Mondják, hogy a nők általában érzékenyebbek, intuitívabbak, összetettebbek, mint a férfiak, s egyszersmind érthetetlenebbek is, talán pont ezen oknál fogva. Eddigi tapasztalataim alapján ez teljes mértékeben így van, de mondom ezt úgy, hogy tisztában vagyok azzal, hogy egész egyszerűen másra vannak megteremtve. Mindenkinek megvan a maga küldetése, és a nő, aki a gyermekek világrahozatalával, a róluk való gondoskodással is meg van áldva, jó, ha rendelkezik a fenti tulajdonságokkal, míg a férfi ahhoz, hogy betöltse hivatását, teljesen más erősségekkel van felszerszámozva.
De mind a két nem könnyen képes letérni arról az útról, ami eredendő természetéből fakad. De mi is egészen pontos ez az eredendő természet, hogyan lehet kapcsolódni hozzá? Clarissa Pinkola szerint minden nőben él egy ősi erő, amely összekapcsolja eredeti lényükkel. Azzal a forrással, melyet a zabolátlanság, kreativitás, szenvedélyesség, megérzés és korlátlan tudás jellemez. Az idő során ez a kapcsolat többé-kevésbé megszakad, és ilyenkor a eluralkodik a nőkön a szorongás, a félelem, a létezés értelmével szembeni kétely. Ez a könyv mutat egy utat, hogyan lehet helyreállítani ezt a megbomlott egyensúlyt, miként szerezheti vissza a nő önmagába vetett bizalmát? Ennek az ősi tudásnak hordozója a néphagyomány, ezen belül pedig a népmese. A szerző, aki maga is mesemondó, mesegyűjtő és elemző, több mint harminc év kutatási és gyógyítási eredményének tükrében foglalja össze tapasztalatait, felhasználva ehhez pszichológiai tudását, s ezen belül a jungiánus analitikus megközelítését.
Nyolc nagy témában mutat rá a női lélek és élet elakadásaira, a rossz döntések eredményeire, miközben folyamatosan arról az elemi erőről beszél, amivel minden nő meg van ajándékozva. Clarissa Pinkola a mélylélektan oldaláról közelít, onnan szed elemeire egy-egy népmesét. Nagy öröm volt tapasztalni, hogy a denveri C.G.Jung Center igazgatója magyar felmenőkkel is rendelkezik, s megjelenített néhány számunkra is fontos és szívet melengető vonást, mind a magyar néphagyományból, mind a mesékből és szokásokból.
A nőiség őseredetének titkába avat be minket a szerző, mely nagy hasonlóságot mutat a farkasok természetével. A farkasokkal, akiket éveken át tanulmányozott, s ez segítette hozzá, hogy jobban megértse a női nemet. Az egészséges farkasokban és egészséges nőkben is jelen van a csalhatatlan megérzés, játékosság, az odaadás magas foka, rendkívüli kitartással rendelkeznek, hűen gondoskodnak kicsinyeikről, társukról és falkájukról. Alkalmazkodnak a változó körülményekhez, bátrak, elszántak és szenvedélyesek. A farkasokat szemlélve rajzolódott ki a szerzőben először a Természeti Asszony archetípusának gondolata, aki nem más, mint maga a női lélek, a nőiség forrása. Ő minden, ami ösztön, ami láthatatlan, rejtett, ő az alap. Ott él a kút mélyén, a fákban, a hóban, a fűszálban, a sárguló levélben, az idők előtti térben. De lakhelye az ének, a költészet, a dobszó... Ha nem élünk összhangban és egységben ezzel a Természeti Asszonnyal, akkor meghalunk nélküle, s ő is nélkülünk. A civilizált világban azonban szinte minden megszakadt, ami ősi természetünkből fakadt, miközben bennünk még megvannak azok az ösztönök és képességek, amik a hajdani harmónia megteremtésének eszközei voltak. Vajon hogyan állíthatjuk vissza önmagunkban az egyensúlyt, van-e út és mód ennek az ősi természetnek a felfedezésére és felhasználására? Ebben mutat nekünk utat a szerző a mesék tükrében.
