Színia - Boldogasszony nevében

 Ősi magyar női titok

Nagy elánnal vetettem bele magam a könyv olvasásába, hiszen az egyetemes, átörökített tudás, az ősképek, a női szimbólumok témája jó ideje érdekel. Kicsit arra számítottam, hogy a könyv fókuszában majd az áll, hogy ez a magyar népkultúrában hogyan jelent meg és mi maradt belőle. A kötet eleje teljes mértékeben teljesítette ezeket az elvárásaimat, sajnos később meg-megcsúszott számomra a hangnem.

Elindulunk természetben és teremtésben megjelenő  női erőtől, mely gyönyörűen megfogalmazva egy befelé-lefele forgó szívóerőt jelent. Olyan, akár egy vízörvény. A nő természetéből adódóan egy  befogadó jellegű minőség, a család középpontja. A szerző a rovásjelekkel való egyezését hangsúlyozva írja le, hogy "a nő eredendően jó". Majd a férfi szerepét és jellegét mutatja be, illetve a kettőjük kapcsolódását, s ezeket szintén összefüggésben az ősi rovásírás jeleivel. Számomra ez mind elfogadható, és én magam is hiszem, hogy az írásjelek kifejezték azt, amit ábrázoltak. Hiszen maguk a betűk is szimbólumok, nem azért lett valami olyan jel, mert az volt praktikus, vagy ez jutott volna őseinknek eszébe. Ahhoz, hogy ezt átérezzük és megértsük, meg kell tanulnunk azonosulni a gondolkodásnak  az eredeti formájával, a jelöléssel,  ami nem is olyan egyszerű a huszonegyedik század emberének. Ezért, akinek nincs még ebben korábbi tapasztalata, annak felfoghatatlannak és erőltetettnek tűnhetnek a szerző által közvetített gondolatok. 

"A női erő" részben szó van még a női élet néhány kiemelkedő pontjáról, úgy mint a feladatok, anyaság, beavatás, esküvő, tisztulás, fogamzásgátlás, áldott állapot, szülés, bábák, apás szülés, apácák, páratlanul, álerkölcs, egyenjogúság, anyós-meny viszály és hasonló szócikk jellegű gondolatokról. 

A következő fejezet a "Vallás, Isten" címet kapta, és számomra ugyancsak kaotikus voltak az abban egymás mellé tett gondolatok. Nem szeretnék rosszindulatú lenni, mert ez a rész is sok tartalmas és tiszta gondolatot vetett fel, de ezek logikája, egymásba kapcsolódása elég sajátosan valósult meg. A harmadik fejezet a "Pénz" címet viseli, ami haszonról, üzletről és gyógyulásról szól, de előkerül a kérdés, hogy  Jézus tényleg zsidó volt-e? A leírtak a szerző saját személyes élményeit, megéléseit tartalmazza, ami tiszteletet érdemel, de valahogy ez nincs összhangban a kötet jellegével. Az biztos, hogy a pénzügyek nem spirituális dolgok, nem lehetnének árucikkek a lélek és gyógyulás ügyei. Itt már teljesen elvesztettem a kapcsolatot a könyv eredeti célját illetően. 

De "Az én házam az én váram" fejezetben sikerült picit visszarázódnom, hiszen a kintről és a bentről volt benne szó, s ez utóbbi a női szerep színtere, az otthon, a fészek helye. A magyar házról, külső és belső felépítéséről kapunk kicsit képet. Itt is számos szívmelengető gondolattal találkozhatunk, legfőképp azzal, hogy semmi sem volt véletlenül ott, ahol, mindennek megvolt a szerepe és szimbóluma. A kötetben még szó van a magyar táplálkozásról, ősi terményeinkről, edényekről, ételekről. Nagyon szépek azok a motívumok, melyeket a szerző kiemelt a magyar ételkészítésekből, például amikor a bejglik spiráljáról, a linzer mintázatáról, vagy a hold alakú kifliről mesél. Belenyúlunk a fogyás témájába, a szénhidrátok és cukor kérdésébe, s jótékony szabályokat is kapunk zárógondolatként. A kötet  utolsó harmada  a gyógyulással, gyógyítással foglalkozik. Ugyanazt érzem, mint a korábbi részeknél, hogy sok alapvetően értékes gondolat villan elő, de nekem továbbra is hiányzott az egészet összekapcsoló összeszedettség és rendezettség. 

Mindenféle stílusjegyek keveredtek ebben a könyvben; néha lexikonban éreztem magam, néha erkölcsi tanítások nyomása alatt. Kidolgozatlannak, összecsapottnak érzem az egészet, ahhoz képest, hogy ezeket a gondolatokat mennyire alaposan alá kellene támasztani. A hangneme az, ami végül is folyton kidobott. Egyébként szerkesztés szempontból kedves, baráti kötettel van dolgunk, de valahogy a szöveg közbeni smile-k, a kiemelések és tagolások gyerekesek, és sajnos volt kép, ami belelógott és kitakarta a szöveget. A legutolsó szakdolgozatban is van tartalomjegyzék, no itt az sincs. 

Szép és fontos dolgokról nem szabadna ilyen igénytelen minőségben kötetet kiadni. Eltolódnak a hangsúlyok, hiteltelennek tűnik. Pedig én tudom, hogy az alapvető mondanivalója helyes és jó. Nagyon kellene, hogy a mai kor embere, asszonya és lánya is átlássa ezeket, de a stílus sajnos így szűk réteg számára lesz befogadható. Vérzik érte a szívem, de néhány gondolatát még így is magamba oltva viszem tovább.