Ezekkel a gyönyörű sorokkal kezdődik Körösi Zoltán legújabb könyve, mely egyetlen Könyvfesztiválos beszerzésem. Nem, mintha nem találtam volna méltónak ígérkező társakat mellé...
Nem bántam meg, hogy ezt választottam, mondjuk nem is bírtam volna ki, hogy ne ő legyen a kiválasztott, hiszen aki ismer, tudja, hogy prózája a szívem csücske.
Ebben a könyvében három generáció asszonyainak sorsát mutatja be nekünk. Stílusában sokban hasonlít eddigi családregényeihez, azt is hihettük volna, hogy akár a Hazánk szívéből lett kiollózva.
Nagyanya sorsával indul a mese, 1902-től, majd a sárréti Rác utcában találjuk magunkat, Bukovszki Sándor tímár, bőrgyári munkás mellett, aki immáron kilencedszerre kérte meg a Nagyanya kezét. A lengyel, nemesi származású férfi két gyermekkel ajándékozta meg a családot, Ilonával (1936) és Marikával (1941).
Ilonát tanítónőnek taníttatták, s nagy volt a riadalom, amikor Ilona később egy zenész cigányba lett szerelmes, Varga Istvánba. A zenész eltűnése miatt Ilona hamarosan egy másik férfi mellett találja magát, ő Drozdics József, erdész, akitől Ilonának két lánya született Kati (1962) és Kati nővére. Katit ötéves koráig a Nagymama neveli, de egy nap haza kell menni, ahol borzalmasan érzi magát. Szembesülnie kell a szülei állandó veszekedésével, apja alkoholizmusával, eszement féltékenységével, és azzal, hogy állandóan veri az anyját. Ilonka a két lánnyal egy nevelőintézetbe megy, ahol lakhatást és állást biztosítanak nekik, apját áthelyezik. Itt alakulnak kamaszokká, majd felnőttekké a lányok, itt nyílik ki számukra a világ, s itt csöppen be a szerelem is az életükben. Közben az úttörő élet nyújtotta romantikában ringatóznak, Zánka, őrsi gyűlések, mozgalmi énekek, esti diszkók. Miután Katit nem vették fel az orvosi egyetemre, elmegy otthonról, elkezd dolgozni, s éli a fiatal lányok életét. Fehér bőre, szeplői, vörös haja miatt mindig csúfolták, "-Pulykatojás, pulykatojás!", míg előnyére nem változtatja megjelenését. Ettől kezdve már nem ő a csúnya lány. Sikere beindul. Boldogul, ahogy tud. OTP takarékkönyv, albérlet, BT alakítása, a megváltozott viszonyok miatt svéd masszás oktatás, masszírozások, egy gyerek, majd megélhetési nehézségek, örök harag Ilonával, végül egy osztrák bordélyház.
Ez a sodródás könyve. Talán a legborongósabb Kőrösi család történet. Mindig is úgy éreztem, hogy a szerző ugyan elmeséli nekünk a legintimebb részletekig a hősei életét, de soha nem akar ítélkezni. Átérzi, hogy jó és rossz között dönteni, nem mindig olyan egyszerű. Alakjai mindig elfogadják sorsukat, elviselik a nehézségeket, de életüket valami pókháló finomságú szépség tartja a létben. Ezt a szépséget most nem éreztem. Sokkal jobban előjött a sodródás, az akaratnélküliség. Gyakran hangzik el a szereplők ajkáról, hogy :
„Mostantól minden jó lesz, nem is csak, hogy jobb, de jó. Nem volt
könnyű, de ha valamit nagyon akar az ember, az előbb-utóbb úgy is
sikerül, lehet, hogy nem úgy és nem akkor, de sikerül, ez biztos. Nem
csak szerencse ez és nem csak kegyelem, ez a dolgok rendje.”
Megelégedés, beletörődés, és csupán a ma túlélése. Csendességük nekem már némaság volt, szinte fájdalom és vágy nélküliek voltak. Hagyták, hogy kihaljon belőlük a zene, elengedték kötelékeiket is, mégsem repültek. Kétségtelen, vannak ilyen emberek, talán a kor, amibe születtek, az a hibás? Mindenki megfogalmazhatja magában az okokat, de nekem édes kevés lenne egy olyan örökség, ami abban forog, hogy most már minden rendben lesz, csak úgy lehet, mert érzem. Ilyen tekintetben most nem kaptam sokat ettől a történettől.
Hozott pontszám: 4
Kedvenc karakter: ??? (Talán Olga néni?)
Kalligram Kiadó, Pozsony 2013
Ár: 2900,-Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése