Harag Anita - Évszakhoz képest hűvösebb

Tizenhárom novella az elsőkönyves Harag Anitától. 

Tizenhárom női novella. 

A legerősebb érzés, ami olvasás után bennem testet ölt, hogy ezek a női sorsok tetten ért mozdulatai. Egy szikár összenézés, amikor egy tekintetből tudjuk, hogy miről van szó. 

Az utóbbi időben egyre több novelláskötet jelenik meg -vagy nekem kerül több a kezembe, ki tudja-, mindenesetre elég jó írásokkal találkozhatunk. Tény, hogy rohanó életmódunkhoz jobban igazodnak  ezek a rövidebb lélegzetvételű darabok, melyek inkább kihasítanak egy darabot az életből, mint egyben láttatják annak ívét. Mindkettőnek megvan a létjogosultsága, de maradva a novellánál, ez a műfaj azért is képes jobban simulni az életünkhöz, mert valahogy jól hozza azt az életérzést, amit a mindennapokban megtapasztalunk. A novellák sok dologra képesek viszonylag rövid idő alatt, és sokszínűségük nem csupán a témákban jelenik meg, hanem a formai kísérletezéseknek is lehetőséget biztosítanak. Ezekkel is találkoztam a kötetben, és messze nem bontottam ki minden részletét. 

Témai sokoldalúsága tulajdonképpen a különféle életszakaszok eseményeiben villan fel, mondhatni semmi különös, ilyeneket élünk meg mindannyian. Mégis köznapiságuk mellett mindegyikben felbukkan egy pici disszonancia, amikor az élet kicsit kibillen. A legtöbbször az egyensúlyvesztés oka a betegség, a halál, vagy egyéb veszteség, legyen az a függetlenség, vagy  a stabilitás megingása. Mégis azt mondom, hogy Harag Anita minden írása egy külön univerzum, és muszáj úgy kezelni őket, mert egytől egyik erős, kerek történetek és mindegyik megérdemel egy saját időt. Éppen ezért nehéz írni egyben a kötetről.

Ha megpróbálom megragadni, hogy mi az, ami egységet képvisel a darabokban, akkor talán a kissé csendes, érzelemmentes megközelítést emelném ki. Ez a hozzáállás semlegessé teszi a terepet az olvasó számára, és így képesek vagyunk hozzáadni a magunk részét a történethez. Itt van például a címadó novella, az Évszakhoz képest hűvösebb, melyben a szakítások után Lukács folyton visszajön a lányhoz, és egy alkalommal arra hivatkozik, hogy milyen volt a horvátországi nyaralás. A lány végiggondolja, hogy milyen is volt, nem minősít, az olvasó hozzárak egy privát véleményt, egy érzést, és a szöveg fut is tovább ugyanebben a tempóban. Szóval van munkánk még ezzel, nem kapunk készen semmit. Mindenképp ott lopakodik egy kellemetlen érzés a sorok között, ha más nem, egy kósza anyajegy a háton, egy hűtlenségre utaló mozzanat, egy soha ki nem deríthető tény.

Formai megközelítésből érdekes volt a Huszonöt méter, ami olyan intenzív utakat jár be érzelmi szempontból, amire nem számítottam. Szeretet, ragaszkodás, utálat milyen közel is vannak olykor egymáshoz. Legmeghatározóbb novella a Székesfehérvártól nyugatra volt számomra, talán mert átéltem magam is a helyzetet. De nagyon tetszett az első írás, az Ásványvíz és a záró darab, a Családi anamnézis, melyet  érdemes picit magunkban is kifejteni. 

Tartalmas kötet, azt mondom, hogy érdemes lesz később újra elővenni egyet-egyet  a novellák közül. Ismerkedjetek Harag Anita nevével, érdemes! 

Hozott pontszám: 4/5

Harag Anita

Fotó: Ruzsovics Dorina

"Álldogál, és az egyik piros kabátos lányról én jutok eszébe. Vagy egy francia buldogról, hogy odafutok megsimogatom. Vagy egy illatról, utánafordul. Álldogál, és valamiről az eszébe jutok, de nem vagyok ott. Ha az eszébe jutok, sosem vagyok ott. Ha az eszembe jut, sosincs itt."

"A legcsendesebb lányok okozzák a legnagyobb meglepetést, ezt már megtapasztalta többször is."