És milyen volt olvasni ezt a könyvet? Felemelő, elgondolkodtató, könnyfakasztó, kifacsart és összerázott, felnyitotta szememet arra, amit eddig is tudtam vagy éreztem. Megnyitott bennem lezárt ajtókat, bevilágított a sötétbe, kifényesítette bennem az értéket, ami csak ócska, régi kacatnak tűnt, a létezés lomjának. De közel sem egyszerű olvasmány, hiszen mindenkinek át kell eresztenie a saját értékrendjén és világszemléletén az olvasottakat, hozzá kell finomítania lelkéhez a részleteket, miközben alapjába véve, hatalmas igazságokkal szembesít. Egy folyamatos önismereti munkára ösztökél, arra, hogy figyeljünk azokra a belső jelekre, melyek figyelmeztetnek, ha nem jó útra lépünk, nem jó kapcsolatba keveredünk, nem jó viszonyokat tartunk fenn, nem jól ápolunk, elfojtjuk készségeinket, megalázkodunk vagy mérgezetté válunk. Sok-sok mese, sok-sok nőalak, gyermek és öregasszony, levágott kezű leány, fókabőrből kibújt nő, szenvedélyes istennő vagy akár egy rút kiskacsa szembesíti olvasóit azzal az eredendő energiával, amivel születésénél fogva rendelkezik egy nő, és amit tudatlanságból a szemétre hajítunk.
Clarisa Pinkola Estés részletesen, mélyen szántóan ír a témáról, sűrű a szöveg, muszáj lassan olvasni, időt hagyni arra, hogy megértsük mondandóját. Ez nem egy regény, egy jó kis sztori. Nem garantálom, hogy mindenkinek tetszeni fog, és azt sem, hogy teljes mértékben egyetértek az olvasottakkal, de az biztos, hogy hihetetlen erős érzelmeket korbácsolt fel bennem, segített tisztábban látni a helyzetemet, hibáimat és ártó tetteimet. Áthevült tüzesség, ugyanakkor pontos józanság sugárzik a könyvből, amit egy olyan nő írt, aki birtokában van annak a harmóniának, amiről könyve szól.
Minden nőnek el kellene olvasni, még akkor is, ha a végén a sarokba vágja! Kedves férfiak, adjátok ezt a kötetet szeretteiteknek! Legnagyobb kívánságom ezek után ennek a könyvnek a férfi párja lenne, ha volna ilyen...
Hozott pontszám: 5* (kedvenc)
"A mesékben gyógyító erő lakozik. Azóta nagy hatással vannak rám, amióta az elsőt hallottam. Hatalmuk van felettünk, noha nem követeli meg, hogy bármit is tegyünk, cselekedjünk, bármik is legyünk – csak meg kell őket hallgatnunk." (25.oldal)
"Sokkal rosszabb azok között maradni, akikhez nem tartozunk, mint vándorolni egy ideig azokat a pszichikus és lelki rokonainkat kutatva, akikre vágyunk. Sosem hiba ezek után kutatni. Soha." (180.oldal)
"Mondj igazat sebedről, és akkor azt is meglátod, milyen gyógymódot kell alkalmaznod. Ne pakolj be az ürességbe bármit, ami a legkönnyebben megszerezhető. Várd ki a megfelelő orvosságot. Fel fogod ismerni, mert erősebbé és nem gyengébbé teszi életedet."(201.oldal)
"Noha a számkivetettség nem önfeledten vidám állapot, mégis váratlan
pozitívumokat hozhat; adományai bőségesek. Az apróra zúzás idején
megszünteti a gyengeséget.
Elpusztítja a siránkozást, lehetővé teszi a dolgok tisztázását,
erősíti az intuíciót, olyan megfigyelőképességet és olyan perspektívát
nyújt, amilyet a „bentlévők” sosem érhetnek el." (205.oldal)
"Amikor a női lényegről beszélünk, akkor valójában a női lélekről beszélünk. Amikor a pincében heverő testekről beszélünk, akkor azt mondjuk, hogy a lélekerővel történt valami, és hogy mégis, annak ellenére, hogy kifelé megnyilvánuló életerőnket elvették tőlünk, még ha lényegében ki is facsarták belőle az életet, nem pusztul el végérvényesen. Még új életre kelhet." (70.oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése