"A halál olyan, mint a nap; nem tudunk szembenézni vele"
Nem könnyű témát választott a szerző, és meglátásom szerint az, aki leemeli a polcról ezt a kötetet, nem könnyű útra vállalkozik, ugyanakkor megtette az első lépést afelé, hogy sokkal jobban legyen. Mivel, ahogy erre már utaltam is, rengeteg probléma gyökere ez az ősszorongás, így ha valóban megkíséreljük, hogy szembe nézzünk a halál tényével, akkor lényeges jobb kondícióba kerülhetünk az élet minden területén. Yalom gondolatait és eseteit olvasva mindenképp megjelenik az emberben egyfajta oldódás a kötet végére. Igazából rendkívül hasznos könyvnek tartom, mert a halálra fókuszálva újra és újra megláthatjuk, hogy ez mindenkinek gondot jelent valamilyen szinten, és már eleve feloldozást nyújt azzal az egyszerű ténnyel, hogy ezt kimondja. Mivel mindenki érintett a témában, mindenkinek vannak kisebb-nagyobb elakadásai, így az ezerarcú esetfeltárások bármelyikében ott lapulhat az a félmondat, ami épp neked szól. Ennek az ígéretével bátram ajánlom mindenkinek a könyvet.
Segítő szakemberként egyéni, külön nekem szóló instrukciókat is kaptam. Ezekre szintén az volt a jellemző, hogy búvópatakként elrejtve, hirtelen törtek a felszínre, akár a legváratlanabb szituációban, szövegkörnyezetben. Pedig, hogy őszinte legyek, nem sikerült elsőre kapcsolódnom a könyvvel. Régóta tervezett olvasás volt, ami magánéleti helyzetemből kifolyólag, most még inkább aktuálissá vált. Egyszerűen rávetettem magam a könyvre, mohón vártam a megoldást arra, hogy saját kínom csituljon. Talán pont ez volt a baj. Így nem lehet befogadni egy ilyen jellegű vezetést. Lassan alakul át az ember, nyílik fel a szeme azáltal, hogy több oldalról közelíti a témát. A veszteség fáj, a veszteség egyéni. Aki benne van, annak elviselhetetlennek, reménytelennek tűnik az, hogy valaha is jobb lesz bármi is. A szeretet és elköteleződés, ami az emberi élet építőköve, ezek elvesztése szó szerint megrogyasztja létünket. Körülbelül a könyv felénél kezdtem egy kicsit lenyugodni, ott történhetett egy fordulat.
Az a hosszú élet és gazdag tapasztalat, amivel a szerző rendelkezik, valamint a témában való jártassága mindenkiben előhívhat egy megnyugvást valamilyen szinten. A könyv utolsó harmada inkább a terapeutáknak szól, de magánszemélyként is kaphatunk további segítségeket.Végül az utolsó rész összegyűjti az egyes fejezetekben elhangzott alapvető kérdéseket, amiket feltehet az olvasó magának, ezáltal elindulhat ő maga is egy egyszemélyes úton. Illetve Yalom ezeket a kérdéseket a csoportos vagy egyéni terápiák mankójának is szánta. A kötetet záró irodalmi jegyzetek is azt igazolják, hogy a szerző milyen széles körből táplálta meg mondandóját. Számos filozófiai, lélektani és szépirodalmi idézet tette teljessé művét.
Minden okossága, hasznossága és a szerző iránt érzett tiszteletem mellett alapvető világnézeti különbség van Yalom és köztem. Ez egy feloldhatatlan feszültség, hiszen értem minden szavát, igazat is adok neki, de ott legbelül, mégis megjelenik bennem az ellenkezés. Teljesen jó, amit az emberekkel csinál, rengeteg haszonnal jár már csak olvasni is sorait, de közel sem adott olyan sokat, mint reméltem. Mivel a halál elemi problematikája a túlvilágba vetett hit léte vagy nem léte, így ez az ellentét tényleg leküzdhetetlen. De nem is kell feltétlenül egy oldalról szemlélni ugyanazt a dolgot, éppenséggel ez adhatja meg a halál mibenlétének teljességét, ha mindenki elmondja milyennek tűnik számára, de így is hiányos marad a dolog, hiszen a túlvilágról nem láthatunk vissza, és nem közölhetjük, hogy na milyen is a halál innen nézve?
Hozott pontszám: 4 (ez egy erősen szubjektív pontozás, a könyv az 5 pontot is megkaphatná)
Az alábbi idézetek rendkívül személyre szabottak voltak számomra. Nem feltétlenül a leghangzatosabbakat szemelvényeztem.
"A bölcs meghallgatja a pincében csaholó
veszett kutyát." (Nietzsche)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése