Kimpen, Geert - A ​kabbalista

Őszintén szólva már nem tudom, mikor és hogy került a polcomra ez a könyv. Úgy rémlik, hogy olvastam róla egy jó kritikát, amolyan igazán étvágygerjesztőt, de mire meglett a kötet, elhalványult a vágy. Így várakozott csendben, évekig, hogy rákerüljön a sor. Egészen mostanáig, amikor valami regényszerű könyvet szerettem volna olvasni a sok szellem- és lélekbúvár olvasmányaim mellett. A jó regényekre jellemző kikapcsolódást jelentő hangulatot hozta is, de ugyanakkor mégis elgondolkodtató, belsőleg megmozgató könyv volt egy darabig...

Főhősünk, a csinos, jó eszű, huszonöt éves Chajim Vital, a híres Tóra-kommentátor, Josef Vital fia. Az 1570-es években járunk, Cfát  városában.  Chajim minden vágya, hogy teljes beavatást nyerjen a kabbala tudományába. Egy igazán ambiciózus, szorgalmas, ámde forrófejű, akaratos ifjúról van szó, aki mestere halála után eszményi utódnak tartja magát. A városban azonban nem mindenki gondolja így, s Cordovero mester életének befejeztével felcsapnak az indulatok. Ekkoriban érkezik a városba egy mesésen gazdag, minden tekintetben irigylésre méltó tanító, a kairói Jicchák Lurja rabbi, feleségével és  csodálatosan gyönyörű lányával, Francesca-val. Mondanom sem kell, hogy Chajim  soha nem tapaszt, izzó szerelemre lobban a lány iránt. Jicchák elfogadja egyetlen tanítványának Chajimot, de már rögtön az elején elmondja, hogy a lánya, nem lehet a fiúé. Vagy a kabbala tudománya vagy a lány. S vajon lehet-e uralkodnia magán egy forró vérű fiatalnak, hogyha egy még izzóbb vágyú hajadon leány  kínálja fel néki minden báját? A hírnév és a becsvágy hajtja Chajimot, noha vágyik a tudás megszerzésére is. Mégis, aki valaha is átérezte, mi az igazán átélni a megvilágosodás és a teljes azonosulás utáni vágyat, az csak mohóságot lát a fiú minden cselekedetében. Azaz, a Gondviselés útjai kifürkészhetetlenek! A tanítás nem mindig úgy érkezik és olyan formában, ahogy elképzeljük. Az alázatosság például jó tanító lehet, akárcsak a betegség, a lemondás, a gyász, és sorolhatnám. Chajim sorra kapja a lehetőségeket, de vajon tud-e élni vele? 

A könyv első fele tetszett igazán, ahol a szerző azt akarta bemutatni, hogy nem mindig a fehér a világos, és a fekete a sötét. Nem lehet tudni, ki igaz, s ki a csaló. Végig egyfajta rezgésben tartja a főszereplőt és az olvasót is. Ennek a résznek voltak elgondolkodtató részletei, ha nem is túl mélyek és cizelláltak, de azért mégis megmozgatták az embert. Aztán átvált a cselekmény  kalandregénybe, majd valami masszaszerű bugyutaságba. Az Indiana Jones extra kiadásában éreztem magam, a frigyláda utáni hajsza már izgalmat sem ébresztett bennem, iszonyú bárgyúnak, gyerekesnek és igénytelennek tartottam. Ezzel sajnos a könyv elejét is lehúzza a sárba. Nem ismerem a kabbalisták világát, de elég profánra sikeredett a bemutatásuk, és a kötet alapjaiban nélkülözi számomra a hiteles judaizmust. Persze van sok utalás a Tórára, Mózesre, de valahogy pont a hit hiányzik belőle. 

Így aztán se ez, se az nem lett a könyv. Számomra épp a héber eredetű  bóvli szó jutott eszembe erről az egészről. 

Hozott pontszám: 3