Alapvetően teljesen össze vagyok zavarodva ezzel a könyvvel kapcsolatban. Körülbelül óránként változik a véleményem, tolódnak a hangsúlyok, halványulnak részletek. Azt gondoltam, hogy a legjobb lenne nem is írni róla semmit, félek, hogy az olvasói értékelés sokakat megbánthat.
Mégis írok egy összegzést, próbálok korrekt maradni, de előre bocsátom, hogy a könyv elolvasása mindenkire másként fog hatni.
A tizennyolc éves Lilinek már évek óta a kórház az élettere, súlyos, áttétes rákbetegségben szenved. Az édesanyjára alig emlékszik, őt is ugyanez a betegség ragadta el a családtól, amikor ő még csak nyolc éves volt. Édesapja a végletekig harcolni akar a lánya gyógyulásáért, de teljesen bizonyos, hogy innen már nincs visszaút. Amikor Lili végre átlépi a nagykorúság küszöbét, magához ragadja a kezdeményezést, és amellett dönt, hogy hazamegy meghalni, feladja a küzdelmet, és amíg lehetséges, teljesíti a bakancslistáját. Edina, Lili nővére lesz a támasza ebben a nagy elhatározásban, amiről az apja természetesen hallani sem akar. De mégis, kinek az életéről van szó? Ki dönthet?
A hazatérés viszont egy előre be nem tervezett, új kapcsolatot is hoz magával. A szomszédba költözött Noel véletlenül lekapja az égben gyönyörködő lányt. A fiú az egyetlen, aki nem tud Lili betegségéről, és a lány azt akarja, hogy ne is tudjon meg semmit.
A családdal és barátokkal töltött utolsó időszakról szól ez a megadatott pár hét. Egy a valóságban nem létező gyógyszer segít a lánynak abban, hogy az utolsó időszakban ne legyenek fájdalmai.
A könyv tehát nem a valóságról szól, hiszen, ilyen gyógyszer nincs. Ugyanakkor a halálos betegség minden státusza jelen van. Nem mese csodaszerrel, hanem realisztikus történet. Nem tudom meghatározni, kinek szól? Erős, érzékeny kamaszoknak? Végig fogják bőgni, az biztos, de ők eddig is érzékenyek voltak. Akit érzékenyíteni akarna, azoknak meg túl romantikus színezetű.
Az olvasó teljesen átveszi a történet hangvételét, a betegség ketrecébe záródik maga is. Ez egyáltalán nem kellemes. Nem mindenki alkalmas arra, hogy ilyen témájú könyvet olvasson.
Az elmúlt években született néhány, a valóságot feldolgozó alkotás a magyar szépprózában is, és ott ugyanezt lehetett látni. Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplója, Szilasi László Luther kutyái, Szív Ernő Legionella füzete (Az irodalom ellenségei kötetben) vagy Nádas Péter Saját halál című alkotása (bár ezt még nem olvastam).
Talán ezek a könyvek, beleértve az Élni akarok is, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy feldolgozzuk a feldolgozhatatlant. Nekem nem jött be a könyv hangvétele, manipulálva éreztem magam. Igen felerősödik a jelentősége minden apróságnak az élettől való búcsúzáskor, de nem ennyire.
A 2018-ban megjelent ifjúsági kategóriában, zsűrizés miatt olvastam a kötetet. Ismét csak azt kell mondanom, nem én vagyok a célközönség, mint ahogy a többi ifjúságinál sem. Azt látom, hogy sok fiatal szereti, de azt is gondolom, hogy nem így kellene az élet adta értékek megbecsülését megközelíteni. Az elvitathatatlan, hogy Rácz-Stefán Tibor nagyon otthon van a tinik világában, remekül alkotja meg a világukat, és írása pont azért volt olyan szuggesztív, mert jól forgatja a tollat is. Meredek témát választott, megosztó könyv lesz!
Hozott pontszám: 3
A könyvfesztiválon láttam, hogy nagy rajongói tábora van, sokan álltak be hozzá dedikáltatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése