadulni az álmoktól, hiába voltam már ébren: – Ne engedd, hogy a buta gondolatok fogva tartsanak. Gyere ide! Ide, a valóságba. Hagyd a félelmeket, gyere ide!
– Gyere ide, Hønbe – mondta a telefonba, amikor idősebb lettem, amikor az élet nehéz volt, és felhívtam.
És én elmentem Hønbe. Motorkerékpáron, vonattal vagy autóval.Befordultam a kapun, felhajtottam a vörös kavicsos úton. Nem beszéltem vele sokat a gondjaimról, de odamentem, ahol ő volt. Készítek neked egy csésze teát. Minden rendben lesz. Most már Hønben vagy.
Anya most az ágy szélébe kapaszkodik.Nekem már nincs Hønöm, amellyel hívogathatnám, eladtuk idegeneknek. Eladtuk idegeneknek! Ha azt mondom, „gyere ide”, nem értené.
Kinyitja a szemét és riadtan néz rám. Az összezavarodott valóság követi őt, bármerre is indulnak a gondolatai. Az egyetlen hely, ahová elcsalogathatom, hogy biztonságban érezze magát, azok a régi dalok. Így aztán odamegyünk.
Neked éneklek, kicsiny gyermek,
Neked éneklem újra és újra
Az ezüst és arany szavakat,
Csak neked énekelek, anya,
Csak neked énekelek, anya..."

Edit Klatt-Rénszarvasoko pásztora

A molyon, Emmi Lotta számos finn és finnugor kultúrával foglalkozó könyvet mutat be számunkra, és érdekes bejegyzései felébresztik az olvasó kíváncsiságát. Így kerültem kapcsolatba én is ezzel a könyvvel, aminek külön érdekessége, hogy a Móra Kiadó anno méltónak tartotta  a kötetet, és beválogatta a csíkos könyvek sorozatában. Az utóbbi hetekben bele-bele olvastam ezen kötetek értékelésébe, és nagy kedvet kaptam ahhoz, hogy egy újabb kihívás keretén belül alaposabban megismerkedjek velük. Ki is választottam öt csíkos, illetve öt pöttyös könyvet, ami megtetszett, aztán döbbenten tapasztaltam a könyvtárban, hogy a régi gyermekbarát sorozatból alig egy néhány kallódik a polcokon. Az általam megtervezett csokrot sajnos el kell felejtenem, mert az idő rövidsége miatt képtelen vagyok beszerezni ezeket. Nos, visszatérve  az eredeti könyvünkhöz, elmondható róla, hogy egy igazi kis ritkaság, érdemes olvasni és olvastatni gyermekeinkkel.

Az alaptörténet egy kissé szomorú téma, a körülbelül 6 éves kis Sara egyik nap vízért megy, amikor elrabolják vándor lappok, hogy később eladják Norvégiában. A kicsi lány vándorlásuk során megszereti ezeket az embereket, megismerkedik nyelvükkel, hagyományaikkal, babonás hitvilágukkal, csodaszép zenei kultúrájukkal, és új nevet is kap tőlük, ő lesz Neita, saját nyelvükön kicsi lány. Ahogy cseperedik ügyes kezű lány válik belőle, akit egyre csak a rénszarvasok érdekelnek, s minden vágya, hogy örökké Per-rel maradhasson szeretett állatai közelében. Ez a vágya csak részben valósul meg, mert a nomád élet állította nehézségek felemésztik a csoport erőtartalékát, és mindenkit áthal a változtatás szele. Per új utakra lépve keresi a nép fennmaradásának lehetőségét, és el kell válni a lánytól. A történet nem várt fordulattal zárul, és  a célközönség is megnyugodhat, Neita boldog lesz.

A könyv eltagadhatatlan erénye, hogy nagy részletességgel mutatja be a lappok, vagy ahogy maguk szeretik mondani a számik életét. A nomád népcsoport fő tevékenysége a rénszarvas pásztorkodás volt. Hatalmas csordáikat Finnország és Norvégia között vezetgették az év során mindig arra, ahol a legelők leginkább megfeleltek állataik igényeinek. Nagyon sajnálom, hogy olvas közben nem jelölgettem be az újabb és újabb hitüket megvilágító részleteket, pedig jó volna egy csokorba összeállítani például Rakah-ot, aki befészkeli magát az emberbe, és a víz felé vonzza, hacsak ki nem vágják az emberből és új nevet nem adnak neki, hogy Raukah még csak meg se találhassa még egyszer áldozatát, a többi számos babonával. A nomád életforma magában rejti a természettel való nagyon közeli, szoros viszonyt, ahol a csillagok nem csak vezérlik a népet, hanem üzennek is jelzik az eljövendőt. A sátoros élet szórakozási lehetősége a szájról szájra járó néphagyomány, a mesék, anekdoták tovább örökítése, és a meg nem szűnő állandó éneklés. Az év egy  részében szinte teljes a sötétség, életük viszonylag rövid nappalok, és hosszú homályba vesző estékből áll, van idő az énekre és a mesére.  Olof, de Neita nevelője Per is szinte mindent dalban mesél el, számukra minden kicsi dolognak jelentése van, és minden önmagán túli jelentéstartalommal bír. Az európai kultúrában elterjedt ötvonalas kottarendszerben képtelenség leírni és átörökíteni a számi dallamvilágot. A yoik, vagy joik általában hangszeres kíséret nélküli egyszerű dalok. Maximum dobos kísérettel csendülnek fel. Neita életében is nagy jelentősége lesz majd egy dalnak, ami megmenti őt az irigység sárga szemű kísértetétől. 

A számik ma egy körülbelül 80-100 ezres nagyságrendben létező Finnország, Norvégia, Svédország  és  részben Oroszország élő népcsoport, melynek életformája sokban hasonlít az európai emberéhez. Már csak részben foglalkoznak rénszarvas tenyésztéssel, motoros szánra cserélték régi szánjaikat, saját Számi Tanácsuk és Parlamentjük van, mely képviseli népük érdekeit. És bár sátraikat házra cserélték, amelyben kályha ontja a meleget, rénszarvasbőr kabátjukat gore-tex váltja fel, mégis viszik magukkal hagyományaikat mindannyiunk nagy örömére.

Az egyetlen bajom a könyvvel kapcsolatban maga a kerettörténet volt, ami megítélésem szerint túlságosan nyers és durva, főként, hogy gyerekeknek íródott könyvről van szó. A kislány elrablása és tehetetlensége bénítóan hat, és döbbenetes az, ahogy minden fájdalma ellenére a Stockholm szindróma iskolapéldájává válik, és megszereti elrabolóit. Tényleg csak ennyit írnék a könyv margójára negatívumként,  és szerencsére azóta sem hallottam lelki traumában hánykódó egykori olvasókkal. 

"Itt maradtam megannyi esttel..."

Babits Mihály- Szegény magára maradott 

 

 

 

Szivem magába szívott ezer illatot,  
ezerjó illat engem
hogy elkábitott!
Szivem most illatzacskó,
lelkem illatház:
ez a sok illat engem
hogy megbabonáz!
Virágok illatával
tele bús fejem,
virágok illatáról
rád emlékezem,
gyönyöröm aki voltál,
most vagy bánatom,
hogy tested vánkosára
le nem nyughatom.


Hervad a kertem violákkal –
Szegény violák!
Akár a ma, akár a holnap,
akár a világ.
Napos napot napok napolnak, –
hol a türelem?
Életpapok csapot papolnak, –
ó zord szerelem!
Sok hosszu, hosszu éjszakákon,
megint egyedül
szegény, szegény zugó fülembe
a Csönd hegedül:
komisz, keserves egy cigány ez
s ezer dala van:
kegyetlen, ős, örök vonóját
nyüvi nyomtalan.