Talán pont ez a kötet kellett nekem most, hogy kibillentsen onnan, ahová szépen beleragadtam. Azt hiszem, hogy felállni segített, a többit majd meglátjuk. De miért is, és mit nyújtott nekem?
A történet viszonylag széles intervallumot ölel fel, ahogy azt az alcím is jelzi, nemzedékünk regénye. A cselekmény az 1950-es évek környékén született gyerekek hízótáborával kezdődik, ahol nyolc második osztályos barátságot köt egymással, és létrehozzák a 8ak -at. Gyuri, Tibor bácsi, Kobra, Sneci, Malaci, ás három lány, Vica, Lencsibaba és Joli. A tábor után hazamennek, mindenki máshova, de barátságuk egy életen át megmarad. Először naplókat vezetnek, ahová leginkább az egymással kapcsolatos találkozásaikat írják le, majd egyre több napló, levél, feljegyzés és a modern kor beköszöntével emailváltás, konferenciabeszélgetés történik. Ahogy idősödnek szaporodnak a külső kapcsolatok is, akik hozzátapadnak a 8ak-hoz. Barátok, férjek, feleségek, szeretők és ezek többszörösei. Tény, hogy az 1950-2010 terjedő hatvan évet nem lehet a történelmi változások, politikai befolyások nélkül értelmezni, de pont az a jó ebben a regényben, hogy megengedi a hátralépés lehetőségét, a távlati szemléletmódot. Az embert mutatja be, úgy egészében, a vágyait és törekvéseit, azt, hogy mi az, ami igazán fontos lehet számunkra, és mi az, ami csak a májá szemfényvesztése.
A nyolc gyerek, nyolc sorsot jár be. Teljesen tipikus elemekkel találkozunk, igazán megdöbbentő vagy különleges részlet nincs. Ez a homogenitás teszi lehetővé az olvasó számára, hogy végig nyugodt tudjon maradni. Talán pont emiatt a rezignáltság miatt, nagyobb érzelmi elragadtatások hiánya miatt nem olvasok sokszor a szerzőtől. De ebben a történetben ezt teljesen a helyén volt így. Sőt, volt egy-két olyan részlet, ami kifejezetten tetszett. Az egyik ilyen zseniális húzás egy külső barát, Wass Márton beillesztése a történetbe. Először még nem tűnik fel, de folyamatos jelenléte egyre inkább arra tereli az olvasó figyelmét, hogy ez Vámos alteregója. Amikor kitér az "írogatsz még? " kérdéskörre, akkor lettem 100 százalékosan biztos abban, hogy ez ő. A történet legvégén pedig már az is rájöhet erre, aki soha nem vett rész Vámos író-olvasó találkozón.
Egy másik kiemelendő gondolat az a végső állomás, ahová az életben maradtak eljutnak, ahogyan próbálják kimondani kvázi, hogy mi lehet az ember életének az értelme. Illetve a Hellinger féle családfaállítás motívuma bekapcsolja nemzedékünk regényét a nemzedékek regényébe, a történelembe és világtörténelembe. Az egyénből indulunk, a 8ak csapatába kerülünk, majd családba, egy korszak viharaiba, aztán összekapcsolódunk az ősökkel. Van a regényben egy horizontális szélesedés, amihez a fináléban transzcendentális mélyülés is kapcsolódik. Persze könnyű a másvilág felé fordulni akkor, amikor már minden birtokolhatóról le kell mondani. A szépségről, vagyonról, kapcsolatokról, egészségről, szerelemről.
A kötet egy kedves ismerősöm kedvence, azért is olvastam el, és bár nem egy vidám megközelítést választott Vámos Miklós az élet bemutatásához, azért mindenképp érdemes volt részese lenni.
Hozott pontszám: 5
Vámos Miklós
"Mindannyian belátták, hogy a pártonkívüliként nem boldogulhatnak. Ebben az országban a párt a védőháló. Nemcsak arra szolgál, hogy bebújhassanak mögé, hanem arra is, hogy mászhassak rajta szépen fölfelé. " 235.old
"Ma már az emberek jóformán csak a saját testi és lelki javítgatásukkal foglalkoznak. Sportolnak, kocognak, futópadoznak, mozgatóöltönyökben rázatják magukat. Meditálnak, jógáznak, többféle kócshoz, mesterhez és mágushoz folyamodnak. Ki-ki magára figyel, nem a másikra. Hiába szövögetjük a kapcsolati hálónkat egy életen át, mire legnagyobb szükségünk lenne rá, semmivé lesz..." 423.oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése