A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból
Aztán nagy csalódás lett a vége és be kellett vallanom, hogy igazuk volt azoknak, akik előttem értékelték a kötetet. A szerzőnek ugyanis nem sikerült szétválasztani a renddel kapcsolatos észrevételeit, a gyakorlati útmutatót és a személyes történetét. Ettől az egész egy idegesítő locsogássá sikkadt. Végig az kattogott a fejemben, hogy tud ilyen rendetlenül gondolkodni és írni? Persze lehet, hogy ez egy erős ítélet, s csupán csak mást jelent számomra egy mondandóban megjelenő szisztematikusság, ami jó esetben a tanítás hatását erősíti.
Így most az én bejegyzésemben sem lesz túl nagy rend.
Tehát volt egy kislány, akit már nagyon korán, mondhatni betegesen korán érdekelni kezdett, hogy miért kell folyamatosan rendet rakni, amit egyszer megcsináltunk az miért nem marad úgy, illetve miként lehetne igazán rendszerezni a dolgainkat? Az évek során kipróbált ezt-azt, s miután a saját szobájában felszámolta a káoszt, rátért a család közös tereire. Azzal a nem kívánatos ténnyel találkozott, hogy a rendetlenség alapvető oka, hogy túl sok holmink van. Gyűjtjük az emléktárgyakat, megőrizzük a fontos eseményhez kapcsolódó apróságokat, rengeteg ajándékot kapunk, nem akarunk megválni a kinőtt ruháktól és se vége, se hossza ennek a sornak. Ha igazán azt akarjuk, hogy rend legyen, akkor ezektől meg kell válni. Ajándékozzuk el őket, dobjuk ki, váljunk meg mindattól, ami gúzsba köti a mindennapjaink takarítási rítusait. No, itt kap a kedves olvasó jó pár kemény mondatot, ami kétségtelenül igazságra épül, de egyetlen aprócska dolgot nem vesz figyelembe a szerző: a tárgyakhoz kapcsolódó érzelmeket. Mert azok is vannak ám. Az érzelmekkel meg nem úgy bánunk, mint a gyakorlati dolgokkal. Próbál ugyan enyhítő tippeket hozzákapcsolni a mondanivalójához -például a ruhák kidobása előtt köszönjük meg azoknak, hogy voltak nekünk, fedték a testünk, örömet szereztek és hasonlók-, így a kidobás máris inkább elválás lesz.
Habár sok dologban egyetértek Marie Kondo-val, hátborzongatónak tartom az olvasottakat ilyen módon. Miután jó pár évvel ezelőtt két hagyatékot kellett felszámolnom rövid időn belül, átértékeltem magamban én is a tárgyakhoz fűződő kapcsolatomat, és folyamatosan emlékeztetem magam a felesleges cuccok birtoklásának veszélyére. Törekszem egyfajta minimalizmusra, de ennek egész más okai vannak, mint a takarítási mizéria. Sajnos ezekkel a meglátásokkal nem találkoztam a kötetben és összességében semmiben nem tudott inspirálni a szerző.
De, azért nem gondolom, hogy valakinek ne segítene ez a módszer. Hiszen az évek alatt a tökélyre fejlesztette a hölgy azt, amit kigondolt. Ezen kívül nagy tapasztalatra is szert tett, és akinek beválik az ő szisztémája, az a buktatókból is sokat fog tanulni.Tehát mindamellett, hogy nekem üres járat lett ez az olvasás, másnak jól jöhet!
Van egy másik könyve is Marie Kondonak, a "Tiszta öröm, A rendteremtés művészete" az még olvasásra vár nálam, adok neki egy esélyt. S hogy stílusos legyek: aztán megválok mindkét könyvtől.
Hozott pontszám: 3
Végezetül megosztok egy veletek egy videót arról, hogy milyen hasznos is lehet ez valakinek. A képek önmagukért beszélnek. Itt az első és a második könyv módszerei egyaránt megtalálhatóak. Aki érintve érzi magát, az ne halogasson, hanem hajtogasson!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése