2020. szeptember 13., vasárnap

Gazan, Sissel-Jo - Tintagomba

 Az őszi Margó fesztiválon volt szerencsém élőben látni és hallgatni a dán írónőt, aki igazán izgalmasan mesélt "A dinoszaurusz tolláról" című magyarul is megjelent könyvéről. Maró hiányérzetet keltett bennem, hiszen az említett kötetet nem olvastam. A barátságos beszélgetésből átjött egy rendkívül természetes, de ugyanakkor elkötelezett írói habitus, és amint láttam, hogy a Jaffa Kiadó meglep minket Sissel-Jo Gazan "legújabb" könyvével, várólistára is tettem. A duci kötet első pillanatban is jó érzéssel töltött el, ízléses borítója és több, mint 500 oldalas vastagsága nagy reményeket ébresztett bennem. Örömmel tapasztaltam, hogy nem kellett csalódnom.

Rendkívül pergőn, izgalmasan kezdődik a történet, egy titokzatos betegségben szenvedő takarítónő esetét olvashatjuk, aki  valószínűleg gombamérgezés miatt betegedett meg. A különleges tintagomba, melynek egy parányi darabkája is életveszélyes vesekárosodást okoz, valahogy kapcsolatba került a nővel. De vajon hol és hogyan történhetett ez? Választ csak a kötet legvégén kapunk, addig viszont megismerkedhetünk Hellével, Dánia legelkötelezettebb gombaszakértőjével és az ő lányával, a történetet mesélő Rose-al.

Az 1980-as évek derekán járunk, Rose tizenhárom éves, és a legégetőbb kérdés számára, hogy ki lehet az apja? Édesanyja,  Helle elkötelezett hippi volt, egy kommuna közösségében élt lányának fogantatásakor, és nem igazán tud válaszolni Rose kérdésére. A kamaszlány életében nemcsak a vérségi kötelékek fontosak ebben az életszakaszban, hanem minden, a most kialakuló identitásához hozzáadó részlet. Így a barátok is. Török származású barátnőjével utcai falfirkákat kezdenek el gyűjteni, egy füzetbe másolják, és hamarosan nemcsak regisztrálók, hanem maguk is alkotókká válnak. A street art világa nem kevésbé különleges, mint amilyen az édesanyjáé volt. Hamarosan izgalmasabbnál izgalmasabb eseményeknek lesz a tanúja, melyhez nagyban hozzájárul Krudt, mondjuk úgy, Rose  nevelőapja is. A hobbinak induló graffitizés azonban élete hivatása lesz, az édesanyjától örökölt szenvedélyes hivatástudattal éli meg majd munkáját, melynek legnagyobb kihívása a "Tintagomba" néven működő utcaművész munkáinak nyomon követése lesz. 

Ez a többszörösen összetett regény számomra olyan volt, mint egy feneketlen bőrönd, mely magát Dániát képviseli. Helle szenvedélyesen be akarja gyűjteni az országban fellelhető összeg gombafajtát, s időközben hatalmas felfedezéseket tesz a gombákkal kapcsolatban. Gyógynövénynek, a jövő zálogának tartja őket. Közben továbbra is minden porcikájával lázasan küzd a kapitalizmus ellen. Rose egy születőben levő művészetbe csöppen, sajátos önkifejezése azonban a bandaháborúk célkeresztjébe sodorja őt, aminek súlyos következményei lesznek. Beleszeret egy illegális házfoglalóba, aki nem kevesebbet akar, mint megváltoztatni a világot. Mégis a konzervativizmusáról híres Jacok barátnője lesz. Megpróbál egy normálisnak tűnő életet élni, de folyton akadályokba ütközik. Jacob apja is nagy kihívás a lány számára, hiszen pont azt az illegális házbitorló bandát üldözi, akinek vezetőjébe Rose belehabarodott. És ott van még nekik a nagyi is, aki ártatlan Pablo Neruda rajongónak tűnik, ismeri a chilei költő szinte minden versét, de a kötet végére kiderül, hogy mélységes mély titok lengi körül. 

Megtalálható ebben a regényben minden, a nácizmus öröksége, a komfortos világ elleni küzdelem, a szociális egyenlőséget követelő fiatal réteg, az utcaművészek politikai tartalmú üzenetei, de a homoszexualitásról és a droghasználatról is kendőzetlenül olvashatunk. 

Olyan gazdag és burjánzó a regény, hogy képtelenség bármit is kiragadni belőle úgy, hogy az önmagában álljon. Minden olvasó számára egyedi üzenete lesz, én csak a sajátomról beszélhetek. Nekem a történet végére a "titok" lett a kulcsszó. Így utólag persze látszik, hogy a titok mennyire velejárója volt minden egyes szálnak a könyvben. Az éj leple alatt felkerülő falfestmények, a háztetőről leskelődő lányok, a megfigyelés alatt tartott ház, Rose igazi apjának kiléte, Jacob húgának halála vagy Krudt amerikai eltűnése. Nem túlzok, de még közel sem soroltam fel az összes rejtélyt, melynek feltárására vállalkozik a kötet. Nem egyszerű az élet ebben a folyton zsizsegő világban, ahol a szereplők is igazán karizmatikus, nagy alakok. A látszólagos középszerűség mögött is fontos személyek húzódnak meg, akik mind képviselnek valamit. Bevallom, ettől a kötet számomra kicsit olyan "megcsinált" lett, férjen még valami bele abba a bőröndbe: egy öngyilkos figura, egy bevándorló, egy szklerózis multiplex-es, egy vérfertőzés...

Ettől eltekintve a "Tintagomba" egy hihetetlenül olvasmányos, letehetetlen kötet. Olvasás közben az jutott eszembe, hogy ez könyv ugyanúgy szól a fiataloknak, mint a korábban született generációnak, egyszerre kultúrtörténet és tudományos módszertani bemutató, de legfőképp társadalomismeret. A dán társadalom keresztmetszetét nézhetjük meg közelről. Igen, azokét a dánokét, akik állítólag a világ legboldogabb emberei. Habár Sissel-Jo Gazan jelenleg Berlinben él, de jól ismeri ezt a világot, hiszen maga is a történetbeli Aarhusban nevelkedett. Sokszínű világba lépünk be a regény által, ahol nem csupán a graffiti művészet, a poszterek és utcai installációk  varázsolják körénk ezt a pezsgést, hanem mindenfelől árad  a gazdagság. 

Hozott pontszám: 4/5

 

                                              Sissel-Jo Gazan a 2019 őszi Margó fesztiválon

 


1 megjegyzés: