Rendkívül pergőn, izgalmasan kezdődik a történet, egy titokzatos betegségben szenvedő takarítónő esetét olvashatjuk, aki valószínűleg gombamérgezés miatt betegedett meg. A különleges tintagomba, melynek egy parányi darabkája is életveszélyes vesekárosodást okoz, valahogy kapcsolatba került a nővel. De vajon hol és hogyan történhetett ez? Választ csak a kötet legvégén kapunk, addig viszont megismerkedhetünk Hellével, Dánia legelkötelezettebb gombaszakértőjével és az ő lányával, a történetet mesélő Rose-al.
Az 1980-as évek derekán járunk, Rose tizenhárom éves, és a legégetőbb kérdés számára, hogy ki lehet az apja? Édesanyja, Helle elkötelezett hippi volt, egy kommuna közösségében élt lányának fogantatásakor, és nem igazán tud válaszolni Rose kérdésére. A kamaszlány életében nemcsak a vérségi kötelékek fontosak ebben az életszakaszban, hanem minden, a most kialakuló identitásához hozzáadó részlet. Így a barátok is. Török származású barátnőjével utcai falfirkákat kezdenek el gyűjteni, egy füzetbe másolják, és hamarosan nemcsak regisztrálók, hanem maguk is alkotókká válnak. A street art világa nem kevésbé különleges, mint amilyen az édesanyjáé volt. Hamarosan izgalmasabbnál izgalmasabb eseményeknek lesz a tanúja, melyhez nagyban hozzájárul Krudt, mondjuk úgy, Rose nevelőapja is. A hobbinak induló graffitizés azonban élete hivatása lesz, az édesanyjától örökölt szenvedélyes hivatástudattal éli meg majd munkáját, melynek legnagyobb kihívása a "Tintagomba" néven működő utcaművész munkáinak nyomon követése lesz.
Ez a többszörösen összetett regény számomra olyan volt, mint egy feneketlen bőrönd, mely magát Dániát képviseli. Helle szenvedélyesen be akarja gyűjteni az országban fellelhető összeg gombafajtát, s időközben hatalmas felfedezéseket tesz a gombákkal kapcsolatban. Gyógynövénynek, a jövő zálogának tartja őket. Közben továbbra is minden porcikájával lázasan küzd a kapitalizmus ellen. Rose egy születőben levő művészetbe csöppen, sajátos önkifejezése azonban a bandaháborúk célkeresztjébe sodorja őt, aminek súlyos következményei lesznek. Beleszeret egy illegális házfoglalóba, aki nem kevesebbet akar, mint megváltoztatni a világot. Mégis a konzervativizmusáról híres Jacok barátnője lesz. Megpróbál egy normálisnak tűnő életet élni, de folyton akadályokba ütközik. Jacob apja is nagy kihívás a lány számára, hiszen pont azt az illegális házbitorló bandát üldözi, akinek vezetőjébe Rose belehabarodott. És ott van még nekik a nagyi is, aki ártatlan Pablo Neruda rajongónak tűnik, ismeri a chilei költő szinte minden versét, de a kötet végére kiderül, hogy mélységes mély titok lengi körül.
Megtalálható ebben a regényben minden, a nácizmus öröksége, a komfortos világ elleni küzdelem, a szociális egyenlőséget követelő fiatal réteg, az utcaművészek politikai tartalmú üzenetei, de a homoszexualitásról és a droghasználatról is kendőzetlenül olvashatunk.
Olyan gazdag és burjánzó a regény, hogy képtelenség bármit is kiragadni belőle úgy, hogy az önmagában álljon. Minden olvasó számára egyedi üzenete lesz, én csak a sajátomról beszélhetek. Nekem a történet végére a "titok" lett a kulcsszó. Így utólag persze látszik, hogy a titok mennyire velejárója volt minden egyes szálnak a könyvben. Az éj leple alatt felkerülő falfestmények, a háztetőről leskelődő lányok, a megfigyelés alatt tartott ház, Rose igazi apjának kiléte, Jacob húgának halála vagy Krudt amerikai eltűnése. Nem túlzok, de még közel sem soroltam fel az összes rejtélyt, melynek feltárására vállalkozik a kötet. Nem egyszerű az élet ebben a folyton zsizsegő világban, ahol a szereplők is igazán karizmatikus, nagy alakok. A látszólagos középszerűség mögött is fontos személyek húzódnak meg, akik mind képviselnek valamit. Bevallom, ettől a kötet számomra kicsit olyan "megcsinált" lett, férjen még valami bele abba a bőröndbe: egy öngyilkos figura, egy bevándorló, egy szklerózis multiplex-es, egy vérfertőzés...
Ettől eltekintve a "Tintagomba" egy hihetetlenül olvasmányos, letehetetlen kötet. Olvasás közben az jutott eszembe, hogy ez könyv ugyanúgy szól a fiataloknak, mint a korábban született generációnak, egyszerre kultúrtörténet és tudományos módszertani bemutató, de legfőképp társadalomismeret. A dán társadalom keresztmetszetét nézhetjük meg közelről. Igen, azokét a dánokét, akik állítólag a világ legboldogabb emberei. Habár Sissel-Jo Gazan jelenleg Berlinben él, de jól ismeri ezt a világot, hiszen maga is a történetbeli Aarhusban nevelkedett. Sokszínű világba lépünk be a regény által, ahol nem csupán a graffiti művészet, a poszterek és utcai installációk varázsolják körénk ezt a pezsgést, hanem mindenfelől árad a gazdagság.
Hozott pontszám: 4/5
Örülök, hogy tetszett! Örök (szép) emlék marad az a találkozás.
VálaszTörlés