ne jöjjünk a világra férfi s nő alakban,
de legyünk vadludakká, melyek párban
[suhannak a magasban
s úgy nézzük majd a vakító hómezőket,
[tengereket és vizeket, hegyeket és felhőket,
s a világ vörös porát,
mintha magunk sohasem hullottunk volna oda.
Vietnam költészetében mindig előfordul a hó, pedig sose látnak havat. A hó Kínából, vagyis a képzelet tartományából származik: egy olyan világból, ahol a költői hagyomány és a nyelv szépsége elválaszthatatlan...
Virág szempillájú lányok, honnan tűntök elő?
Itt vannak ők, uram, ejha, bizony itt vannak
[ők...
Ily szépségek láttán, Egek, meg kéne
[semmisülni,
halni ezer halállal, ennyi sok báj előtt,
itt van, itt ez a kettő, ívelt szemöldökük égi
[sarlót idéz,
de pillantásuk, mint a jég, a fagyos, hideg
[szemük hova és kire néz?
Hajlékony fűzfaajtó vezet hozzájuk, lépj be hát,
udvarlásodra várnak ők, uram,
én pedig csak kint maradok, epekedve utánuk,
[némán, magányosan..."
(Nguyen-Khac-Hieu)
Raymond Jean francia író, több, mint negyven könyv szerzője. Ezek közül kettő a Sötét forrás, és a Trópusi zápor magyarul is megjelent. Nem túl olvasott kiadványok, szinte nem is hallani róluk, pedig a Trópusi zápor szerintem egy nagyon is érdekes munka.
Az egyetlen titka a könyvnek, hogy az első pillanattól kezdve nem szabad regényként kezelni. Nem is értem, miért nincs rajta a novella címke? Így olvasás után, leginkább irodalmi szöveggyűjtemény jelleggel illetném, mely a vietnami térség 1946-1966-ig terjedő időszakának ad mélységet. Az indokínai háború sebei, melyet Franciaország, volt gyarmata visszaszerzéséért vívott, tekinthető az egész írás alapjának. A bűntudat vezérli a szerzőt, és valamiféle jóvátételi szándék. Bár nem nevezném propaganda irodalomnak, de nem lehet nem észrevenni azokat az erőteljes kiszólásokat, melyek Amerika - nem is beavatkozása ellen, hanem megjelenése, és a térségre gyakorolt hatás miatt hangzanak el. Raymond Jean balos, pacifista beállítottságú, hangjában keveredik a bűntudat és a vád.
Az írások a legkülönfélébb stílusúak, nagyon laza szövet tartja csak őket össze. A leginkább visszatérő motívum Xuan ködbevesző, már-már mitikus alakja. A viet-minh katonalány, aki népének jelképe, de egyben a hagyomány és a közös emlékezés letéteményese is. Ő az a kapocs, aki összeköti a könyvbeli szerzőt saját népével. A történet sejteni enged valamiféle meghittebb kapcsolatot is közöttük, ami titkok halk elsuttogását is jelenti. Így kerülhetnek napvilágra a szerző levelei, melyet amerikai-francia barátainak ír. Ezek az írások pedig bemutatják azt a csupasz valóságot, amit megtapasztalhatunk a trópusi térségben, a koldusszegény családokat, a rizsföldeken combig vízben álló asszonyokat, a testüket áruba bocsátó leányokat, reményvesztett férfiakat, akiknek görnyedő háta, és triksákat pedálozó lába, a pöffeszkedő fehér ember kényelmét és gazdagságát hizlalja, míg ők maguk, olykor napokig koplalnak.
A tizenkét írás között vannak kifejezetten lírai hangot megütők, mint például az Illatok Folyója, mely csodás életkép és óda. Vannak a már említett levelek. Ezekre leginkább a harcos, vádló hangvétel jellemző. Illetve helyet kapott még néhány anekdota jellegű, kerek történet. Szerintem ezek a legemlékezetesebbek, és akár önálló olvasásra is ajánlanám őket. Ilyenek: A triksa, A dzsungel és a félvér katonalány, Az üvegszem, A tekintet.
Nagyon örülök, hogy kezembe akadt ez a könyv, és mindenkit bátorítok, hogy az antikváriumokban még mindig pár száz forintért beszerezhető példányokra csapjon le! Raymond Jean másik magyarul megjelent kötetének témája nem villanyoz fel különösebben, pedig írásmódja igazán elnyerte tetszésemet, hála Szíjgyártó László fordításának is. Egyetlen problémám a tipográfiával volt, igazából a betűméret nem kedvez az olvasásnak. (Nálam is addig volt várólistás, amíg be nem szereztem egy erősebb szemüveget.)
A szerzőnek létezik egy megfilmesített könyve is, az Ártatlan gyönyör. Ez sem túl ismert, de ha fellelem, szerintem meg fogom nézni. A filmet a Le Letrice című írás ihlette.
Az "Un fantasme de Bella B." című alkotásáért pedig 1983-ban megkapta a francia Prix Goncourt de la Nouvelle díjat is.
Hozott pontszám: 5
Raymond Jean
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése