Senki ne ijedjen meg, hogy egy szakmai könyvet hoztam ma, mert habár tartalmilag a család áll a kötet fókuszában, de a módszer és a pszichológiai megközelítés nemcsak családgondozóknak, hanem minden emberrel vagy csoporttal kapcsoltba kerülő személynek hasznos lehet. Teszem azt, ha leendő anyósodnál szeretnél bevágódni!
A májusban olvasott Megoldásfókuszú iskolák könyvvel kapcsolatban írtam, hogy Sue Young a megoldásfókuszú problémamegoldás gondolatát a Milwaukee-ban tevékenykedő Insoo Kim Berg és Steve de Shaze-tól vette át. Az már csak ráadás volt, hogy ez időben egy másik ismerősöm is felhívta figyelmemet erre a kiadványra. A családterápiás sorozatból már olvastam egy-egy kötetet, és azoknál sem éreztem, hogy kizáró tényező, hogyha valaki nem családokkal foglalkozó szakember lenne.
Szóval csak bátran!
Steve de Shaze (1940-2005) és felesége Insoo Kim Berg (1934-2007) nevéhez köthető tehát, az úgynevezett megoldásfókuszú esetkezelés, melynek alapja, hogy a klienset olyan kompetens személynek tekinti, aki rendelkeznek mindazokkal az alapvető eszközökkel, melyekkel képes rendezni problémáit. A szakembernek csak abban kell segítenie, hogy az ügyfél vizualizálni tudja ezt a pozitív kimenetelt, és mozgósítsa a kliensben meglévő potenciákat. A házaspár 1978-ban létrehozta a "Brief Family Therapy Centert", mely sajnos haláluk után bezárta kapuit, de a módszer oktatását átvette a "Solution Focused Brief Therapy Association".
A Konzultáció sokproblémás családokkal kötet címe pedig tényleg ne rettentsen el senkit, mert csupán az utolsó húsz oldal szól kifejezetten erről! Már ha elfogadjuk, hogy a problémák önmagukban állnak, és nem ok okozat következményei.
A kötetben először általános megfontolásokat olvashatunk a családkonzultációval kapcsolatban, amelynek természetesen az az alapja, hogy a megoldás egy családi probléma rendezésére nem az, hogy kiemeljük a gyerekeket a családból. A megoldásközpontú terápia megvalósulásáról olvashatunk ezután, először általános, tényleg rövid bemutatással. Ebben szerepelnek olyan felvetések, mint mi is a terápia szerepe, célja, mik az alapszabályai. Ezek már ismerősen csengtek számomra Sue Young könyve után. Azért a három alapszabályt megosztom:
1. Ha nincs törés, ne gipszelj!
2. Ha rájöttél, hogy mi működik, ismételd azt!
3. Ha valami nem sikerült, akkor ne ismételgesd!
Ugye, hogy ezek nem csak a családterápiában követendő lépések?
Majd végigveszi a könyv a terápia állomásait. A kezdeti szakaszban kiemelt fontossága van az információgyűjtésnek, a családlátogatásnak, és a kapcsolat minőségének a klienssel. Tapintatos, figyelmes hozzáállást követelnek meg ezek a lépések. Majd a szerző áttér a probléma meghatározásának fontosságára, és arra, hogy milyen erők lehetnek és vannak egy családban. Az egész kapcsolatépítés a jó kérdések feltevésében rejtőzik. A szerző számos példa segítségével illusztrálja, hogyan lehetünk képesen igazán vezetni a beszélgetőpartnerünket. És most ismét szándékosan emeltem ki, hogy nem feltétlenül kell a családgondozás keretein belül maradnia a módszernek. A mindennapi konfliktuskezelésünk, a pedagógus-szülő közti kapcsolatunk, az értékesítő-vásárló közti viszonyban is ugyanezek a helyzetek jelennek meg. Természetesen a könyv alapvetően a családon belüli problémákra reagál, annak vizsgálja számos spektrumát. A negyedik fejezet az együttműködés fejlesztését mutatja be. Például, hogy hogyan csatlakozhat a terapeuta a klienshez? Ennek tizenkét lépését kőbe lehetne vésni. Most viszont a szakembereknek ajánlanám, hogy ezt a két oldalt lapozzuk át néhanapján! (48.-49. oldal) A célok és szerződések meghatározása rész olyan profi célmeghatározásokat tartalmaz, amit a kedves szülők is alaposan megfontolhatnának gyermeknevelés közben.
Nem bírom megállni, le kell ezt is írnom:
1. A cél legyen kicsi, egyszerű és reálisan elérhető!
2. A cél pozitív helyettesítő viselkedés legyen!
3.A cél legyen fontos a kliens (gyermek) számára!
4. A cél egy új viselkedés kezdete legyen!
A hatodik fejezet hasznos kérdéseket és technikákat tartalmaz, ezek az alapszabályból ismerősek lehetnek. Itt találkozunk az úgy nevezett "csodakérdés" módszerrel, amit Sue Young szintén alkalmaz. Szóba kerül az értékelés fontossága, milyen fázisai és befejezései lehetnek az esetgondozásnak. A könyv számol az elakadás, a sikertelenség kérdéseivel is. Ha teljes az elakadás, "csinálj valami mást", mondja Berg. Kövesd a figyelmeztető jeleket! Ehhez öt pontban kínál megoldási lehetőséget.
Majd 14 szuper mankót dug hónunk alá, amit mondanom sem kell, hogy bárki alkalmazhat, bármely nehézség kapcsán. Szerintem néhányat simán használunk is minden tudatosság nélkül. Ezt a 131-144 oldalig tartó részt szintén be kellene keretezni! Az utolsó, 10. fejezet pedig kifejezetten speciális problémákkal, krízis-intervencióval és sokproblémás családokkal foglalkozik.
Összességében egy nagyon ütős módszertannal találkozik az olvasó, amit -nem győzök hangsúlyozni-, nem feltétlenül csak szakemberek használhatnak egy adott területen. Talán ezért is lett alkalmas arra, hogy az iskolai bántalmazásokkal kapcsolatos módszertan nőjön ki belőle.
Hozott pontszám : 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése