Gyurkovics Tamás - Migrén

Gyurkovics Tamás a Migrénnel számomra megteremtette a Mengele bőröndje  című könyvének  ellenpontját. Tükörképét? Ahogyan tanúi lehetünk a "Halál Angyalának" minden lelkiismeret-furdalást nélkülöző dél-amerikai bujdosásának, úgy a Migrénben láthatjuk, hogy Spielmann Ernő egy pillanatra sem tud szabadulni tettei súlyától. Pedig hol van az ő vétke Mengele tetteihez képest? Egy megnyomorított élet örökös migrénes görcsében, egy besötétített szoba legmélyén járunk, ahonnan az olvasó is csak fejét fogva távozhat. 

Spielmann Ernő azoknak a fiú  ikergyerekeknek a "Zwillingsvater"-ja, akiket Josef Mengele maga választott ki kísérleteinek célcsoportjául. Bár maguk az orvosi kísérletek szörnyűek voltak, de ezeknek a kicsiknek mégis jobb sors jutott, mint az Auschwitz-Birkenau táborba került többi gyermeknek. Spielmann meg is tesz mindent értük, sőt akiket lehet bevon ebbe a kiválasztott csoportba, vásárra viszi a bőrét, hogy minél több magyar zsidó gyermeket megmentsen. A láger felszabadítása után magára vállalja a negyven gyerek hazahozatalát. A megerőltető téli út cseppet sem egyszerű. A vonatok nem járnak, a sínek lefagytak, az élelmezés szinte nem is létezik és hol a tífusz, hol a tetvek kínozzák a csapatot. Az egész küldetés reménytelen.

Spielmann Ernő egy külső szemlélő számára számos hőstettet hajtott végre, de önmagának nem tudott megbocsátani azért, hogy nem védte meg a tábori ikreket, a rábízottakat a bántalmazásoktól. Egész életét örökös bűntudatban élte le. Folyton azt várta, hogy mikor állítják a vádlottak padjára. Az életben maradottak bűnhődésében tengette napjait, ennek kivetülései lettek az egyre erősödő fejfájási rohamok, melyek lassan elviselhetetlenné tették a férfi életét. Csak ekkor meséli el feleségének, hogy milyen szerepet töltött be a táborban. Bár látszólagos nyugalomban élnek Izraelben, de az események kicsúcsosodnak, amikor Jeruzsálemben megkezdődik Eichmann pere, az évszázad pere. Spielmann arra számít, hogy őt is megtalálják, rájönnek tetteire és a vádlottak padján fog kikötni. Egy ilyen horderejű dolgot nem is lehet elfelejteni. 

A regénynek van egy magyarországi szála is, mely először picit váratlanul ugrott elő, aztán lassan, a regény vége felé helyére került, de még így is kicsit erőltetett lett számomra. Pedig önmagában megérne egy külön regényt. 

Gyurkovics Tamás könyvét olvasva számos gondolat tódul az ember fejébe, csak úgy kavarognak; szégyen, bűntudat, trauma feldolgozás, a túlélés mibenléte, titkok, megalkuvás. Számomra két erőteljes sodrása volt a könyvnek, az egyik, az örökké foglalkoztató túlélők sorsa, a másik, a gondolat hatalma. Sokáig úgy éreztem, hogy akik túlélték a borzalmat, azoknak onnantól kezdve boldog életük volt. A fellélegzés eufóriája azonban nem tartott sokáig. Számos irodalmi és filmélményem segítségével kezdtem kijózanodni. Ennek árnyalatait nem is részletezném, de az életben maradottak bűntudatának ilyen mély ábrázolásával még nem találkoztam. A gondolat ereje volt a másik számomra lényeges üzenete a kötetnek. Spielmann úgy éli le életét, hogy aki életben maradt az csak bűnös lehet. Az ember, aki beleragad önmaga gondolataiba, képzeteinek valóságos voltában él. A benne megjelenő önértékelés ugyanolyan erővel bír, mint a valóság. Innen egyedül nincs kivezető út, hiszen a tudatalatti nem képes megkülönböztetni egymástól e két létezőt.
Ez a szélsőség ugyanolyan hajmeresztő, mint a „Mengele bőröndjében” alakot öltő, minden bűnösség tudata nélkül élő menekülő orvos. Már-már groteszk ez a két figura. Természetesen, mire Spielmannal végigjárjuk a maga kálváriáját, mély empátia alakul ki bennünk, s a kezdetben kissé szenvtelenül ábrázolt ikerfiúk „kápójának” sorsa nagy hatással lesz mindannyiunkra.
Gyurkovics Tamás megközelítése nagyon tetszett. Szépen egyensúlyoz a regény a józanság és az összetett érzések között. Van a kötetben egyfajta higgadtság is, de a lapok előrehaladtával mégis részeseivé tudunk válni az eseményeknek. Külön örültem, hogy nem akart a szerző manipulálni a gyerekek kínzásának mibenlétével, halványan, már-már leegyszerűsítve mutatja be a lágerbeli életüket.
A kortárs magyar irodalom egy fontos darabjával találkozhattam. A Migrén önálló olvasásra is alkalmas, de én erősen ajánlom mellé „Mengele bőröndjét”, mert a kettő valahogy együtt még jobb.

Hozott pontszám: 5 

Gyurkovics Tamás

Fotó: Draskovics Ádám

"Aki túlélte, az ártatlan nem lehet, a bűnösség vélelmét kéretik a tanú esetében is figyelembe venni!"

"Évek óta és kedélyes nyíltsággal tervezgetik, hogy egyszer továbbállnak innen, nagyobb otthonba és talán új szomszédságba költöznek, ahol az élet máshogyan van kikeverve a múlt, a jelen és a jövő színeiből, mint itt, ahol az ember hiába elegyíti a paletta színeit, a hétköznapok árnyalatát végül mindig a múlt határozza meg; a tábor szürkéje."