2021. március 14., vasárnap

Kőrösi Zoltánra emlékeztünk

Ma lenne 59 éves...

Idén egy hirtelen ötlettől vezérelve emlékolvasást hirdettem a molyon és a barátaim körében kedvenc magyar  szerzőm, Kőrösi Zoltán halálának ötödik évfordulóján. Sokan csatlakoztak nyíltan vagy titkon a kezdeményezéshez, kaptam nagyon kedves szavakat, idézetek, élményeket és mindenfélét.

Végtelenül hálás voltam mindegyiküknek, hogy segítettek nekem is abban, hogy ne a szomorúság uralja  ezt a napot és időszakot számomra, hanem annak öröme, hogy mindig lesz valaki, aki felfedezi az ő prózáját, vagy éppen elmélyíti kapcsolatát a szerzővel. 

Először is köszönöm mindenkinek a részvételét az eseményen és fogadjátok szeretettel ajándékomat, aztán jöjjön egy kis statisztika, részletek tőletek s mi egyéb: 


Rákhely_Mónika a Szívlekvárt választotta, és ahogy írta, szívesen olvasta volna még az amúgy sem vékonyka kötetet. "És telnek évek, évtizedek, emberöltők, sorsok néha összeérnek, a végére a szálak is, a Szívlekvár működik. Olvastam volna még."

Szadrienn számára nem volt újdonság Kőrösi Zoltán neve, már eddig is többször osztozott velem könyveinek olvasásában, sőt volt olyan bátor és részt vett egy a magam, botcsinálta módján megvalósított Kőrösi sétámon, ahol bejártuk a Milyen egy női mell kötetének ferencvárosi helyszíneit. Köszönöm, hogy aktuális olvasmányodat picit megszakítottad az emlékolvasás miatt! Így ír a szerző Szerelmes évek című könyvéről: "A Szerelmes évek a negyedik családregény volt, amit a szerzőtől olvastam, és nagyon jól esett találkozni újra a hasonlóságokkal, az életmű visszatérő jellegzetességeivel, a sodródással az időalagútban egészen az első világháború időszakától napjainkig, az ismétlődő, vissza-visszatérő mondatok szépséges, elringató ritmusával, és az ismétlődések megjelenésével az egymást követő generációk sorsmintázatában is."

Bagie szintén a Szívlekvárt választotta, pedig neki is volt éppen mit olvasnia. Köszönöm, hogy velünk tartottál!

A népszerű blogger, Robinson már tervezi egy ideje, hogy újraolvassa a szerző köteteit. Szinte mindent olvasott tőle. A Gabó olvas oldalán rengeteg értékelést és képes beszámolót találhattok Kőrösi Zoltánnal kapcsolatban. Most a Magyarkát vette elő, ami első kötete volt tőle még 2013-ban. Az újraolvasás után azt érezte, hogy: " rengeteg mély érzelem, szenvedélyes női sorsok, a túlélés és a boldogság hajszolása, keresése, remek karakterekkel finoman megrajzolt, jellemzően mai történet."
Zsuzsi_Marta novellákat választott, A hűséges férfi című munkájával lopta be szívébe magát a szerző. 
"Hétköznapi emberek hétköznapi történetei – nem hétköznapian, hanem mesterien tálalva. Kitűnő írások, élmény volt olvasni a kötet valamennyi kis történetét! Kedvenceim: Füles fotel, Teremtés, Pékkrémes, Villamos és az Ének!"  Az egész bejegyzést itt olvashatjátok. 

Nikolett_Kapocsi szintén úgy érezte, hogy eljött az idő. A Szívlekvár kitartóan várta a megfelelő pillanatot. "Most már tényleg elhiszem, hogy van, amikor egy könyv talál meg minket. A Szívlekvár nagyjából 5 éve várt csendben a polcunkon, amíg elérkezett a megfelelő pillanat a mesélésre....csodás olvasmányélménnyel lettem gazdagabb!" Őszintén örülök, hogy tetszett, akárcsak annak, hogy remek értékelésére más is felkapta a fejét, és várólistára tette a könyvet. 

Montika szintén A hűséges férfi boldogságnovelláit választotta. Remélem nem csalódott, a csillagozása alapján nem. Neki sem ez volt már az első könyve Kőrösi Zoltántól. 

Nelly_Éberfalvi mindent tud a szerzőről, amit csak egy olvasó tudhat. Minden munkáját olvasta, ápolja emlékét, gyűjti a még fellelhető anyagokat. Rengeteget köszönhetek neki! A moly oldalon nem annyira jártas, de az esemény kedvéért ezen a helyen is jelentkezett az emlékolvasásra. Ez alkalommal a Budapest, nővárost választotta. 

W_K is azt mondta "jövök". És jött is a Romkerttel és írt is egy olyan gyönyörű értékelést, hogy vétek volna idézni belőle. Én mégis megteszem, nehogy valakinek ne legyen ideje az egészet elolvasni, legalább ezt lássa: "Augusztus közepe van, bársonyos, fülledt üvegházi éjszaka, amikor az álom úgy terül fáradt és öntudatlan elménkre, mint egy egzotikus puha takaró. Álmomban Mészáros Péter vagyok, mintha egy buszon izzadnék egyszerre két műbőr ülésen, csak ne üljön le mellém senki...."

Gesztenye63 lelkes molytag sem most találkozott először Kőrösi Zoltán nevével, ez volt a negyedik olvasása tőle. Az ítéletidő nem egyszerű könyv...Legszívesebben másolnám az egész gondolatsort, amit elindított benne mű. Íme egy kisebb, de annál gyönyörűbb kimetszés a bejegyzéséből: "Olvasom és azon gondolkodom, hogy valami sajátos Jelenések könyvének a lapjait forgatom-e, vagy ez inkább a Kőrösi-féle pesti Teremtés könyve… Hiszen a Mester utca macskaköveit égbe rugdaló tölcsér is csak egy darabig szűkül lefelé, majd újra tágul, ki tudja meddig. Talán igaza van a szerzőnek, mert a Föld szívcsakrája mégis csak lehet ám az Angyal utca sarkán."

aróD_zsirÍ_agraV szintén nagyon szereti a szerző műveit, abban a különleges helyzetben voltam, hogy ő ugyanazt a kötetet választotta, amit én A tárt szárnyú lepkét, Kőrösi Zoltán első regényét. 

Mate55  választása szintén Az ítéletidőre esett, ami első olvasása volt a szerzőtől. Olvasás után úgy érezte, hogy "Az angyalok eljöttek Budapestre, de most már a Te nyelveden beszélnek." Egyetértek vele, ez egy "Egy igazi tanmese a lélektisztításhoz." 

Kalmár_Melinda volt olyan kedves és az utolsó pillanatban felhajtotta a Szívlekvár kötetet és reggeli kávéja mellett el is kezdte olvasni. Jól is tette, hiszen a moly tagok az évtized könyvének megválasztásakor a 22. legjobb könyvnek  tartotta és a zsűri szavazatai alapján is a legjobb 20 között szerepel.

davidnenita szintén több elolvasott Kőrösi kötettel büszkélkedhet. Mostani választása  Az ítéletidőre esett. 

Amethyst kihasználta a MEK könyvtár gyújtotta lehetőséget és a Hentesek könyvével csatlakozott a csapathoz.
 
olvasóbarát picit később vette csak észre a lehetőséget, de így is betársult hozzánk, amiért rendkívül hálás vagyok neki. Ő szintén a Hentesek könyvét választotta, és ez volt a nyolcadik olvasása az én kedves írómtól.

Ezen kívül voltak, akik nem molyként csatlakoztak a csoporthoz.  Egyikük a Romkertet, másik ismerősöm a Magyarkát választotta, volt még egy Budapest, nőváros olvasónk, valamint egy személy, aki szintén a Szívlekvárt olvasta.  Velem együtt húszan voltunk. Hittem egy darabig. Aztán vettem észre, hogy többen később látták a bejegyzésemet, és még így is belekezdtek egy-egy kötetbe. Ők voltak a csendes, titkos olvasók. Nagyon felvidították ők is a szívemet, hiszen pontosan az volt a cél, hogy minél több emberhez eljussanak Kőrösi Zoltán írásai. A végén bevallom, már át sem láttam, hogy hányan voltunk, hiszen például Nikolett_Kapocsi  egy újabb könyv elolvasásába fogott bele, és A hűséges férfi novelláival ismerkedett meg.

Köszönöm azoknak is, akik bokros teendőik közepette csak szándékukkal voltak jelen, de elolvasták a fenti lelkes molyocskák értékelését, hatásukra kívánságlistára vagy várólistára tették a szerző köteteit. Köszönet azoknak is,  akik az idézetek között mazsoláztak és hagyták magukat megérinteni. 
Méltó és szép emlékolvasás lett, nagyon hálás vagyok a résztvevőknek!
 

8 megjegyzés:

  1. Kedves Annamarie!
    Igazán szépséges, őszinte és megható az egész megemlékezés, mélyről, szívből írtad, érezni. Köszönöm, hogy kitaláltad.
    Az, hogy személyesen is ismerhettem, többször találkozhattam vele, még egy + az egészhez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gabó, az első voltál akivel meg tudtam osztani a Kőrösi-rajongásomat, és Annamariet is általad ismertem meg. Köszönöm mindkettőtöknek!

      Törlés
  2. Nagyon örülök! Talán átveszi tőlem valaki a stafétabotot és jövőre esetleg ő kezdeményez egy hasonlót!
    Örülök, hogy találkozhattál vele! Képes beszámolóid sokat tesznek hozzá az egészhez!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annamarie ne add át a stafétabotot senkinek, egy év múlva úgyis lesz hasonló csodálatos ötleted!

      Törlés
    2. Rendben! Majd összedugjuk a fejünket.
      Már most beindult a fantáziám!

      Törlés
  3. Kedves Annamari!
    Köszönöm, hogy megemlítettél, hiszen én végül értékelést nem is írtam. Kőrösi Zoltánt eddig nem ismertem. (Komoly hiányosságaim vannak a mai magyar próza terén. Szánom-bánom, idén igyekszem ezen változtatni, hiszen szegény magyar írok kinek másnak írnának, ha nem nekünk, magyar olvasóknak.) Kíváncsivá tettél, hogy ki ez az ember, akiről ilyen szeretettel írsz. Aztán, ahogy utánanéztem, mindenütt ezt éreztem, hogy őt a szó legigazibb értelmében szerették, szeretik azok, akik ismerték, és/vagy olvassák a műveit. A Szívlekvár után érteni vélem, hogy miért.
    Véletlenül választottam ezt a regényét, olyan furcsának találtam a címét. Utána megrendeltem néhány másik, még elérhető könyvét. Különleges meglepetésként ért, hogy A tárt szárnyú lepkéből dedikált példányt küldött az antikvárium.
    Köszönöm neked, hogy elindítottad az emlékolvasást és részese lehettem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj hogy mennyire irigykedem azért a dedikált kötetért!

      Törlés
    2. Nagyon jó, hogy színesítetted a csapatot! Én is így érzem, hogy kinek is írnának magyar szerzőink, ha nem nekünk? Ráadásul a Kőrösi féle életérzést csak mi értjük.
      Vigyázz a dedikált kötetedre! És ha egyszer találkozunk, mutasd meg nekem kérlek!

      Törlés