Susanne Fincher egy személyes tragédia kapcsán került először kapcsolatba a mandalákkal, aminek orvoslásában a rajzolás segítette, nevezetesen a mandalák rajzolása. Hamarosan szenvedélyévé és kutatásának területévé is vált ez az ősi motívum, mely évezredekre visszamenőleg megtalálható a kultúrtörténetben, sőt magában a természetben is, ezer alakban, szebbnél szebb formában. Aki behatóbban foglalkozik a mandalákkal, az elég hamar rábukkan Carl Gustav Jung nevére, aki szintén saját tapasztalatai révén kezdett vizsgálódásba. A mágikus kört, központot jelentő mandala Jung szerint a legmélyebb Énnel áll kapcsolatban. Szerinte a legismeretlenebb, egyúttal a legteljesebb személyiségünk ölt testet ezekben az ábrákban. Tulajdonképpen nem kevesebbet állított, minthogy a mandala a személyiségünket tükrözi vissza maradéktalanul. Ez az alapmotívum már a kisgyermek korai rajzai között is megjelenik. Susanne Fincher sokszor hivatkozik Joan Kelloggra, akinek neve számomra sem volt ismeretlen. Aki olvasta Molnár V.József gyermekrajz elemzéseit és az ezzel kapcsolatos alapmotívumokat, az majd elismerően bólogathat. Hiszen a kicsi gyermek első firkái között hamar megjelenik a mandala, a kör kereszt figurájában. A kötet első fejezete egyrészt a mélylélektan oldaláról közelítve mutatja be a mandalákat, másrészt kitér néhány korábbi megjelenési formájára. (Zikkuratok, Stonehenge, a katedrálisok rózsaablakai éppúgy, mint Bingeni Szent Hildegard munkái)
A mandalák értelmezése a jungi felfogást követi. Van ugyan egy rövid tájékoztatás erről, de a kötet inkább gyakorlatias jellegű. A második fejezet abban segít, hogyan kezdjük el a mandalával végzett munkát? Mi kell az alkotáshoz, hogyan álljunk neki: A mandalakészítés nem csupán a megrajzolást magát jelenti, hanem az elmélyülést, a rajzot, a címadást és egy reflexiót is, mely a kép által kiváltott gondolatokat és érzéseket jelenti. A harmadik fejezet a mandala színeivel foglalkozik, ez nem más, mint egy kis színtan. Helyet kap a körvonalak jelentősége is. A negyedik fejezet a színkombinációkról mesél. A téma érinti Goethe színtanát, a hagyományokban fellelhető színhatásokat és a csakrákkal kapcsolatba hozható színeket. Ezeket a fejezeteket természetesen nem elég egyszer elolvasni, meglátásom szerint sok idő és gyakorlás kell ahhoz, hogy megpillantva egy alkotást minden összefüggést meglássunk. Itt kapnak szerepet a mandalán megjelenő formák is. Az ötödik fejezet a számokkal és az alakzatokkal foglalkozik. A számokat 1-13 veszi végig részletesen, a formák közül pedig a rajzokon leginkább megjelenőket mutatja be. (állatok, kör, kereszt, cseppek, szívek, végtelen, villám, csillag stb.)
Aztán elérkezünk a hatodik fejezethez, ami a Mandalák Nagy Körét mutatja be. Ez volt a könyv csúcspontja számomra. Szimbólumrendszere, gondolatvilága végtelen nyugalommal simult bele saját világképembe. Olyan kézenfekvő volt számomra, mintha mindig is tudtam volna, egy csepp ellenállást sem váltott ki belőlem. Egyébként ezt elmondhatom a könyv nagy részéről is.
A Mandalák Nagy Köre a ciklikusságra épít, amely megjelenik az emberi életben, a természetben és egyáltalán minden energia áramlásának alapja. A tanulmány ezen része épít egyrészt Jung munkásságára, de Edward Edinger (1987) Esther M. Harding valamint Joan Kellogg és Francesco Di Leo vizsgálataira is. Az emberi élet szakaszait aszerint figyelte meg, hogy milyen fokon áll az egyéniesedésben, vagyis az Én és az ego viszonyát és távolságát nézte. Az Én és az ego egybeesését látták a kisgyermekek rajzain, majd tapasztalható volt a fiatal felnőtteknél az ego leválása az Én archetípusos szerkezetéről. A könyvben ez teljesen közérthető módon szerepel, és Fincher itt egy nagyon szemléletes tortás példát is hoz a gondolatmenet illusztrálásához. Ez alapján 12 ciklust lehet elkülöníteni. Mindegyik ciklusnak megvan a maga jellemzője és a hozzá tartozó mandalaképe is. Olyanok mint például az Űr, Üdvösség, Labirintus, Kezdet, Sárkányharc, Működő ego stb.
Az utolsó fejezet a Körtánc nevet viseli és bemutat néhány esetet. Egyrészt az alkotóról mond meghatározó információkat, bemutatja a készített mandaláját, majd ráirányítja figyelmünket arra, hogy mi mindenre érdemes figyelni. Itt szerepet kapnak a színek, a számok, a Nagy Körben elfoglalt helye (típusa), a figurák és színek társítása. Természetesen senki nem fog ettől gyógyítóvá válni, de talán kap egy kulcsot ahhoz, hogy mélyebben tudjon saját elakadásaira tekinteni, hogy hol tarthat ebben a folyamatban.
Mind a szerző, mind számos példa is igazolja a rajzolás, az alkotás jelentőségét egy lelki probléma esetében. Természetesen itt van nekünk Jung is, aki saját magát vizsgálta először e tekintetben, hogy aztán betegein alkalmazza eredményeit. Akit bővebben érdekel a téma, hogyan indult ez az egész nála, illetve első betegének részletes bemutatását is Jung-Mandala című kötetéből ismerheti meg. (Nekem, aki nem vagyok pszichológus, ez már kicsit bonyolult volt.) Susanne Fincher könyve viszont az első sorától az utolsóig jól olvasható, nyelvezete nem bonyolult, számos példa, illusztráció és idézet segíti az olvasót a befogadásban. Meleg szívvel ajánlom! Az utóbbi időszak kiemelkedő lélektani írása volt számomra.
Hozott pontszám:5* (kedvenc lett)
Most ilyen szemmel tekintem meg még novemberben készült mandaláimat :)
Bátran ragadjatok zsírkrétát, ceruzát, ebben nincs jó vagy rossz alkotás. Mind tökéletes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése